-Lényegében ilyen az én döfő technikám.

-Igen látom. De a tiéd Láng lélegzet, így máshogy kezdesz neki, teljesen más a lábmunka, és te így megcsavarod a pengét, lényegében lyukat égetsz bele. Úgymond. De én máshogy csinálom.

Gyorsan bemutattam, néztem a jeges eső kavargását. Akira döbbenten nézte.

-Nagyon érdekes! Az enyém inkább feltartóztató jellegű, ha kombinálom, úgy gyilkos, de a tiéd azonnal leszögezi! Ha ezt a kettőt kombináljuk -kezdte, és be is mutatta - akkor több démon ellen jó lesz! Az én támadó jellegű lélegzetem, és a te esőd!

-Remek hogy együtt fejlesztitek tudásotokat! 

-Rengoku-sama! -néztünk a mosolygó férfira. Akira-san leplezetlen csodálattal nézte.

-A barátság tartja életben szívetek lángját, és az új technikák gyakorlása hasznos! Legyetek az örököseim! 

-Sensei, én már az örököse vagyok!

-Én pedig az apám örököse vagyok....

-Áh! Értem! Remek! Akkor ezt megbeszéltük! Együtt megyünk démont ölni! Ha!

Ha...? 

Még egy nem komplett. És ő is hangos, de legalább nem olyan egoista mint Gojasa Uzui-sensei. 

Szellemek, tényleg ezekkel kell utaznom? 

Rengoku-sensei és Akira-san gyakorolni kezdtek, és megpróbáltak engem is megtanítani a lélegzetükre. Nem értettem volna egy szót sem ha Suta már nem ismertet meg vele. Nagyon erős lélegzet, és mivel eléggé különbözik az enyémtől, jó ha megtanulom. 

-Hogy van a kisfia, Shinjuro-sama?

A férfi büszkén elmosolyodott.

-Remekül! Nagyon erős gyermek?

-Van gyermeke? -kaptam fel a fejem,majd elszégyelltem magam az ostoba kérdésem miatt.

De Shinjuro- san csak felnevetett.

-Igen! Kyojuro Rengoku! A legerősebb fiú a világon!

-Hány éves?

-Három! Ő lesz az örökösöm! Fantasztikus harcos lesz egy nap, és kétszáz embert fog megmenteni egy este alatt! Majd figyeljetek!

Nevettünk.

-Biztosak vagyunk benne, Rengoku-san!

Igen, élek! Bocsánatot kérek! 
A rész rövid, tudom (meg unalmas is, csak egy gyors ismerkedés és néhány utalás féleség a Mugen Train-hoz! Hamarosan folytatom! 

P. Phoenix