Sziasztok!
Ezt az epilógust Marinette szemszögében írom. Csak gondoltam ezt megosztom veletek, hogy ne legyen nagy kavarodás!

Csönd van. Végre a sok titok után, a sok csata zaj után. Csönd van, csak én meg Adrien. Bár csaták még mindig lesznek, de a titkoknak már vége, és végre együtt lehetek azzal akit igazán szeretek. Nem rég még bármit meg attam volna egy kis csönd ért, de már várom a zajt. Várok, várok a végső leszámolásra Halálfejjel. És bár most csönd van, várom a zajt. És a zaj, hamarosan eljön. Érzem!

Na remélem tetszet nektek ez az epilógus, és bár én nem vagyok költő, de szerinetm ezt még Petőfi Sándor is megirigyelné!