Az új budai lakásom a kétszerese volt az eddiginek. A lakásajtó egy kisebb folyosóra nyílt. Bal kézre rögtön a konyha volt és ha az ember beljebb ment egy lépcsőfokkal lejjebb egy hatalmas nappali nyílt frissen lakkozott sötét hajó parkettával. Minden fal bézs színűre volt festve. A nappaliban négy nagy ablak ami boltíves közepén pedig egy erkély ami az utcára nyílt. A nappali végében két nagy hálószoba és két külön fürdő volt. A vendégszobában csak zuhanyzóval. Az én szobámban pedig lábakon álló káddal. Oszkár minden részletre figyelt. Főleg a kádra. A lakás még üres volt csak az ablakon voltak tej függönyök. A lakás tökéletes volt arra hogy újra kezdjek mindent. A kérdés mégis csak az volt, hogy lesz-e oka, hogy végre be költözzek. Ahogy Oszkár és én beljebb mentünk a nappaliba. A nap lemenőben sütőt be téli erőtlen sugaraival. Nagyon tetszett a lakás. A plusz szoba is csak arról adott tanúsítványt hogy Oszkár teljesen új életet szán nekem. Ahogy Oszkár körbe fordult elmosolyodott.

-Elképzellek ahogy majd egyszer a kislányoddal itt játszotok ebben a hatalmas nappaliban. - a gondolat meg melengeti a széttört szívem. Mosolygok mégis összeráncolom a homlokom.

-Én mindig is kisfiút szerettem volna. Egyszerűbb életet kívánok az utódomnak. - ahogy kimondom Oszkár rám néz és kuncog. Engem is meg nevette a fura hang amit hallat.

-Pedig elképzelem a szép barna loknikat és a kék szemeket. Tündéri lenne. Még inkább ha olyan tüzes lenne mint az anyukája. - érzem ahogy a blokkba bele vörösödők a fülemig. Hirtelen rá kapom a tekintetem.

-Oszkár barna a szemem. - rám kacsint én pedig meg lököm a vállát. Pár óra telt el Áron temetése óta mégis úgy érzem, hogy most itt Oszkárral az elképzeléssel a kék szemű kislánnyal valahogy a szívem gyógyulni kezd.

-Mikor indulsz? - a kérdés hirtelen vissza rám a valóságba. Komorrá válok és elindulok az előszobába. Oszkár követ nem válaszolok. Kilépek a lakásból követ. Ahogy becsukom az ajtót érzem, hogy a szívemen újra úrrá lesz a bánat és köd. Az utcára érve Oszkár még mindig kérdő tekintet intéz felém. Hallgatok egészen addig amíg a Deák téri lakásomhoz nem érünk. Leállítja a motort és rám néz.

-Nem kell elmenned Flóra. - ahogy kimondja tudom a válaszom. Megrázom a fejem.

-Kedd reggel jön értem apa. Még hétfőn bemegyek elintézem a maradék papírmunkát, hogy minden sínen legyen. - Oszkár komor arccal fordul vissza a kormány felé én pedig elköszönés nélkül kiszállok a kocsiból. Az ajtóhoz sétálok és kinyitom. Felsétálok az emeletre köszönök Kati néninek. Belépve a lakásba rohamtempóban dobom le a cipőm és rohanok az ablakhoz de nagy bánatomra Oszkár kocsijának már hűlt helye...

Vasárnap...

A maradék dobozt is össze pakolom és lezárom. Az órára pillantva látom, hogy ideje lenne készülni Anna nagyszabású estéjére. Búcsú bulinak szánta titokban. Végül a kis őszerőfenésből lett száz fő. Amikor bevallotta, hogy kicsit túllőtt a célon annyira nevettem, hogy a latte amit előtte szereztem a blúzomon landolt. Elindultam a szobába, hogy elinduljak az utolsó Pesti nagy estémre. A kedvenc vörös ruhámat választottam. Magas sarkút. A fürdőben hajat mostam majd ki sminkeltem magam. Felvettem a combfixem és hozzá erősítettem a derekamhoz. A fejem keresztül bele bújtam a ruhában és meg igazítottam hogy a dekoltázsnál és a hátamnál is egyenletes esés legyen a szatén anyagnak. Melltartó és bugyi nélkül egy harisnyában. Szélesen mosolyogtam. Mint Áronnal az utolsó közös esténken. Egy kis vörös rúzs. Kontyba kötött haj. Szőrmekabát és a fülbevalók. Cipő fel és már sétáltam is ki a téli városba. A kocsi már várt rám...

Anna házához érve az előtérben elvették a táskám és a kabátom. Anna ragyogó mosollyal fogadva rohant felé. Hosszan átölel majd büszkén mutogatta a ortopéd levehető gipsz helyettesítőjét.

-Össze öltöztem ezzel a kis cukisággal. - emelgeti a fekete kész szorítót majd a fekete koktél ruhán végig simít. Közösen nevettünk.

-Elképesztően festesz. - ahogy nyugtázza a kinézetem tudtam, hogy a szomorúságot próbálja leplezni neki sem volt egyszerű és nekem sem őt itt hagyni. Megsimítottam az arcát ö pedig bele fordult és mosolyogni kezdett.

-Ne csinálj ilyet még a végén elcsábulok. Gyere már a többiek már itt vannak. - azzal karon ragad és bevezet egy hatalmas fogadó terembe. Ablakok sokasága vesz körül és az emberek beszélgetésének a zaja. Elsőre ki szúrom Balázst és Jánost. Mind a ketten szélesen mosolyognak. János alaposan végigmér. Anna meg lök kicsit.

-Menny már és érezd jól magad. - ad egy puszit és vissza sétál az előtérbe. Oda sétálok Jánoshoz és Balázshoz. Mind a kettőnek puszit nyomok az arcára. A nagy témázgatás a tőzsde fellendítéséről meg. Addig amíg Balázs felesége meg nem jelenik mellettünk. A hölgy fél fejjel alacsonyabb nálam nagyon sovány látszik a kulcscsontja. Szőke rövid hajú mégis olyan sötét barna szemektől még maga az ördög is megijedne. Bele karol Balázs jobbjába de mintha ez öt teljesen hidegen hagyná. A nő meg mér. Nem is értem miért. Jánosnak is feltűnik az esemény Balázs viszont csak magyaráz tovább és tovább. Végül én töröm meg az unalmas locsogást.

-Mi szerintem még nem találkoztunk. Erdei Flóra nagyon örvendek. - a kezemet nyújtom a nő pedig először csak a kezemet nézi. Végül mosolyogva elfogadja a békejobbot.

-Ürömi Linda. Nagyon örvendek. Nem is tudtam János, hogy ilyen gyönyörű lánya van. - a nő próbál tapintatos lenni. Balázs viszont felnevet. Linda zavartan a férjére néz.

-Kis buta. Flóra a cég főkönyvelője. Anna és János jobb keze. - Linda bólogat én pedig kezdem átlátni a helyzetet. Boldogtalanok. Reflex szerűen hasít belém a tudat. Annyi házas férfival volt már dolgom. Viszont Balázsról ezt soha nem gondoltam volna. A gondolat menetemet két fürge ujj tereli el. Az érintés meglep ahogy a gerincemen zongorázik. Melegség önt el majd kiráz a hideg ahogy egy nedves száj a fülcimpámhoz ér.

-A szolid ruhád a bőrödben hagytad? - Oszkár belesuttog a fülembe én pedig rögtön a hang irányába fordítom a fejem. Cetlikre van egymástól a szánk. Még levegőt is elfelejtek venni. Mintha minden megállt volna körülöttünk. Csend lett és csak mi álltuk ott ketten. Oszkár a kezét lassan lejjebb csúsztatja egészen a derekamig. Ekkor az illúzió megtörik Linda által.

-Oszkár de rég láttalak. - ragyog a nő szeme Oszkár kedves mosolyt intéz felé. Na és most mozdult meg bennem a zöld féltékeny szörnyeteg. Oszkárra pillantok aki pedig a szeme sarkából figyel. Kémlel majd a dekoltázsomnál nagy levegőt vesz és beleiszik a bal kezében tartott pohárba. János továbbra is Balázzsal beszélget Oszkár pedig nem bír magával. Bele csúszik a keze a ruha alá a hátamnál ezzel felfedezve a harisnyatartót. Linda meredten figyeli minden mozdulatunkat. Oszkár lehajol a fülemhez és bele suttog halkan kacagok. A kegyetlen tekintet egyre szúrósabb. Oszkárt is érzem, hogy kezdi frusztrálni. Újra a fülemhez hajol.

-Keressük egy nyugodtabb helyet? - A szemébe nézek és a fülemig szalad a mosolyom. Bólogatok.

-Bocsássatok meg Flóra elvesztett valamit és muszáj segítenem neki megkeresni élet halál kérdése. - János és Balázs össze néznek majd legyintenek egyet. Linda egészen az ajtóig figyel minket ahogy ki osonunk. Ahogy haladunk az épületben találunk egy szűk folyosót tele ajtókkal. Oszkár kíváncsian hátranéz rábökök az egyik ajtóra. Ahogy benyitunk. Egy csókolózó pár fogad minket. Össze nézünk Oszkárral. A nő széttett lábakkal az íróasztalon halkan nyögdécsel. A férfi pedig erősen tartja a combjainál és a nyakát harapdálja. A nő felnéz és akkor még a szemem is kitágul. Anna élvezkedik az asztala kellős közepén. A férfi is felnéz és hátra fordul. A számhoz kapom a kezem amikor rá jövök hogy Dávid az. Gyors mozdulattal bevágom az ajtót és nekidőlök. Oszkár kérdő tekintettel mér végig. Én pedig leesett állal támasztom az ajtót. Majd oldalra nézek és eszembe jut a biliárd szoba. Jártam már itt. Kézen fogom Oszkárt és bevezetem bevágom az ajtót és kulcsra zárom.

-Ez feltétlen szükséges? - leveszi a zakóját és a fotelba dobja.

-Az előbb Anna széttárt lábait láttam miközben Dávid dolgozik rajta. Szükséges nagyon is az a zár az ajtóra. - megforgatom a szemeim majd Oszkár fura fejet vág és az ablakhoz sétál. Kint már korom sötét van. Én pedig az asztalhoz sétálok és végighúzom a zöld posztón a tenyerem.

-Tudsz is játszani vagy csak keresed a megfelelő helyet? - a kérdés hallatán eszembe jut az este. Amikor Áron és én biliárdoztunk. Végül az össze melegedtünk.

-Most is rá gondolsz igaz? - Oszkár közelebb sétál.

-Van amit nem lehet elfelejteni...

-Csak begyógyítani... - azzal lehajol megragadja az állam és megcsókol...