Én Oszkár kapkodva összeszedjük magunkat. Megpróbálok rakoncátlan kócos tincseimet kontyba varázsolni újra. Oszkár sietve gombolja az ingét. A ruhámat meg igazítva veszem a cipőm, majd felveszem a bőr övet és átnyújtom Oszkárnak. Bólint köszönetképpen. Az ajtóhoz sétálok és vissza fordulok.

-Kész vagy? - meredten nézek Oszkárra ki visszabújik a zakóba.

-Nem válaszoltál... - felemelem a kezem és kinyitom a zárat és vele együtt az ajtót is. Linda kérdő tekintettel áll előttem. Elmegyek mellette és a fogadóterem felé veszem az irányt. Otthagyva Oszkárt. Vissza sétálok Jánosékhoz. Az idő elteltével sokkal lazább témákról beszélnek és érezhető mind kettejükön hogy az alkohol megtette a hatását. Linda vissza sétál Balázshoz, Oszkár viszont nem követi. Órák telnek el én pedig úgy döntök, hogy nekem elég volt. Elbúcsúzok és taxit hívok. Ahelyett hogy haza mennék meg kérem a sofőrt, hogy Budának vegye az irányt.

A házhoz érve fizetek és előhalászom a kulcsom. Felsétálok és kinyitom az ajtót. A lakásba csak a kinti fények világítanak be a tej függönyön keresztül. A lakás még mindig tök üres leveszem a cipőm és a nappalimba sétálok. Kint már javában szállingózni kezdett a hó. Nem kapcsolok villanyt. Az ablakhoz sétálok és lehunyom a szemem.

"Ne menny vissza Sopronba. Maradj itt velem Pesten. Kellesz nekem Flóra mindened a makacsságoddal együtt..."

Oszkár hangja visszhangzott a fejemben. Mit is tegyek? Az új élet reményében jöttem öt éve Pestre. Remélve, hogy rá találok önmagamra. Elhittem mindent, hogy érzéketlen vagyok és, hogy Gergő mindent kiölt belőlem. Működött is. Míg nem jött Áron. A szívem összeszorul. Mégis ma Oszkár karjai között nem a birtoklást éreztem mit Áron keze nyomán. Nagyon is jól emlékszem arra az éjszakára. Három éve a rulett asztalnál ültem várva Dantéra. Már egy jó órája vártam és unatkoztam. Vadászni vágytam élvezetre lenni a börtönből. Többször át pásztáztam a termet még sem találtam egy jó hímet sem. Amikor viszont felnéztem az emeltre egy férfi engem figyelt. Még a gondolattal el is játszottam mire erőt vettem volna magamon Dante már a hátamat simogatta. Akkor nem láttam jól Oszkárt és, hogy őszinte legyen most sem látom igazán tisztán a szándékait. Aznap éjjel a Budai lakásban aludtam a földön. Reggel hatkor hazamentem és a döntés már ott volt a levegőben...

Hazaérve lezuhanyoztam és átöltöztem. Össze pakolva indultam a céghez az utolsó munkanapomra.

Hétfő volt és az iroda csak úgy zsongott mint egy darázs fészek. Anna az irodámban vár ahogy beléptem nem csak ő volt ami az irodában foglalt helyet hanem egy hatalmas váza fehér rózsa terpeszkedett az íróasztalomon. Anna és én tegnap este óta nem beszéltünk és látszott mind a kettőnkön, hogy feszültek vagyunk az este látottak és történtek után. Az asztalhoz sétálva megláttam a csokorban a borítékot. Anna a kanapén ült és sóhajtott. Oda sétáltam a borítékkal a kezemben és elültem vele szembe.

-Flóra tudom, hogy ez az egész fura és érthetetlen de hagy magyarázzam meg... - közbe szeretnék szólni, de felemeli a kezét és csendre utasít.

-Én és Dávid nagyon régóta ismerjük egymást jóban is voltuk mindig is. Aminek tegnap szemtanúja voltatok Oszkárral az nem az első eset volt. Szerettem volna neked elmondani, de tudtam, hogy nem akarsz Pesten maradni. Úgy éreztem így a legjobb ha te nyugodtan vissza utazol Sopronba. A helyzet a következő. Áprilisban én és Dávid összeházasodunk... - és akkor tűnik fel Anna kezén a gyémánt gyűrű. Az állam is leesik. Annyira le kötött Áron miatti gyászom, hogy teljesen ki maradtam Anna életéből. Megdörzsölöm az arcom. Majd a borítékra bámulok és valami belém hasít. Felbontom és kinyitom az össze hajtott papírlapot. Ahogy olvasni kezdem kifut a vér az arcomból és kiráz a hideg...

"Kedves Flóra

Ha ezt a levelet olvasod valószínűleg rosszul sült el Péter és köztem a megbeszélés. Tudom most teljesen össze vagy törve mégis úgy írom ezeket a sorokat, hogy tudom jó kezekben vagy. A mi nap az irodában tudtam ahogy rád nézett... Fontos vagy neki Flóra ahogy nekem is az voltál és tudom ha miattam nem is maradtál volna. Érte meg gondolnád a dolgot. Tedd meg, mert te is megérdemled a boldog életet. Örökké hálás leszek neked azért a pár napért amit veled lehettem. A bálna teraszán és az estélyen. A lágy csókokkal...Azt szeretném ha boldog lennél és hidd el a boldogságod Pesten van...

Örökké a szerelmed Hantos Áron..."

A szememet könnyek lepik el és zokogni kezdek. Anna értetlenül bámul rám majd kiveszi a kezemből a papírt és kitágult szemekkel bámul. Visszanéz rám.

-Flóra mi történt az este? - úgy teszi fel a kérdést mintha az élete múlna rajta.

-Oszkár és én... - szipogok és próbálom a sokkból össze szendi magam. Anna újra a levette olvassa majd meg dörzsöli az arcát. Felugrik és eldobja a papírt.

-Tudta, a rohadék. - felnézek a könnyeimből. Értetlenül bámulok Annára.

-Ne nézz így. Áron tudta, hogy bele fog halni. - Anna olyan mérgesen válaszol mit még soha.

-Anna...én... nem akarok visszamenni... -ahogy hebegek habogok Anna felém fordul. Odarohan mellém és leguggol. Simogatja a hátam.

-Én nem vagyok képes még egyszer újra kezdeni. Áron és tudat, hogy milyen életem volt azt hittem, hogy ha elmenekülök jobb lesz. De önmagam elől felesleges menekülni. Ez vagyok én. Egy kicsapongó örömlány aki nem bír a vérével. - Anna megölel.

-Nem Flóra te nem csak egy örömlány vagy. Te mindannyiunknak a legjobb barátja vagy, te vagy az aki vására vittem volna értünk a bőrét. Te vagy a legigazabb barát akit valaha is ismertem. Mind imádunk és bármikor számíthatsz ránk. Nem kell elmenned. Maradj itt legyél a jobb kezem. Együtt megoldjuk. - Anna még szorosabban ölel én meg még mindig sírok. Sírok a végtelenségig Áron miatt, de már inkább Oszkár után...

Szombat este...

János hangosan durrant a pezsgős dugóval. A pezsgő lágy fehér habja a kövön landol. Végül meg tölti a poharakat és hangosan koccintunk. Lassan egy hét telt el, hogy Pesten maradtam. A hétvégét Jánosnál töltjük vendégségben megünnepelve Anna és Dávid eljegyzését. A téli kertben több száz virág társaságában én mégis elveszettnek érzem magam. Oszkárról semmi hír és a mai estére sem jött el. Balázs is egyedül érkezett az estére úgy, hogy egymást szórakoztatjuk. Persze Anna és Dávid makrancos társaságában. Az esküvő híre mindenkit meglepett és a pletyka a szárnyra kert mi szerit Anna már akkor Dávid szeretője volt mikor még Emola élt. Én bárki fel hozta elhessegettem, még is ott volt bennem, hogy ismerem annyira mindkét felet, hogy tudjam képesek voltak rá. Szerelmük még is tapintható volt mindenütt számára. Ölelkeztek önfeledten nevetgéltek. Dávid egy perce sem vette le a kezét Annáról. Mosolyogtak és amikor együtt táncoltak a jegyes táncon. Mind láttuk hogy pletyka ide vagy oda ezt a románcot semmi nem állíthatta volna meg. Anna kemény üzletasszonyból változott szerelmes kislánnyá akit megbabonázott egy tökéletes hím. Dávidra mindent lehetett mondani csak azt nem, hogy tökéletes undok és szégyenletes kicsapongó életével, most mégis ő is transzban volt. Egy olyan transzban amit Anna keménysége okozott. Keringőjük alatt bele karoltam Balázsba és rá hajtottam a fejem. Balázs megfogta a kezem és rám sandított.

-Szükségem van a segítségedre. - megemeltem a fejem. Zavarban ránéztem.

-Romokban van a házasságom. Szükségem van valakire. Tudom, hogy te már nem dolgozol, de biztosra veszem tudsz valakit ajánlani. - tudtam mi folyik itt. Anna estéjén már látható jelek voltak az elhidegülésre Balázs részéről Linda felől pedig a ragaszkodás és a fojtogatást. Az este végén támadt egy ötletem. Balázshoz sétáltam.

-Ha hazaviszel segítek. - ahogy kimondtam Balázs értetlenül bólintott. Beültünk a kocsiba és haza felé száguldottunk.

A házhoz érve Balázs is velem szállt ki a régi lakásomhoz menük. Felmentünk az emeletre követet. Kinyitottam az ajtót és felkapcsoltam a villanyt. Amikor megláttam meg torpantam és kiejtettem a kulcsot a kezemből ami hangosan koppant a padlón...