írtam neki egy költeményt.

elég kínos lett, és szinte biztos voltam benne, hogy nevetni fog rajta. belecsúsztattam a táskájába, és elgondolkodtam, hogy hogyan fog rá reagálni.

talán elmeséli nicknek, és megkérdezi, hogy mit csináljon, ő pedig közömbös válaszokat ad rá. 

vagy kidobhatja, és azt hazudhatja, hogy elolvasta.

vagy berakhatja az ágya alá, és félrehívna később, hogy beszéljünk róla.

bőségesen akad lehetőség, de nem fog nevetni. nem fog találni kritikát az irodalmi fogalmazásomban. remélhetőleg felfogja és élvezni fogja, érinteni és érezni tudja az elfogadást abban, amit adtam neki.

talán nem is fogja érteni a lényeget.

a lerágott ujjkörmeim feltűnő jelek, a fáradt szemem és a feltűnő vigyorom a gyengém.

már tudnia kéne, igaz?

talán örökre megfeledkezik róla.