brit.

addig nem tudtam, amíg nem beszéltünk.

megfogtam a karját, miután elhagyta a termet. azt hiszem, hogy túl erősen szorítottam meg, amitől szörnyen éreztem magam, de azt mondta, hogy minden rendben.

a hangja olyan volt, mint egy lágy szerenád.

a neve egyszerű és aranyos volt, george. george, georgie, geo, gee, jorge, gogy.

elmondta, hogy utálta szinte az összeset.

ezt egy külön füzetbe jegyzeteltem. állandóan feltartottunk embereket, mivel az ajtóban álltunk.

alig tudtam koncentrálni a kérdésekre, amiket feltett. a soha véget nem érő zenéje ment a fejemben.

elmondta, hogy utálja az angolt, és hogy sajnálja, hogy folyton megzavarja az órát azzal, hogy a professzor rákiált. véletlenül félbeszakítottam, és elmondtam, hogy semmi baj, és mindketten nevettünk. az enyém erős volt, hangos, míg az övé mint egy lágy melódia, madárcsipogás.

szombaton elmegyünk kávézni.

elmondtam, hogy én fizetek. azt felelte, hogy azzal nem vitatkozik, majd megint nevetett. olyan volt, mint egy csodás zenegép.

a mosolya édes volt, mint a szacharin. beleégett a fejembe, még akkor is csak arra tudtam gondolni, amikor elmentem a házam melletti tölgyfánál.

el kéne tűnnie a fejemből.