a mosolya.

emlékszem rá tegnapról.

előttem ült az előadóteremben, ceshire macskának öltözve, mint akit tényleg érdekelt a férfi mondandója.

nem tudtam megszerezni a nevét. biztos szép, nem úgy mint a 'clay'. a szüleim biztos kurvára utálhattak.

elgondolkodtam, vajon ő tudja e az enyémet.

a professzor állandóan rászólt, hogy figyeljen, mert a füzetébe firkált.

halkan kuncogtam, mire hátrapillantott a válla fölött. a tekintete olyan volt, mintha megöltem volna a macskáját.

szép szeme vannak. olyanok, mint a tölgyfa, ami mellett mindig elhaladok hazafelé.

szép lenne faként. egyenes haj hullik le, mint levelek ősszel, szétszóródik, akárcsak az agya az irodalmi elemzés láttán, a teste, mint a kérge, karcsú vállak, sápadt bőr. évszakonként változna az öltözéke, elérve, hogy mindig angyalian nézzen ki.

ez furán hangzik. holnap beszélek vele.

elgondolkozom, hogy látom e még a mosolyát.