Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

12. fejezet

       A fekvőhelyemen ültem mikor Suta beszaladt a saját feltekert matracával.  Mellém dobta és ráült, majd szélesen rámmosolygott.
-Megjöttem!
-Suta-kun, a fiúk másik szobában alszanak...mind.
-Tudom, de megvan az az egézséges és nem teljesen alaptalan félelmem hogy Kurisu-kun levágná a fejem álmomban.
-A..ha. Értem. Akkor aludj i....
-SZÉÉP ESTÉT HÓDOLÓIM!- Akira-san az ajtóban állt csípőre tett kézzel, a hóna alatt a matracával. Mögötte Makoto-chan állt leszegett fejjel Tetsu-kun mellette állt és próbálta jobb kedvre deríteni.
-Sziasztok -mosolygott rájuk Suta. Én csak meghökkenve néztem rájuk.
Letették a matracokat és rájuk ültek. Lassan körbenéztem.
-Ti meg mit kerestek itt?
-Háát az úgy volt hogy....
-KUSSOLJATOK MÁR MÁSOK ALUDNÁNAK! ÉS NE BESZÉLJETEK KI MINKET!
Kurisu és Mirai ott álltak és néztek ránk. Kezükben matrac. Kissé széthúzódtunk, így le tudták úgy tenni őket hogy egy körben legyenek a fekvőhelyek.
-Szóval...mit kerestek itt?
-Hát az úgy volt hogy unatkoztam, de Makoto-chan nem akart egyedül maradni, mert fél a sötétben....
-Nem is igaz!
-....és ezért velem jött, Tetsu kun pedig hozzánk csapódott.
-Fél a sötétben? A démonoktól? -morgott Kurisu.
-Neem! -Makoto elpirult.
-Biztos Muzantól fél a sötétben.-mondta Suta.
-HEE HEEE -mondta Tetsu kacagva.
-Muzantól a sötétben én is félek! -védtem Makoto-chant, aki ezt hálás mosollyal jutalmazta.
-MOST PEDIG ALUDJUNK -kiabált Kurisu.
Mirai lekevert neki egyet.
-Ne kiabálj folyton.
Miután mind elaludtak, én még mindig ébren forgolódtam. Holnap elmegyünk Gojasa sannal egy küldetésre, amit vagy túlélünk vagy nem. Ez a gondolat valahogy nem vidított fel. Forgolódtam, nem bírtam lenyugodni.
-Te sem tudsz aludni, Ame chan? -Suta nézett rám. Szemei halványan csillogtak.
-Igen...félek. Izgulok. Nem tudok pihenni.
Legnagyobb meglepetésemre Suta mellém feküdt.
-Én nem félek. Nincs mit veszítenem.
-Mi történt a családoddal?
-Nem tudom. A szüleim meghaltak. Egy templomban nevelkedtem ahol megtanítottak erre a lélegzetre. A Csillag lélegzetre.
-Értem...Sajnálom.
-Semmi baj. Aludj. -mlndta majd átkarolt. Normális esetben ellenkeztem volna, de túl fáradt voltam, és a Suta testéből áradó meleg nagyon jól esett. Lassan elaludtam.
-Szép álmokat Ame-chan.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro