ma nem jött az előadásra.

a kávéja az asztalán ült, érintetlenül, kihűlve.

a georegnak írt versem gyűrötten hevert a járdán. 

nem éreztem magamat rosszul, amikor felvettem, hiszen ki is eshetett a táskájából.

valószínűleg beteg lett.

vagy menekülhetett az egyik barátja elől.

nem vagyok szomorú. még csak egy pár hónapja beszélünk, lehet, hogy egy kicsit túl gyors voltam.

még ennek tudatában is ráírtam nickre, hogy látta e georgeot. emlékszem, ahogy a hideg hüvelykujjaim a telefonom forró kijelzőjén pötyögnek.

azt mondta, hogy george délután a hallban lesz.

már egy kicsit jobban értem. remélem, nem lett ideges a versem miatt.

elolvasta egyáltalán?