Ahogy a hegyhez értünk, egy idegen varjú kezdett el károgni nekünk. Vagyis először azt hittem Sutáé, de rájötttem hogy Suta varja Suta feje körül kering. Nekem Sozoshi a vállamon ült. Az idegen varjú beszélni kezdett.

-Hároom démon. Kéét út. Két démoon vadász. Külön kell válnotok. Külön-külön megöltök egy egy gyengébb démont. Ha túléitek együtt vagy egyedül megölitek aazt a démont aki nem rég valószínűleg kapott Kibutsuji Muzan véréből. - aztán elrepült. 

-Gondolom nem szabad csalni. 

Bólintottam.

-Sok szerencsét Suta.

-Nem sokára találkozunk Ame-chan!

-Remélem.

-Ne légy negatív!

-Induljunk Suta.

-Igenis!

Két külön ösvényen indultunk el. Az erdő szép volt, csendes. Nyugodtan mentem. Tudtam hogy a démon meg fog keresni, ugyanis ritka vérű vagyok.Nem is tévedtem, hamarosan oldalba akartak rúgni. Akartak.

Felugrottam, és levágtam a lábát.  A démon előre lendült, ami nagy tévedés volt. Végeztem vele. Elképesztően könnyű volt. Ez lett volna a nagy, személyes teszt? Elgondolkoztam. Ha ezek a démonok ilyen gyengék, akkor nem sok embert ehettek. Tehát annál erősebb lesz az aki minket vár. Tovább mentem. Ez a hely kicsit olyan mint a Végső Kiválasztás helyszíne.

 A végső Kiválasztás...borzalmas volt. A konvojban indultam,és természetesen egy csomó démon megtalált a véremnek köszönhetően. Egész éjszaka harcolni, nappal haladni és pihenni, a sérülésekkel és minimális élelemmel...majdnem meghaltam. Nagyon fáradt voltam a végére, azért nem emlékszem Sutára, se senki másra igazán. Örültem hogy vége. Egyszer csak valaki hátbavágott. Majdnem levágtam Suta fejét.

-Hé hé, Ame-chan, igazán lehetnél kedvesebb!!