eltartás
a szeme fekete és lila volt.
az egész teste remegett, félt.
rávettem, hogy hagyjuk ki az aznapi óráinkat.
a lakásom egy ideiglenes gyógyászati központtá vált. a kezeim voltak a fürge nővérek, a fájdalomcsillapító pedig a műtétje.
csönd volt egy darabig. mindig óvatosan megcsapott, amikor véletlenül erősebben értem hozzá bármelyik sérüléséhez.
a vers továbbra is mindkettőnk által elfeledve pihent a táskámban.
aközben verték meg, miközben olvasta.
valami gyökér megakart verni valakit, és pont george volt ott. ezért tündökölt az arca a galaxis minden színében. az az ember az agyamban ragadt, mint egy jó zene dallama.
csak hogy ő sehogy sem volt jó.
egy seggfej volt.
george így is gyönyörűen nézett ki, főleg amikor lekezeltem a sebeit.
megölelt, összekulcsolta a karjait a hátam mögött, és az arcát a nyakamhoz nyomta.
otthon éreztem magamat.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro