Ez a rövid monológ is hatalmas kavarodást eredményezett. Vicces hogy egyetlen ember mennyire befolyásolni tud másokat.

-Fantasztikusan ellenzem! Hátráltatnának minket a tapasztalatlanságukkal!- nyilatkozta Gojasa Uzui-sama, és kihúzta magát, ami kb két méternek felelt meg.

-Egyetértek Uzuival, ami ritkaság. Mi magasabb rendű démonokat ölünk. Útban lennének, ami halálos is lehet. -jegyezte meg Sosu Sakonji-san. 

-Meg nem értem miért kéne foglalkoznunk a taknyosokkal...- morogta Kenta Tatsumaki-san, mialatt korán őszülő haját fújta ki a szeméből. Próbáltam összeszámolni a sebhelyeit.

-Én benne vagyok- tapsikolt Ine Kireina-chan, és boldogan ránkmosolygott.

-És biztos segítenének- tette hozzá Hayoi Tori-san. 

-És az én tanítványom nagyon jó. -állt ki Mukichi-chan mellett a mestere, Attoteki Sanda-sama. 

Elgondolkoztam hogy Mukuchi Hariken-chan tényleg elpirult-e.

-És az én lányom is ígéretes. Én képeztem ki, tehát tudom. -szólalt fel az apám. Meghatódtam.

-Oyakata-sama, kérem, szerintem ez ostobaság! Elég nekünk a saját életünkre vigyázni! Te mit szólsz ehhez Katai?!-csattant fel Kenta-san.

 Mindenki egyszerre fordult Katai Kesseki-samához, aki eddig nem fűzött semmit a témához. Mintha álomból ébredt volna fel, végre ránk nézett. Az a madár amit nézett eddig elégge lefoglalta.

-Nekem mindegy. Én örülnék egy kis társaságnak, de az sem zavar ha nem jönnek. 

-Tehát most mi lesz?- szólalt meg Tori-san halkan, és kissé bizonytalanul.

-Oyakata-sama fogja meghozni a döntést, akkor is ha nekünk nem tetszik.- jegyezte meg Sosu-sama.

-Köszönöm, Sosu. És már meghoztam a döntést. És pont azért mert veszekedtetek rajta, veletek mennek. Csapatépítés.  A tanítványok a következő felosztásban lesznek: Makoto Hitomi és Akira Tomioka, ők mennek Shinjuro Rengokuval. Komdo Tetsu és Mukuchi Hariken Sosu Sakonjival. Mirai és Kurisu Akanoitoa mennek Kenta Tatsumakival, végül Ame Shizukana és Akaruidesu Suta mennek Gojasa Uzuival. Szeretném ha elfoganátok egymást. Nem egymással kell harcolnunk. Sok szerencsét. -mondta, majd elmosolyodott- Örülök hogy találkoztunk, és remélem még sokáig fogunk így együtt összegyűlni. -lassan lelépett a lépcsőn. -Arashi. Te beszélni szerettél volna velem, nem igaz?

-Igaz, Oyakata-sama. -felelte az apám.

-Gyere.

Ahogy lassan elmentek, úgy széledtek szét a kertben az oszlopok. Katai Kesseki leült a fa alá, Tori-san pedig mellé állt, de még így is alig ért Katai-san válláig. A madarak köréjük gyűltek, és azokat nézegették. Sosu és Kenta-san beszélgettek, Ine Sakonji-san pedig megosztotta a rizsgombóc készletét velünk, Sanda-sanna- és Gojasa Uzui-sannal. Megilletődve ettünk, míg hallgattuk ahogy az Oszlopok újfajta kardokról, Kizukikról, és ilyesmikről osztanak meg információt. 

-Nos, erre nem számítottam! -szólalt meg hirtelem mögöttem Rengoku-san.

-Tessék?-fordultam oda.

-Nem fontos! -mondta, majd arrébb ment.

Emlékeztet Sutára.

Suta időközben odament barátkozni az ikrekhez, és a fiú már meg akarta verni őt.

Jól kezdődik...