Oszkár kabátban háttal állt a régi nappali közepén. A lakás kongott az ürességtől. Egyedül néhány bútor maradt benne amit nem vittem magammal az új otthonomban. A terv bevált ,de arra nem számítottam, hogy ennyire jól fog sikerülni. Két óra volt Jánostól az út idáig az eső miatt. Oszkár még is a már a nappaliban várt minket. Balázs szótlanul állt mellettem. Én is csak mereven bámultam Oszkárt és feltettem a kérdést magamban. Mi az isten folyik itt? Flóra te akartad ezt. Hirtelen elöntött a méreg. Persze arra ha felhozok egy pasit rögtön ugrik, de ha hívom arra nem. Rendben Oszkár. Játszunk...

Felveszem a kulcsom, de nem guggolok le. Nyújtott lábbal hajolok le, hogy jól látható legyen a fenekem. Nem lényegesen hogy Balázs meg-e nézi de Oszkárt fel fogja bosszantani. A kulcsot visszateszem a táskámba és a pultra dobom. Elsétálok Oszkár mellet rázom magam. Ő mégis Balázzsal néz mindvégig farkasszemet. A szobában felkapcsolom a villanyt és kiveszek egy névjegykártyát az íróasztal fiókjából. Vissza sétálok Balázshoz. Akkor veszi csak le Oszákról a szemét amikor átnyújtom a kártyát.

-Nyugodtan hivatkozz rám. - édesen mosolygok és háttal állok Oszkárnak. Tudomást sem véve róla.

-Köszönöm. Megvárjalak lent? - Balázs kedves mint mindig. A hátam mögött hallom hogy Oszkár nem vesz levegőt. Hátra pillatok és a keze ökölben van. A nyakában pedig az erek megfeszülnek. Helyes szenvedjen csak.

-Köszönöm Balázs, majd hívok egy taxit. - mosolygok és adok neki két puszit az arcára. Azzal Balázs elhagyja a lakásom. Becsukom az ajtót, de nem fordulok meg. Oszkár horkant egyet én pedig megfordulok. Úgy bámulunk egymásra mint két veszett kutya akik meg fognak mérkőzni. Mérgesebb már nem is lehetnék. Egy hete hogy beköltöztem a Budai lakásban és biztosra vettem hogy Oszkár értesült róla. Hagytam neki üzenetet hívtam e-mailt írtam. Választ mégis hiába vártam hoppon maradtam. Most mégis itt áll a lakásom közepén. Választ várok, magyarázatot és helyesbítek nem várom követelem. Leveszem a kabátom és felakasztom a fogasra. A pulthoz sétálok és a táskámból előhúzok egy szál cigit. Rágyújtok majd Oszkárra nézek. Beleszívok a cigibe és felé fújom a füstöt. Mereven figyel. Az egész kezd egy elfuserált sakk játszmára hasonlítani. Megtöröm a jeget és elnevetem magam. Oszkár összeráncolja a homlokát és zsebre dugja a kezét. Jóképű mint mindig a szövetkabát nincs össze gombolva így kilátszik a fehér kötött pulóver. A farmer feszül rajta. Az arca pedig meggyötört mint aki hetek óta nem alszik de mégis kifogástalan a kinézete. A borostája is hanyagul gondozatlan ahogy a haja is. Mégis így is megmozgatja a fantáziámat. Elkapom a tekintetem nem hagyom, hogy az érzéseim diktáljanak és el puhuljak.

-Úgy látszik Balázs szomorúan távozott azzal az egy névjegy kártyával, biztos másban reménykedett. - Oszkár hangja szíven szúr. Bele szívok még egyet a cigimbe majd a mosogatóhoz sétálok és elnyomom.

-Balázsnak én már túl öreg lennék. - vágom vissza a könyörtelen fájdalmas kis labdáját Oszkárnak. Ránézek ő pedig nem lepődött meg a válaszomon láthatóan. Kimért még mindig. Elmosolyodok.

-Ha azért jöttél, hogy őrizd az erényeim megnyugodhatsz nem azért jött...

-Ki nem szarja le az erényeidet? - Oszkár rám ordít. Na ebből most lett elegem.

-Egy hete mást sem csinálok csak próbállak elérni mindhiába. Majd amikor egy férfival karöltve sétálok haza te itt teremsz. Végül pálcát törsz a hátamon a múltam miatt. Gratulálok. Meg tetted amiért jöttél most ott az ajtó ki lehet rajta sétálni. - kemény a hangom, de nem emelem meg a hangszínem. Nyugodtan és higgadtan fogom elküldeni Oszkárt oda ahova nem szégyellem hagy fájjon neki. Oszkár elveszi a tekintetét majd nagy levegőt vesz.

-Anna felhívott. Aggódott érted valami levél miatt. Hebegett össze vissza... - nem fejezi be a mondatot. Összeráncolom a szemöldököm és értetlenül nézek rá. Anna hívására rögtön ugrik. Szánalmas. Minden jogom megvan, hogy haragudjak. A partin elhitette velem, hogy fontos vagyok én pedig bedőltem. Amikor pedig már elhatározom magam felszívódik. Igazi úriember mondhatom.

-Flóra miért maradtál Pesten? - lágya hangja. Félve néz újra rám. Nagyot sóhajtok. Megkerülöm a pultot és a táskámból kieszem Áron utolsó levelét. Oszkár elé sétálok és átnyújtom neki. Nem mozdulok széthajtja a papírlapot és olvasni kezdi. Amikor a végére ér hosszan csukva tartja a szemét és megfeszül az állkapcsa.

-Hétfőn amikor meg akartam mondani Annának, hogy meg gondoltam magam. Egy csokor fehér rózsa várt az asztalon egy borítékkal a nevemmel. Azt hittem kis naivan, hogy te küldted. Amikor kibontottam és elolvastam akkor tudatosult bennem Áron halálával ezt az életet is el akartam temetni. Viszont igaza volt abban, hogy a szívem itt maradna Pesten. Küzdhetek, de igaza van ez eldőlt. Aznap este a jótékonysági estélyen... - Oszkár vissza hajtja a papírt és visszaadja.

-Ha nem akarsz velem lenni meg értem, de akkor kérlek mondd meg. Ne hagyj kételyek között... - ahogy befejezem a mondatot Oszkár nem habozik és csöndet parancsol a szájával ahogy az enyémhez nyomja. A papír kiesik a kezemből és átölelem Oszkárt. Egy lágy és igaz csók és a szívem darabjai lassan össze fórnak. Egymásba kapaszkodva fonódunk egymásba és csókoljuk a másikat. A haragom úgy száll el mint hamu a szélben. Nem érdekelnek a múlt fájdalmai csak a jelen egy olyan férfival akit egyszer én is annyira akarok mint ő engem. A percek óráknak tűnnek Oszkár karjaiban és amikor elenged kisimít egy kósza tincset az arcomból. Hosszan a szemembe néz egy félmosoly húzódik a szája szélére.

-Ne kérj olyat ami hazugság lenne. Nem tudod elképzelni, hogy mennyire nehéz volt egy héten keresztül úgy tenni mintha nem léteznél. Flórián hülye nyavalygása sem segített a dolgon. Az meg pláne nem, hogy Balázzsal libbentél be egy üres lakásba. - lágy puszit nyom a nózimra majd az arcomra. Bele túr a hajába a tarkómnál. Az érzésre lehunyom a szemem. Oszkár keze lágyan simogatja a tarkóm és tudom, hogy elvesztem. Bármit tesz vagy mond én most nem fogok tudni nemet mondani neki. Nem is kell semmit mondanom mert a szánk újra egymásra talál. Egy csókban elmond mindent. Az már csak ráadás pluszba, hogy kibújik a kabátból. Próbálom visszafogni magam, de a kezem akaratlanul is a pulóver alá csúszik. Oszkár bőre forró a kezem alatt. Ő sem nyugodt a helyzet alapján, mert erősen a ruhám cipzárját húzza lefelé. Nem bírok magammal elhúzódok és áthúzom a fején a pulóvert majd a pólót is utána. A ruhám már lecsúszva a karomon kibújok belőle és hagyom a földre hullani. Oszkár megtorpan én pedig meglepődötten nézek rá. Hiszen az előbb még olyan lendületesen ment minden.

-Komolyan van rajtad bugyi? - lenézek a fekete csipkés darabra majd kérdőn rá.

-Mégis mit gondoltál majd bugyi nélkül fogok szaladgálni mikor nem vagy ott? - teszem fel nevetve a kérdést. Oszkár megforgatja a szemei majd felkap az ölébe. Átkarolom a lábammal. A szánk össze simul a nyelvünk egymást simogatja. Én pedig bele túrok Oszkár már így is kócos hajába. Az érzés, hogy itt és most megint együtt vagyunk mit aznap este annyi vodka és whisky után felülmúlhatatlan. Oszkár egészen a szobáig sétál velem majd le tesz a szűz matracra. Amikor elterülök rajta akkor jövök rá, hogy életem legjobb döntés volt az ágyat itt hagyni. Nevetek majd felkönyökölők. Oszkár kicsatolja az övét majd rám néz. Nem szólalok meg. Felülök és közelebb húzom magamhoz beharapom az alsó ajkam a gondolatra, hogy én bujtassam ki a szűk farmerből. Mégis vagy a pillanat műve vagy inkább a türelmetlenség. Perceken belül a bugyim a melltartóm valahol a földön Oszkár farmerjával és bokszerjával együtt. Mi meg teljesen pucéran egymás szájában kerestük a felhevülésünk okát. Olyan áhítattal, hogy megfeledkeztünk mindenféle előjátékról. Oszkár bennem volt mélyen bennem, de nem mozogtunk csak feküdtünk és csókoltuk a másikat. Oszkár hajába túrtam és megemeltem a csípőm. Vette a lapot mert rögtön megmozdult lassan és tudatosan. Húzódott ki és be. A szánk nem szakadt el egymástól. Inkább egymás szájába nyögtünk a kéjtől és az élvezettől mit sem, hogy ez a szerelmes pillant elillanjon. Az ütem gyorsult a hátam ívbe hajlott felnyögtem és Oszkár pedig a hasonlóképpen megfeszült bennem. Pillanatok alatt értünk a csúcsra. Oszkár puszikkal lepte el a vállam a nyakam az arcom míg észhez tértem. A fülemhez érve megállt és egy szót suttogott bele.

-Szerelek. - a pillanatra  meg fordultam és puszit nyomtam az orrára. Az élet amit megálmodtam a szeretettel és nyugalommal már nem csak egy álom volt csupán hanem ott volt felettem bennem...

"Így esett meg egy esős Decemberi éjszakán, hogy egy kurvából szerelmes nő lett és, hogy a tiszta lap ami a kiutat kínálta egy szerelmes ígéret vagy egy vallomássás alakult. A boldog bizonytalan jövő érdekében amit most két szerelmes fél tesz egyé és begyógyít bármi szív béli sebet."

R.F.