-ÉBRESZTŐ ZÖLDFÜLŰEK POMPÁS, EGYENESEN RAGYOGÓ NAP VIRRADT, UGYANIS VELEM, GOJASA UZUIVAL FOGTOK DÉMONOKRA VADÁSZNI, TEHÁT HAJTSATOK FEJET HATALMASSÁGOM ELŐTT!!
  Kinyitom a szemem, és a fölém magasodó, nő létére igen tisztes termetű Uzui-samara nézek. Elégedetten elvigyorodik, láthatóan teljesen biztos önnön nagyszerűségében.
Suta is ébredezik, kinyitja a szemét.
-Jó reggelt -motyogja.
-NANÁ HOGY JÓ REGGELT! ENNÉL NAGYSZERŰBB NEM IS LEHETNE! MA KUTYAGOLUNK HOLNAP FELDERÍTÜNK, MAJD FENSÉGESEN LECSAPJUK A DÉMON FEJÉT, ÉS HA TÚLÉLITEK MEHETTEK TOVÁBB! MÉG MINDIG NEM TÁMOGATOM HOGY FELTARTSATOK, DE A PARANCS AZ PARANCS!
És ezt végig teli torokból zengte. A hangja mély, de nőies, büszkén felszegett fejjel áll. Ijesztő, de csodálatos jelenés. Legalábbis amikor csendben van.
  Felkeltem.
-Azért megreggelizhetünk?

****
Mire megmosakodtunk, felöltöztünk és megreggeliztünk. Tudtuk a haditervet. Egy városba tartunk, a démon befurakodott az előkelőségek közé. Valószínűleg. És úgy vadászik emberekre. Valószínűleg. És lesz egy táncos, zenés ünnepség két nap múlva, akkor fogunk lecsapni. Ez legalább biztos. Megkérdeztem Gojasa- sant, hogy nem lenne-e inkább ésszerű ha lemenne a parti, mire azt felelte:
-Semmit ne csináljunk fél szívvel, minden legyen zajos és pompás! Mellesleg egy ünnepség remek alkalom egy démonnak a vadászatra, lehet hogy emberéleteket mentünk meg!
Ezt normális hangsúllyal mondta, de csak azért mert tele volt a szája.
Ezután elindultunk...vagyis inkább elindult mi meg próbáltuk követni, de általában csak egy távoli, hangos pont volt. Mert az egy dolog, hogy teljesen lehagyott minket, de ez nem akadályozta meg abban hogy kiabálva beszéljen hozzánk. Ahogy végihaladtunk egy falun, az emberek alaposan megnéztek minket. Elöl egy fehér hajú, kétméteres, bíborszemű nő értékes ékszerekben, hatalmas kardokkal. Mögötte egy kékhajú lány kék karddal kék haoriban, végül de nem utolsó sorban egy fiú vörös hajjal, furcsa szandálban és egy szablyával. Cseppet érdekesek voltunk.
-Uzui-san! -Suta Gojasa-sama mellé ugrott.
-IGEN SURI?
-Suta, asszonyom!
-AKKOR SUTA!
-Felhívtuk magunkra a figyelmet!
-HÁT PERSZE, HISZ ITT VAN EGY FÖLDRE SZÁLLT ISTENSÉG A SZEMÉLYEMBEN!
-Ööö igen! De ezt a démon nem fogja megtudni?! Akkor bajban lehetünk!
-SAROKBA SZORÍTVA ÉRZI MAJD MAGÁT AKKOR ÉS KÖNNYEBBEN KIMÁSZIK AZ ÜREGÉBŐL!
-De ezzel másokat is veszélyeztethetünk!
Ez még Uzui-sant is elhallgattata.
-HÁT MOSTMÁR MINDEGY. AKKOR SIESSÜNK. -ezzel lezártnak tekintette. Igyekeztem nem akadékoskodni így lemaradtam inkább egy kicsit. Hamarosam Gojasa megállt egy város mellett.
-ITT VAGYUNK!
-Így megyünk be?
-DEHOGY! JÁTSZOTOK VALAMI HANGSZEREN?
Suta bólint.
-Furulya, és pár pengetős hangszer.
Rámnéznek.
-I...izé tudok táncolni.
Gojasa bólint.
-Megteszi! Táncos-zenés előadókként megyünk be.
Jé, tud kiabálás nélkül is kommunikálni. Micsoda meglepetés. Elindultunk, bementünk egy kissé romos fogadóba ahol egy idős asszony várt ránk.
-Itt vannak a holmik, Gojasa.
-Köszönöm Sensei. Ti is öltözzetek át.
Elvonultunk. Egy kék virágokkal díszített fehér táncos kimonót kaptam, amiben nagyon szokatlamul éreztem magam. Suta egy fekete ruhában feszít.
Gojasa-san...alig ismertem meg. Egy sárga kimonó volt rajta vörös virágokkal. Rövid haja kiengedve a füle mögé egy vörös virágot tűzött, a szeménél lévő festést lemosta, csendesen mosolygott. Teljesen más volt.
-Gyertek, gyermekek, déminra vadászni- mondta Gojasa Uzui csemdesen, e veszélyesen mint a vihar előtt visszahúzódó tenger.