-Eső lélegzet. Nyolcadik forma. Az Esősárkány tánca vihar idején
Lélegezz.
Fájnak a bordáim alig bírok mozogni.
Lélegezz.
Érzem ahogy bevérzett a tüdőm.
Lélegezz.
Gojasa-san legyengült a méreg miatt. Nem sokára nem fog tudni mozogni.
Lélegezz.
Sutát lassan legyűrik, mert nem bánthatja a civileket, de azok támadják őt folyamatosan.
És ez egy alsó démonhold.
Alsó démonhold...kettes.
Milyen lehet a többi?
Bár egyszerűbb lenne...sőt gyerekjáték ha Gojasa-san jól lenne. De nincs jól, mert a legelején elvontuk a figyelmét.
Támadj, támadj, támadj.
Hány embert ehetett meg ez a démon?
Mindjárt hányok a jelenlététől.
-Eső lélegzet...
Mit kéne tennünk?
Gojasa san furán mozog, mintha terelné a démont. Suta fele. Hát persze, egyszerre támadunk hárman. De az emberek!
Hirtelem tudtam mi fog történni.
Gojasa-san robbant. Az emberek szétröpülnek.
Támadj Ame! Most!
Támadok. A démon a leggyengébbre támad- rám.
De Suta levágja a karjait.
Gojasa-san pedig- már másodjára- a fejét.
És az utolsó kép az ájulásom előtt az, hogy a démon teste lassan szétporlad.
* * *
Egy ágyban fekszem, a tagjaim zsibbadtak, a fejem nehéz. Lassan kinyitom a szemem.
Jobb oldalt Suta fekszik egy ágyon, békésen alszik, a hajából hiányoznak a finatok, így a hosszabb tincsek az arcát keretezik.
Lassan balra fordítom a fejem ahol... Hayoi Tori-san állt széles mosollyal.
-Jó reggelt! Örülök hogy felkeltél. Igyál, biztos szomjas vagy.
Egy pohár vizet tartott a számhoz amit boldogan megittam.
-Hogy érzed magad?
-Jobban. Köszönöm.
-Jaaj, ennek nagyon örülök! Ugyanis következőnek velem jöttök démont ölni. Már nagyon várom! De persze megvárjuk amíg jobban lesztek.
-Ö...önnel?
-Igen! Azt mondják még te meg még hárman jöttök velem, mert nagyon erős ellenfél lesz.
-M..mi?
-Egy felső démonhold! -mondta, és boldogan rámmosolygott, mintha ennél jobb dolgot nem tudna elképzelni.