Másnap.

Marinette észre vette, hogy Adrien az eddigi nap folyamán olyan letört, épp ezért meg kérdezte Nino-t, hogy tudja-e mért ilyen Adrien.
-Nino nem tudod mi történt Adrien-el?
-Nem! Nekem is csak annyit mond, hogy fáradt, és nem tudta ki pihenni magát.
-Ez elég furcsa, Adrien nem szokott ilyen titokzatosan viselkedni.
-Én nem tudom. De most megyek órára. Csá!
-Szia Nino!
"Mi lelhette Adrien-t? Ez egyáltalán nem vall rá!"-gondolta magában Marinette.
Marinette is elindúlt órára. Adrien a további nap folyamán is ugyan olyan volt. A nap végén Marinette oda állt Adrien elé, és megkérdezte mi a baja.
-A-adrien, m-mi-miért vagy ilyen sz-szo-szomorú?-mondta ki dadogva, valahogy még mindig nem tudott túl jutni az idegességén.
-Már te is kérdezed! Megmondtam már, csak fáratt vagyok. Ennyi!-ezt a tervezetnél dühösebben, és hangosabban mondta.
Mire a lány kicsit megijedt.
-Sajnálom, csak kicsit rossz volt a napom. Most mennem kell. Szia Marinette.
-Szia Adrien.
Marinette egyből haza ment, hogy beszélhessen Tikki-vel.
-Hú. Adrien nagyon rosszúl aludhatott ha így leüvöltötte a fejed.
-Nem Tikki. Adrien csak hazudott, hogy leplezze az igazságot. Valami nagyobb baja van.
Marinette ott hagyta Tikki-t és kiment az erkélyre.

Adrien házában.

Adrien haza ment, és elkezdett föl alá járkálni. Gondolkodott, nagyon mélyen és ez Plagg-nek is feltűnt.
-Főnök min gondolkodsz ennyire?
-Már nem gondolkodom Plagg, már ki is találtam.
-Na, és mit találtál ki?-mondta a kis kwami egy sóhajjal kísérve.
-Ma elmegyek Marinette-hez, és elmondok neki mindent.-és egy nagy vigyor húzódott Adrien szájára.-Plagg! Karmokat ki!
De mielőtt elment volna még egy képet (rajta volt Alya, Nino, Marinette, és persze ő maga) tett a zsebébe. Gondolván hogyha oda adja majd Marinette-nek, akkor rájön, hogy ki ő. Felfoghatjuk ezt aféle néma vallomásnak.

Marinette-nél.

Mire Marinette ki ért az erkélyre, ott termett Fekete Macska.
-Szia Marinette, mi a baj?
-Tudod Macska. Erről nem igazán akarok beszélni.
-Légyszi mond el.-bájolgott, és nagy boci szemeket meresztett a lányra. Erre Mari csak kacagott.
-Na jó. Van az a srác akiről mondtam hogy szeretem. Ma elég különösen viselkedett. Olyan szomorkás volt egyfolytában, mintha össze törték volna a szívét. És csak annyit mondott mikor meg kérdeztem, hogy mi a baja, hogy "csak fáradt".
-Értem. Viszont Marinette, el kell mondanom valamit.-itt vett egy nagy levegőt.-Tudom hogy te vagy Katica.
-Mííí....én nem......én? Dehogy!-mondta ezt végig egy nagy gyomorgörcsre hasonlító mosolyal az arcán.
-Marinette, nem kell leplezni, tudom.
-De hona...-
Nem tudta befejezni a mondatot ugyan is Macska gyorsan elcsendesítette egy csókkal. Amit Marinette viszonzott. Mikor elváltak Macska belekezdett valamibe.
-Marinette nekem el kell mondanom, hogy ki vagyok.
-Macska ezt nem!
-De jogod van tudni!
-Nem Macska, ez a szabály. Te magadtól jöttél rá. De nem fedheted fel magad. És most menj!
-De Mari én....
-Csak menj!-sírásban tört ki és a földre rogyott.
Macska pár háztetővel arrébb ugrált. Szomorú és dühös volt, leginkább magára. Bele rúgott egy kéménybe. És elővette a képet. Egy kis fekete, lila pillangó bele szállt a képbe, és valaki meg szólította Macskát. Szerintem mind rájötetek ki az, igen Halálfej.
-Fehér Macska! Halálfej vagyok. A szerelmed elutasított téged. De én segíthetek, hogy többet ne tegyen ilyet.
Macska mélyen legbelűl tudta, hogy nem szabad elfogadnia az ajánlatott, de akkor semmi másra nem tudott gondolni mint Marinette-re.
-Rendeben Halálfej.
-De remélem te is tudod hogy mit kérek cserébe.-húzódott mosoly a férfi arcára.
-Hát persze.
Azzal át változott, és lényegében ugyanúgy nézett ki csak a ruháján a fekete, fehérré vált, a zöld, meg lilálvá.
Egyenesen Marinette háza fele igyekezett. A lány addigra már aludt az ágyában. Nem is tudom Macska mennyi ideig volt kint, de az bisztos, hogy mire oda ért már elég késő volt. Macska óvatosan felemelte a lányt, és elindultak az Eiffel-torony felé.

Vége. Folytatás következik.