Mukuchi Hariken felhúzott orral, látványosan lenézett minket a maga módján. 

Nem lehetett nálam idősebb egy-két évnél de az arca kemény, és egyfajta felsőbbrendűséget sugárzott a maga komolyságával. Gyönyörű, hosszú haját egy sárga kendővel fogta vissza a homlokából. Különös haja volt- koromfekete kivéve a vége ami aranyszőkén ragyogott. Ő a fiatal Mennydörgés Oszlop, Attodeki Sanda tanítványa, és láthatón rajongott a mesteréért, viszont mindenki mást lenézett.

Odaálltunk mellé. Én időközben eléggé felgyógyultam, Suta pedig talán túl jól is volt.

-Hariken-san! Hoi, Hariken- san, kérdezhetek valamit?

-Bezzeg őt sanozod, én meg még mindig chan vagyok- morogtam, de valójában valahol jó volt hogy csak engem hívott channak, senki mást.

Mukuchi Hariken rásandított. 

-Mit akarsz?

-Ti tényleg csak mester-tanítvány kapcsolatban vagytok Attodeki Sanda-samáva, vagy többről van szó?

Majdnem félrenyeltem a levegőt. Ez normális?! Ilyen kérdést feltenni! Én elpirultam. Mukuchi Hariken kissé elhőkölt, és döbbent-zavartan nézett az érdeklődőn mosolygó Sutára.

-M...MICSODA?!

Suta kissé értetlenül néz. Ő tényleg ennyire nem veszi észre magát?! Főleg hogy Mukuchi-san épp a kardját készül elővenni hogy megtorolja a sértést. Gyorsan elé álltam.

Miért olyan ismerős ez a helyzet?!

-Elnézést kérek a társam faragatlansága miatt! Még nincs teljesen magánál, elég sok gyógyszert kapott! -mondtam gyorsan, mielőtt lecsapja Suta fejét.

-De én... -kezdte volna Suta de egy pillantással elhallgatattam. Az életedet mentem te idióta, maradj csendben! 

Mukuchi morcosan néz.

-Ha még egyszer sértegetni meri Attodeki-sant..

-De én..- kezdi megint Suta, de a szavába vágtam.

-Meg sem fog szólalni! Igaz Suta? -a hangom elég figyelmeztető, ezt még ő is érteni fogja. 

Suta csak bólintott. Nagyszerű, megértette.

Mukuchi-san morogni kezdett újra.

-Attodeki-san a legerősebb oszlop, ne merjétek...

-Ezzel engem kritizálsz?- észer semm vettük mikor jött ide, de Hayoi Tori- san most Hariken-san mögött áll, és kedvesen mosolyogva kérdezi őt. Mukuchi ugrott egyett.

-T-Tori-san... -motyogta zavartan.

-Ugyan, semmi baj, a szerelemben mindig a másik fél a legtökéletesebb. Ez csak természetes.

Végig tökéletesen kedvesen és udvariasan beszélt, de Suta és én majdnem elnevettük magunkat. Mukuchi full vörös lett, és nem tudta mit reagáljon.

-Na, lassan induljunk! Gyorsaság gyerekek, ez a démonvadászok egyik legfőbb feladata!