Sérti a nevetésed a fülem. Határozottan el fogom cseszni az életem melletted. Jól éreztem magam Áronnal de nem szabad elfelejtenem, hogy ezt nekem nem szabad. Kivételesen megengedtem, hogy hazavigyen de nem engedtem fel. Megöleltem és megköszönöm az ebédet. Vissza szállt kocsiban én pedig siettek be, mert késésben vagyok. Este találkozom van. Egy órám maradt elkészülni.

Lezuhanyzok felöltözök kisminkelem magam és felveszem a legrövidebb szoknyám. A hajamat szabadon hagyom. Felveszem a kabátom és máris megyek a kocsihoz. Ahogy haladunk az estében, csak a délután jár a fejemben. Pedig inkább a kuncsaftra kéne gondolnom.

Megérkezünk Pest külvárosába és kiszállok autóból. Péter sofőrje bekísér. Elveszi a kabátom és a táskám. Péterről csak annyit, hogy talán minden kuncsaft közül ő a legfurább. Most az ő házában vagyok. A lakás hatalmas ahogy a környező terület is márvány lépcső ezüst csillár arany színek. Felmegyek a szobában már várnak. Anna még rúzsozza magát. Üdvözlöm és váltunk egy két szót. Péter még sehol.

"Kedves olvasó. Igen ez egy fura helyzet. De néha a gazdagok sportot űznek abból, hogy az igényeiket kielégítsék."

Anna és Péter házasok. Lassan tíz éve. Három éve találkoztam egy konferencián Annával. Állítása szerint azonnal belém szeretett. Megkért, hogy segítsek neki a házas életét fellendíteni. Ezért bármit megadna. Én pedig bele mentem. Nem vagyok homokos. De én is szeretem a saját testem és más nőjé hasonló. Nem vetettem meg Anna kérését sőt örültem mert úgy voltam jobb mindent látni. Amikor Péter belép a szobába én és Anna már az ágyban pezsgőzünk. Nagyokat nevetünk a tőzsdén.

-Pazar látvány két ilyen igazi kívánatos nő látni egymásba fonódva. - csapja össze a kezét Péter. Igen ez így megy. Mi hárman szórakozunk minden hétfőn.

-Képzeled Péter Flórának hódolója akadt. - ahogy Anna fecseg rágyújtok.

-Drágám hárman is pont jól elférünk ebben a nagy ágyban nem gondolod? Még egy ember sok lenne! - beszél Péter miközben bemászik közénk. Anna, hogy csöndben tartsa megcsókolja én pedig bebújok Péter mellé. Simogatom a felsőtestét. Amikor abbahagyják elnyomom a cigim. Anna pedig átveszi az irányítást. Kilöki Pétert közülünk és lágyan megcsókol. A nyelvünk lágy keringőt jár. Meglazítom a köntösét. Ő pedig közben leveszi a melltartómat. Bele túrok a kibontott hajába és még mélyebben érzékibben megcsókolom. Talán Anna az egyetlen nő akitől elviselem, hogy hozzám érjen. Végig puszilom a nyakát. Péter eközben kikever egy adag kokaint. Ahogy mi egymással vagyunk elfoglalva. Élvezzük az életet. Anna felnyög amikor a mellbimbóját elkezdem szopogatni. Tudom hogy azt szereti ha erősen szívják és harapdálják. Eltol magától amikor Péter megérkezik a szép fehér porral. Mind felszívjuk majd két három perc után be is üt a cucc. Amikor észbe kapok már Anna alatt fekszek és hevesen csókolom míg Péter hátulról tolja. Anna mélyen a szemembe néz és olyat súg a fülembe, hogy megtudnék itt helyben fulladni. Tudom mit kell tennem de a dolgom végzem. Péter kidől és el is alszik. Anna mellém bújik és simogatni kezd. Majd egyszer csak a keze beleér a bugyimba. Elkapom és megrázom a fejem.

-Ne félj tőlem. Gondolj rá közben és csak csókolj. - súgogja és az ujjai lassan járni kezdtek. Olyan lágyan és lassan mozgatta bennem őket. Csókolgat és simogatott lent. El is felejtettem milyen érzés már. Megcsókolom és rá mászok. Végül össze simulunk.

-Flóra ne itt. Menjünk zuhanyozni. - igaza volt ha Péter megtudja nekünk végünk. Bemegyünk a fürdőbe kulcsra zárja. Majd megnyitja a zuhanyt. Nekidőlök a mosdónak és rágyújtok. Értetlenül nézek rá. Nem tudom mit mondjak.

-Anna ezt nem teheted! - megmosom az arcom közben, hogy észhez térjek.

-Már miért ne tehetném? Én nyugodtan elválok mi meg ugyanúgy szórakoztatjuk egymást. - rám néz és látja rajtam, hogy ez nekem nem tetszik.

-Flóra szeretlek. Felfogtad? Nem tudok vele együtt lenni ha téged szeretlek. - felemeli az arcom, hogy a szemébe nézzek.

-Hazamegyek. - mondom neki és elindulok kifelé. Visszamegyek a szobába felöltözök és elindulok lefelé. Anna utánam jön és elkap az ajtónál. Odanyújtja a borítékot. Benne a pénzemmel.

-Ilyen áron nem kell a pénzed. - mondom neki és a haját vissza simítom a füle mögé.

-Tedd el megdolgoztál érte. - mondja és beleteszi a táskámba.

-Az nem munka ha valamit valakiért teszünk nem? - kiveszem a borítékot a kezébe nyomom és kisétálok. A sofőr már vár. Ahogy vissza érünk Pestre már várom, hogy megfürödjek és aludhassak. Ahogy megáll a kocsi kiszállok és lassan felsétálok az emeletre. Kati néni kutyája úgy ugat, hogy az egész házat felveri. Amikor felérek a harmadikra észreveszem, hogy egy doboz vár a lábtörlőmön. Rajta egy üzenettel.

"Kedves Flóra. Olyan jól állt neked ez a kabát nem tudtam ott hagyni. Így meg vettem neked, hogy legyen egy olyan fölösleges dolog az életedben ami rám emlékeztet." 

Bemegyek a lakásba leteszem a dobozt a konyhapultra. Leveszem a cipőm és lerogyok a kanapéra. Ordítani tudnék. Végül a sírás marad az én keresztem.

"Kedves olvasóm. Annyira szeretnék újra szabad és mohó lenni mint régen. Szeretni. De tudom, hogy a keserűséget már nem bírnám lenyelni egy olyan embertől akit szeretek..."

Előveszem a vodkás üveget és kinyitom a dobozt. Kiveszem a kabátot és felveszem. Majd meghúzom az üveget. Besétálok a hálómba és bekapcsolom a rádiót. Egy régi szám megy. Leülök az ágy szélére és levetkőzök végül a pucér testemre visszaterítem a szőrmét. Visítanak a sebek a szívemen amit szavak okoznak.

"Szeretlek.
Hogy legyen valami amire emlékszel rám.
Érted a férjem is elhagynám."

Újra meghúzom az üveget. Akkor eszembe jut miért is költöztem ide. Az oknak neve is van nem is akárki. A neve Gergő volt. Az én Gergőm. Soha nem akartam volna ezt az életet ha nem teszi ezt velem. Három éve éltünk együtt mikor megcsalt a főnökével. Még emlékszem a szavakra. Túl jólnevelt vagyok. Nem vagyok elég jó. Soha senkinek nem fogsz kelleni. Még jó, hogy ő akart lelépni. Megszívta a drága ,mert jobb lettem mint bárki és annyi pénzem van, hogy évekig nem kéne dolgoznom. Ha senki volnék nem adnák körbe Pesten a névjegykártyám. Büszke vagyok és már részeg is. Eldőlök az ágyon és elalszok.

Másnap reggel 9 óra táján...

Az üres üveg koppan a földön és felriadok. A kabát még mindig rajtam. Megdörzsölöm az arcom és elindulok a fürdőben. Ahogy sétálok meg pillatok egy lakos cipőt a szoba ajtóban. Nem is foglalkozok vele tovább sétálok. Akkor bevillan, hogy az egy férfi cipő. Megfordulok és Áron fekszik az ágyban.

-Mi a jó büdös picsa folyik itt? - ordítom el magam. Áron meg sem mozdul csak fekszik tovább. Ekkor felemelem a vázát az íróasztalomról és a földhöz verem. Erre már ő is meg ugrik. Hunyorogva rám néz és nem ért semmit.

-Te mégis mit keresel a lakásomban? - ordítom magam el ujra.

-Krisztusom mennyi az idő? - Áron világáról nem tud.

-Ki nem szarja le, hogy hány óra! Hogy kerülsz ide? - kérdezem és most már nagyon ideges vagyok.

- Hiszen te hívtál fel. Sírtál és ide hívtál rémlik? Beengedtél a lakásba majd elaludtál és én is végül úgylátszik - feltápászkodik. Körbenéz és bólogat. Majd rám és kifagy a tekintettel. Nem is csodálom ugyanis a kabáton kívül egy fekete csipkés bugyit viselek. Káromkodok újfent. Érzem, hogy az életem kezd fenekestül fel fordulni...