Nem igazán értettem min kapta fel a vizet Kurisu-kun, de láthatóan nagyon bepöccent. Éppen azzal fenyegetőzött hogy ketté hasítja Sutát, amikor odaértem.

-Mi történt? -kérdeztem Sutától.

-Hát...megkérdeztem hogy miért tiszta sebhely minden Szél lélegzet használó.

-Hülye vagy?- sziszegtem.

-Nem, csak érdekelt! - mondta határozottan, és elmosolyodott.

-Idió...-nem tudtam befejezni, mert ekkor egy sötétzöld katana süvített Suta feje felé, aki hála az égnek időben lebukott. Suta láthatóan fel sem vette, én viszont eléggé felmérgeltem magam rajta. 

-Van eszed te barom?! És ha levágod a fejét? Meg is ölhetted volna! - léptem Suta elé. Mindkét fiú zavartan nézett rám. A  sebhelyes találta meg hamarabb a hangját. 

-Mit akarsz te kékfejű? -mordult rám Kurisu-kun. A nővére megfogta a karját, és kissé megrángatta, de a fiú mintha észre sem vette volna. Már épp nyitottam ki a szám hogy visszavágjak, amikor a fura hajú fiú lépett közénk. Ha jól emlékszem Tetsu a neve.

-Azta de menő színű a kardod! Nekem is zöld de sokkal világosabb! -lassan elénk furakodott, és figyelmeztetőn rámnézett, majd izgatottan fordult újra a sebhelyes sráchoz.

-Persze hogy menőbb mint a tiéd! Sokkal erősebb vagyok mint te!

-Lehet! Nagyon szuper hogy te a az öt alap lélegzetből tudsz egyet! Szerintem irtó klassz, és menők a sebhelyeitek!

-Hát persze! Sokkal erősebb a lélegzetem mint a tied!- itt mintha elbizonytalanodott volna egy pillanatra - Te milyen lélegzetet használsz Furahajú?

-Fém lélegzet, kinzoku no kokyu! A nevem is azt jelenti hogy "Rideg Vas"!

-Ez...menő.- mintha fájt volna Kurisu-kunnak kimondani. Tovább beszélgettek, én és Suta pedig eloldalogtunk. 

-Köszönöm hogy kiálltál értem, Ame-chan! 

-Ugyan, semmiség. Csak mérges lettem hirtelen.

-De nekem jól esett. -mondta, és rámmosolygott. Visszamosolyogtam. 

-Ne felettem flörtöljetek kérlek...- szólalt meg egy halk hang a földről. Döbbenten néztünk le. Suta kissé elpirult. A sálas lány feküdt a fűben.

-Zavarjátok a kilátást. Olyan szépek most a felhők...

-Ööö sajnáljuk. Jól érzed magad? Mi a neved? -kérdezte Suta.

A lány az sálba temette az arcát, és motyogva felelt.

-Makoto Hitomi...és jól vagyok...de takarjátok az eget...

Gyorsan arrébb mentünk. Egyszer csak valaki odaugrott hozzánk.

-Istenem, köszönöm az előbbi műsort azzal a sebhelyes izomagyúval! Ha nem vesztetek volna össze, tisztára unatkoztam volna! Szóval köszii! 

Összeborzolta a hajunkat majd elmet katasztrófa turistának. Kicsit hiperaktív a csaj.

-Megyek, megkérdezem hogy hol fogunk aludni! Meg hogy lesz-e vacsora!- mondta Suta majd elszaladt. Kissé lefagyva néztem utána, majd sétáltam tovább. 

Furcsa érzés kerített hatalmába de elhessegettem. Hiszen lehetetlen.

Lehetetlen hogy egy démon legyen itt.