A napok teltek én pedig csak dolgoztam és dolgoztam. Aktákat rendeztem kimutatásokat fürkésztem és próbáltam a elveszett pénz nyomára bukkanni. Oszkár nem könnyítette meg a dolgom. Minden nap órákon keresztül ült mellettem és mustrált amíg én a könyvelést rendeztem. Anna is néha néha megjelent hol kávéval hol pizzával. Ami mégis állandó volt az, hogy Oszkár és én egy légtérben voltunk. Péntek este már a szemem is golyózott az az napi tumultustól. Cégáthelyezési papírmunka ami nem lett rendesen egy könyvelő által elkészítve. Tíz papíron keresztül kellett úgy eligazodom, hogy még az agyam is zsibbad. Oszkár a laptop előtt görnyedt a kanapén és pedig a dohányzó asztal mellet ücsörögtem a földön. Ahogy rá néztem láttam, hogy fáradt és gondterhelt az arca. Amikor megkért, hogy segítsek furcsa mód inkább Áron miatt mentem bele nem pedig Oszkár kérése miatt. Hanyatt dőltem az irodám kemény érdes sötét kék szőnyegén és az álmennyezeti lámpa kockát kezdtem nézni. Végül lehunytam a szemem és magam elé képzeltem Áront ahogy először megláttam. A mogorva stílust a beszólást és ahogy az újságot olvasta. A nemtörődömséget, hogy egy szálloda közepén rágyújt. Az akaratot vágyat és a kisajátító viselkedést és ahogy mögöttem állt amikor a szőrmekabátban álltam. Nagyot sóhajtok és bizsereg a combom a régi erős érintés gondolatára. Lassan egy hónapja nem szexeltem. Nem hiányzott túlzottan, hogy bárkit is kiszolgáljak de mégis valami igen, a kielégülés. Volt pillanat amikor csak azért mentem el valakivel mert kellet az orgazmus. A vágy a megsemmisülés, hogy kicsit lelazuljak még akkor is ha nem én voltam a fontos. Hiányzott az érintés amivel Áron elhalmozott. Haragudtam magamra, hogy állandóan ő motoszkált a fejembe...

-Flóra szerinted ha a cégnél nem találunk hibát a magán számlában lehet? - a hang mit éhes pióca szívja a fülemet. Áron rögtön tovatűnt én pedig vissza a jelenbe. Felültem és Oszkárra meredtem. Hogy lehet valaki annyira hülye, hogy nem nézi meg, hogy honnan hiányzik a pénze? Megforgattam a szemem és vettem egy mély levegőt.

-Miből gondolod, hogy a cégnél nem találunk semmit? - a kérdésem egyszerű és még is idétlen számomra. Jóképű pasas tény de úgy látszik sötét mint a föld.

-Amit most olvasol azok egy éve készültek. Gergő két éve dolgozik a cégnél. - visszanézek a papírokra és elgondolkodom. Hét vényi kimutatást és könyvelésen rágtam át magam és mégis valamit elfelejtettem. Felugrok és a dossziés polcokhoz sétálok. Előveszem Áron mappáját és kiveszem a bizonyos papírokat amin a múltkor virított a hiba.

Összehasonlításképpen össze vettem a többi papírral és még így sem találok hibát. Káromkodom egyet és megdörzsölöm az arcom este tíz van és az iroda már üres csak mi vagyunk még mindig bent. Felkelek az asztalomhoz sétálok és felveszem a telefonom. Bedobom a táskámban és felveszem a kabátom. Oszkár is hasonlóképpen cselekszik elteszi a laptopot a táskájába és felveszi a fekete szövet kabátját.

-Haza viszlek. - nem kérdés nem feltételezés egyenes utasítás. Annyira utálom ezt benne. Bólintok és elindulunk a lift felé. A liftben még mindig megy az az idegesítő zene. Az agyam még mindig zúg és forog a sok adattól.

-Hogy értetted azt, hogy tudsz segíteni? - nem értem miért tettem fel a kérdést de kíváncsi vagyok.

-Felhagytál vele nem? Akkor miért érdekel? - igaza van buta vagyok. Saját magam hazudtolom meg. Ahogy a lift leér csend van megint. A kocsinál már nem kérdés, hogy beszállok. Oszkár indít és elindulunk a lakásom felé. Megnyugodni akkor sem tudok.

-Felhagytam vele de mégis felajánlottad, hogy segítesz. Tehát tudsz valamit amit én nem. - határozott vagyok. Oszkár nagyot sóhajt és indexszel. A kanyar éles majd amikor egyenesbe érünk válaszol.

-Én a felsőbb körökben mozgok és attól mert te azt hiszed, hogy kiszálltál nem jelenti, hogy a rendszer is hagyja. Ott fent még mindig van visszhang és elérhetőség. Gondolom a telefont kikapcsoltad azóta. - csak meredek ár és akkor jut eszembe, hogy igaza van. A fontosabbakkal megbeszéltem akik állandó vendégek voltak, de a többivel nem foglalkoztam. Elkezdek a táskában turkálni és kiveszem a fekete Blackberryt. Bekapcsolom és mikor magához tér hetvennyolc nem fogadott hívás és száz üzenet. Igaza van. Oszkár lassít és megáll a ház előtt. Ledöbbentem, hogy lehetek ennyire buta. Attól mert kikapcsoltam nem töröltem az életem egy darabját csak félretettem vészhelyzetekre. Az arcomhoz kapok és dörzsölöm az arcom. Hülye vagyok.

-Köszönöm a fuvart. - mondom nyersen és kiszállok a kocsiból. Megkerülöm a kocsit közben előveszem a kulcsom. Majd az ajtó előtt mégis megállok. Oszkár még mindig a ház előtt parkol. Visszafordulok felé a sötét Mercedest nézem. Oda sétálok ő pedig lehúzza az ablakot.

-Nincs kedved berúgni? - a kérdés visszhangzik a fejembe. Biztos, hogy ezt én mondtam? Oszkár elmosolyodik kiveszi a kulcsot a zárból és felhúzza az ablakot. Kiszáll és rám néz.

-Remélem van valami erős. - nevetek és intek, hogy merre menjünk. Felsétálunk az emeletre Kati néninél üvölt a tévé a folyosón lehet hallani. Oszkár furán néz rám de én nem foglalkozom vele kinyitom az ajtót. Ahogy belépünk leveszem a kabátom ledobom a cipős szekrényre megszabadulok a cipőmtől majd a hűtő felé veszem az irányt. Kiveszek egy üveg whisky és egy üveg vodkát. Oszkár felé mutatom a két üveget, hogy válasszon. A whisky nyert nála. Kiveszek neki egy poharat és a dívány felé sétálok. Leülök és töltök neki.

-Neked nem kell pohár? - kérdezi és lehuppan mellém. Felvonom a szemöldököm még a kérdés is sértő. Letekerem a kupakot és mint az ásványvizes palackot meghúzom a vodkát. Oszkár szemei kikerekednek majd felveszi a poharát és meghúzza. Hangosan csapja vissza az asztalra majd int, hogy jöhet a kövi. Átnyújtom az üveget. Elveszi és önt magának. Üldögélünk csendben és iszunk. Amikor Oszkár már a nyolcadik pohárnál tart én pedig a vodkás üveg felénél elnyújtózok a kanapén.

-Milyen voltál még mielőtt hivatásos lettél? - ahogy kérdez rám pillant és ő is kényelembe helyezi magát.

-Már mint, hogy hogy szexeltem? - kérdezek vissza és a lábamat az ölébe teszem. Lazán nem érdekel, hogy mit gondol. Oszkár viszont ráteszi a kezét és feljebb húzza, hogy le ne esek. Fura nagyon fura.

-Nem! Mit ember milyen voltál? - kortyol még egyet és a poharat a lábamra teszi egyensúlyoz vele a csonton.

-Ez egy nehéz kérdés de ami biztos, hogy nem ittam ennyit. Szerintem inkább voltam álmodozó mint aki a földön jár. Olyan voltam mint mindenki normális életet reméltem házasságot szerelmet... - itt megállok és meghúzom az üveget. Áronnal talán lehetett is volna.

-..viszont amikor felköltöztem rájöttem, hogy eddig nem éltem. Az a kis szép normális élet szürke lett én pedig szabad akartam lenni. Élvezni, hogy fiatal vagyok. Amikor rátaláltam a prostitúcióra még csak egy pénzforrást láttam majd életcél lett. Fejlődés és feljebb jutás biztosított és persze fix életet a kényelembe. Leszámítva, hogy mit kellet érte tennem. Az elején izgalmas aktusok sora várt rám most meg öt év után az unalmas töcskölésre hajaz inkább.  - bele nézve Oszkár kék szemébe tudom, hogy az élet amit eltemetem most megint felszínre bukott.

Végig simít a lábszáramon az ujjával és megáll a bokámnál. Ahogy rám néz tudom mire gondol de ez nem fog összejönni. Elveszem a tekintetem és iszok még. Azt kívánom, hogy bárcsak az alkohol orvosság lenne a kétségekre és a bánatra de nem az. A whiskys üvegre nézve a negyede van már csak az üvegnek és egyáltalán nem látszunk részegnek.

-Baszottul szar ez a világ úgy ahogy van. - ahogy kimondja végre őszintének érzem. Nevetnem kell a kijelentésen.

-Ne neves! - ő sem bírja ki és nevet velem. Már nem is emlékszem min nevettem de olyan jól esik most kicsit kacagni. Oszkár újra meg simogatja a lábam és elmerengek a kezén. Áron annyival másabb volt. Kegyetlenebb. Ahogy ficánkolok érzem, hogy a szesz a fejemben már kezd hibát okozni. Hátradőlök és a kartámaszra teszem a fejem. Lehunyom a szemem és elképzelem ahogy Áron kocsijában pihenek mellette a szőrme kabátban...