Őszintén szólva ijesztő volt Gojasa-san átváltozása. Halk lett, és mintha összement volna. Kedvesem mosolygott végig ahogy áthaladtunk a városon. Suta és én alázatosan követtük. Kecsesen suhant, körülöttünk ünneplők kavarogtak. Nők és férfiak díszes kimonókban és maszkokban. Énekeltek, zenéltek és táncosokat néztek. A sarkon gyerekek bábjátékot néztek. Lassan haladtunk a központba. 
Nem sokára egy díszes épülethez értünk, aminek a kapui nyitva álltak, az emberek ki-be özönlöttek. Gojasa-san megállt.
-Készüljetek gyerekek! Pompás show készülődik. -büszkén felszegte az állát, és bevonult.
Mit lehettek tenni? Követtük. Szemben velünk egy hosszú asztal volt, férfiak ültek ott. Néhány kurtizán szolgálta ki őket bájos mosollyal és csinos ruhákban. Felkavarodott a gyomrom és automatikusan a kardomhoz nyúltam volna, de az nem volt ott. Nyeltem egyet.
  Gojasa-san előre siklott, és meghajolt.
-Gouna vagyok. Uraim, zenés-táncos előadással készültünk az ünnep alkalmára. Kérem nézzék meg.
Az egyik fiatalember felállt, sötét haja volt, a szemei borostyánszínűek. Kissé meghajolt.
-Köszönöm, Gouna-san hogy a születésnapom alkalmából egy ilyen tiszteletre méltó hölgy készült. -ránk mosolygott. Éreztem hogy elpirulok. Istenem, az a mosoly... Kérlek ne ő legyen a démon. Az a mosoly...gyönyörű.
-Zenét! -tapsolt Gojasa. Suta furulyázni kezdett, Gojasa-san pedig elővett egy pengetős hangszert. Figyeltem a ritmust, majd elővettem a legyezőket és táncolni kezdtem. Egyre rosszabbul lettem. Minden egyes mozdulatra koncentrálnom kellett, majd elkezdtem érezni  a ritmust. A zene lassan magával ragadott, a lágy, szomorkás de valahogy mégis gyors dallam. Lehunytam a szemem és hagytam hogy elraboljon az érzés.
Amikor vége lett, kissé csalódottan álltam meg. Meghajoltunk. Az urak csak engem néztek, a tekintetükben csodálat és... Valami olyasmi amit nem akartam megnevezni. Hányingerem lett és menekülni akartam.
A fiú szeme vörös.
A fiú szeme vörös!
Döbbenten néztem, majd az egyik szemgolyója előre fordult. Alsó hold 2. Alsó hold 2!  Gojasa-samra néztem, aki legnagyobb meghökkenésemre...elégedetten mosolygott.
-NA VÉGRE LEVEHETEM EZT AZ OSTOBA HACUKÁT! -kiáltotta majd élesen fütyült.
Egerek. Egerek! Öt egér, három Gojasa-san kardjait viszi,a másik kettő az enyémet és Sutáét. Gojasa ledobja a kimonóját ami alatt az egyenruhája van. A haját hátrasimítja, és felveszi a kardját és a fejdíszét.
-ALSÓ HOLD KETTES! ÉN, GOJASA UZUI, AZ UZUI CSALÁD SARJA, A DÉMONÖLŐ HADTEST TAGJA, A HANG OSZLOP EZENNEL POMPÁSAN MEG FOGLAK ÖLNI!
A démonra szegezte az egyik kardját, és büszkén mosolyogva felszegte a fejét. Csodálatot éreztem. Mintha megtestesült volna a démonölők szellemisége, célja. Határozott, büszke, önfeláldozó. A démon elvigyorodott, és kidzgta a nyelvét.
-Micsoda szépség. Alig várom hogy megkóstoljalak. És egy ritkavérű lány meg egy fiú. Ha elfogyasztalak titeket, soookal erősebb leszek. És talán felső hold lehetek.
Gojasa-san nevetett. Megragadta a kardjait és elégedetten ránézett.
-NAGYSZERŰ! FIGYELJETEK ZÖLDFÜLEK, ÍGY KELL DÉMONT ÖLNI!
Remdkívül gyorsan előre lendült, alig láttam. A démon felugrott. Az emberek...nem moccantak. Csak ültek és nézték ahogy Gojasa nekiugrik az egyik úrnak.
Ekkor vettem észre, az aprócska vércsíkot ami a férfi tenyeréből folyt. Az emberek tekintete üres,majd lassan felálltak és felént jöttek. Kivontam a kardom és idegesen néztem.
-GOJASA-SAMA AKADT EGY KIS PROBLÉMÁNK! -kiáltotta el magát Suta. Gojasa ránkpillantott.
-ÜSSÉTEK LE ŐKET!
Bólintottunk. Az emberek ránk támadtak mi meg ugrottunk és védekeztünk, majd gondosan fültövön vágtuk őket. Rossz volt embereket bántani, de az egyik majdnem levágta a fejem. 
Gojasa-san ezalatt levágta a démon karját, a démon pedig felhasította Gojasa oldalát. De szilárdan állt, és folyamatosan mosolygott. A démon arcáról időközbem leolvadt a szadista vigyor.
Hirtelen hozzánk fordult, és az emberek, akik még talpon vltak magukhoz tértek, és sikítozva-lökdösődve menekültek ki. A démond felénk ugrott, kifelénk, akik az emberek között álltunk. Már épp rámtottam volna fel a kardom mikor... Hangrobbanás volt. Nem tudtam mihez hasonlítani. Egy orkán hangja. Harangok kondulása, dobok csattanása, ezek mind egyszerre és borzalmasan hangosan.
Hátraestük, a démon elreoült, Gojasa-san pedi elégedetten mosolygott.
-ILYEN EGY IGAZÁN POMPÁS TÁMADÁS! ELŐRA FIATALOK!
Egyszerre támadtunk Sutával. Én az első támadásommal lemetszettem a kába démon végtagjait, Suta pedig a fejét vette célba.
És levágta.
Gojasa-san pedig lassan, mint egy fa, eldőlt.