Reggel az eső csapkodó hangjára ébredtem ahogy az ablaknak verte magát. Korán volt Áron még aludt. Kikászálódtam az ágyból és felvettem egy hosszú pólót. Kimentem a nappaliba főztem kávét majd neki álltam átnézni a kimutatásokat. Lapozgattam az oldalakat kezembe akadt Áron dossziéja amit meg kellet volna vele vitatnom. Elkezdtem tüzetesebben átnézni és sokkolt a látvány. Majdnem egy milliós kára volt a cégnek. Feltúrtam még két három dobozt és összepróbáltam illeszteni a kirakós darabjait. Anna cége volt aki képviselte a hotelt és biztosította. Mivel két napja ellenőriztem tisztában voltam vele, hogy ott csúszásnak nincs nyoma. Tehát a máshol kell ki szivárogni a pénznek. Túrtam a kimutatásokat a havi kiadásokat és minden tiszta volt egy kivételével a másod tulajdonosnál. A név nem volt sem feltüntetve semmi adat még papírok sem nagyon. Rosszat sejtettem.

-Van kávé? - Áron álmosan kérdezte egy szál alsógatyában. A kimutatások és az összegek már nem is voltak annyira érdekesek mint annak a férfinak a látványa aki tegnap éjjel az egekbe repítette. Áron komás tekintete és a kócos haja elárulta, hogy végre talán ő is kialudta magát mellettem. Belép a pult mellé én pedig csak figyelem ahogy elővesz egy bögrét és tölt magának egyet az erős feketéből. Nekidől a szekrények és hangosan belekortyol a csészébe. Imádni való a látvány ahogy a konyhám kellős közepén áll egy alsónadrágban.

-Én elhiszem, hogy élvezed az új munkád de lehet, hogy ideje lenne egy kicsit lazítani nem gondolod? - a bögrét csak addig emeli el a szájától mit beszél majd újra iszik. Leteszem a papírokat a dohányzóasztalra és hátradőlök a kanapén.

-Beszélnünk kell. - mondom akaratosan most itt felesleges játékokra és izgató szexualitástól fűtött erényekre nincs idő. Jelenleg a pénz a lényeg ami kurvára eltűnt és valószínűleg nem a legjobb helyre. Áron szemei csak úgy cikáznak rajtam ahogy kimondom a határozott szavakat. Helyet foglal velem szembe a fotelben.

-Ha a tegnap estéről szeretnél beszélni elmondtam, hogy várni szeretnék ezzel az egésszel... - megállítom a kezemmel elegem van az elutasításos szövegekből erre a hétre.

-A cégednek nagyjából egymillió forintnyi kára van. Átnéztem mindent nagyjából. Egy dolog mégis hibázik a másik tulaj aki nincs feltüntetve. Áron az a dolgom, hogy segítsek ezért alkalmaz Anna. Ki a másik tulaj? - elédugom a papírt ahol a kárérték van számlázva. Ránéz majd fogja és visszadobja az asztalra.

-Ezt majd megbeszéljük Annával köszönöm, hogy rávilágítottál a hibára, de ez nem a te hatásköröd. - ennyivel lerendez felkel a fotelból és elindul a hálóba felöltözni. Ennyi? Nem az én hatásköröm? Mi a jó élet folyik itt? Felugrok és utána megyek. Áron a fürdőben mossa a fogát. Neki dőlök az ajtónak és úgy kémlelem.

-Ha nem ez a hatásköröm akkor mi? - kérdezem kissé elkeseredett hangon. Nagyot sóhajt majd kiköpi a fogkrémet és rám néz.

-Flóra kérlek...

-Nem. Mi a hatásköröm akkor? Az, hogy kisajátíthatsz és játszass velem? Mert ha én csak ez vagyok akkor javaslom figyelmedben az ajtót, meg találod szerintem és ki is húzhatod a formás kis segged rajta. - a hangom kemény és már én is az vagyok soha nem rejtettem véka alá ha valami nem tetszett. Ő nem a kuncsaftom, hogy kinyaljam a seggét. Bátran bele merem mondani a pofájába ha valami nem teszik és ez ő is érzékeli. Áron csak áll velem szemben és megcsóválja a fejét. Majd bele túr a hajába.

-Az ügy engem és Annát érinti nem szeretném ha bele folynál nem lesz szép kimenetele csak arra kérlek, hogy légy türelmes idővel megoldom és elmondok mindent. Rendben? - a válasz kicsit se olyan mint amire vártam. Feldúlt vagyok és ideges. Többet akarok Árontól mit üres szavak és úgy érzem ezek most csak azok, hogy lecsillapodjak. Átmegyek a szobába és kinézek az ablakon. Tűnődöm most mégis jól döntöttem-e afelől, hogy abbahagytam impozáns kis életemet. Amikor még árultam a testem nem voltak ilyen problémáim. Feladtam valamit ami kihúzott minden kétség teljes dologból. Két teljes hete, hogy abbahagytam az én kis egyedüli életemet és újra elkezdtem megjelenni a köztudatban és máris szakadnak fel a sebek és üldöz a baj. Rossz döntést hoztam. Áron kezét érzem meg a derekamon majd a száját a vállamon. Vágytam egy érintő kézre ami segít elfelejteni, hogy "tárgynak" érzem magam. Mégis azon a küszöbön ácsorgok ami vissza lök abba a tudatban, hogy egyedül egyszerűbb volt. Áron és köztem lehet nem lesz hosszan tartó a dolog de elfogadom, hogy ez egy játék. Játék amit vagy meg nyerek vagy elvesztek de ha vesztek is újra menekülőre kell fogjam. Gergő megjelenése még dob is a dolgon hisz van olyan ami elöl még mindig menekülök.

-Nincs kedved átjönni hozzám a hétvégére? Estére egy partira vagyok amúgy is hivatalos. Reméltem, hogy elkísérsz. - Áron duruzsol a fülembe én pedig még mindig az őszi tájat kémlelem az ablakon keresztül.

-Minek, hogy olyan legyél mint János, mutogass? - nyers vagyok és akaratos. Nem fogom hagyni, hogy irányítson nem az engedelmes kiskutya vagyok akit kifizet. Áron maga elé fordít és a szemébe nézek olyan mint aki meg sem hallotta volna az előző mondatot. Nyugodt mégis összeszedett. Eltűri a fülem mögé a kósza tincset a hajamból.

-Ha nem akarsz velem lenni mond azt kérlek és ne kínozz még jobban. A helyzet így is feszült. - szomorú a hangja. Elkapom a fejem és tudom, hogy igaza van. Nem vagyunk gyerekek.

-Rendben van menjünk. - mondom lágyan és tudom, hogy még a hétvégén ebből probléma lesz.

Elindulok összepakolok egy utazó táskányi ruhát. Mindent amire szükségem van bepakolok és végül Áron a szekrényem előtt ácsorog. Végighúzza a kezét a szőrme kabáton amit tőle kaptam. Tudom mi jár a fejében, hogy akkor még egyszerűbb volt minden. Persze, hogy egyszerűbb volt kötöttségek és háborúzás nélkül. Oda sétálok mellé és kiveszed a kabátot és azt is beteszem a táskába. A szája a füléig ér a gondolatra. Mellém sétál és szorosan átölel. A teste meleg és érzem az erős szorításom, hogy minden érzés benne van ebben az ölelésben amit át akar adni.

Reggeli után beülünk a kocsiba és már úton is vagyok Áronhoz. Zene szól a kocsiban így nem kell kínos beszélgetéseket folytatni. Bármennyire is szeretem áron társaságát néha frusztrál, hogy nem tudom mit csináljak mellette. Így kéne élnünk egymás mellet szépen biztos, hogy ezt akarom én? Negyven perc alatt érünk a házhoz. Végre kényelmesebb ruhában jöttem mint a múltkor. Ahogy az előtérbe érünk Rita fogad minket széles mosolyával.

-Áron keresték az irodából állítólag valaki fontos személyről van szó. - sietett hozzánk Rita. Áron megköszönte majd hozzám fordult.

-Meny pakolj ki fönt. Ha gondolod kérd meg Ritát csináljon neked valami finomat ebédre lehet, hogy be kell menjek egy két órára ha nem baj. - oda húzott magához és puszit nyomott a homlokomra. Megráztam a fejem válasz kép, hogy nem gond nekem majd elindultam a hálószoba felé az emeltre...