Idegesen vártunk. Mint kiderült rajtunk kívül még hatan jönnek, ezek közül három örökös mint én. Logikus, hisz így nyolcan leszünk, ami - egy híján- kiteszi az Oszlopok számát. Ketten rajtunk kívül már megérkeztek, egy fiú és egy lány. Valószínűleg testvérek. Velem egyidősek, de tele voltak sebhelyekkel, így nem volt nehéz kitalálni hogy Levegő lélegzetet használnak. A fiút ha jól hallottam Kurisunak a lányt pedig Mirainak hívták. Kurisu-kun egy Segítővel kötöszködött, Mirai-san pedig furcsán mosolyogva állt. Nem tűntek teljesen százasnak. 

 A női Oszlopok már előttünk itt voltak mind a négyen. Mindőjüket ismertem az Oszlop edzéssorozatból amit az Örökösöknek tartottak. Gojasa Uzui- sama hangosan nevetett mindenen, rövid, fehér haját hátrafogta a családjára jellemző fejdísz. Hayoi Tori- sannal beszélgetett, aki egy középmagas, barna hajú nő volt. Saját lélegzetet használt, a Madár lélegzetet, és ennek jeleként tollakat tűzött a hajába. 

Sosu Sakonji-san, aki egy régi, híres Oszlop, Urokodaki Sakonji- san nevelt lánya volt, kicsit félrehúzódva állt. A rókamaszkja kivételesen el volt tolva az arcából. Ine Kireina- chan, a Szerelem Oszlop mindenkihez odament beszélgetni egy kicsit. Hosszú, szőke hajának végei furcsamód rózsaszínben ragyogtak. 

 Suta kissé idegesen állt mellettem. Megértem. Én sem tudom hogy mit keresünk itt, de biztos nyomós oka van.  Rámosolyogtam a fiúra. Valamit mondani akart, mikor egy 220 méter hegyomlás mellénk érkezett teljesen hangtalanul. 

Katai Kesseki, Szikla (Kő) Oszlop. Alig értem tovább a derekánál. A hátán egy hatalmas katana volt, ekkorát még nem láttam. A mellkasán átvetve egy lánc volt. Szó szerint lenézett ránk, hatalmas barna szemei voltak, az arcán egy sebhely futott át.

-Üdv. - a hangja is olyan volt mint egyhegyomlás. Mély és zengő.

Meghajoltunk. 

-Üdvözöljük, Kesseki-sama!

-Örülök hogy látlak titeket.

 -Mi is örülünk! 

-Nem sokára itt lesznek a többiek. - mondta, majd elment mellettünk. Bevillant, hogy valószínűleg simán használhatná technikának azt hogy eltiporja a démont. Neki még menne is az agyontaposás. Elég rálépnie. 

 Ekkor érkeztek meg a többi férfi Oszlop, köztük az édesapám. Legelöl ment Shinjuro Rengoku, vörös- sárga hajával és lángszerű haoriával. Mögötte a legfiatalabb Oszlop, Attoteki Sanda ment, aki Mennydörgés lélegzetet használt. Hosszú, szőke haját bármelyik lány megirigyelhette volna. Mellette ment az Örököse, akinek ha jól emlékszem Mukuchi Hariken volt a neve. A lány úgy nézett, mintha az egész világgal haragban állna. Csodaszép hajavolt, hosszú és fekete, a végei szőkén ragyogtak. A sort a Szél oszlop,Kenta Tatsumaki és az apám, Shizukana Arashi zárta. Az apám arcán volt egy nagy seb, ami miatt nem tudta használni az egyik szemét. Bár ezzel az egy sebbel eléggé lemaradt Kentától, akinek a nyitott egyenruhája közszemlére tette a sebhelyeit.

Aztán jött a három társunk.

Mit ne mondjak, meglepődtem.