Begaloppoltam a kapun az oldalamon az újdonsült... Ba..ba.. Bará...barátnőmmmmmel?- makogtam magamban, mivel nem igazán tudtam megállapítani, hogy most a barátnőm vagy sem. Logan 2-1 elleni védekezős támadásos játékot játszatott velünk agyba- főbe. Időnként odajött hozzám és megkérdezte, hogy élek e meg hasonlók. A fájdalomnak már a nyomát is alig éreztem, talán a kimerültség már nagyobb úrrá lett rajtam, mint az a bizonyos hasogató érzés.
- Akkor? Együtt?- kérdeztem Camillát miközben  a kis faházam felé igyekeztem.
- A buliba? Aha- mondta majd kacsintás kiséretében távozott. A ház totál üres volt. Sehol senki... Fura a csajok legalább itt lehetnének valamerre. Mindegy legalább csend van. Leültem az ágyamra és a levelem kezdtem fogalmazni.

Kedves Winter és Elizabeth!

Nagyon király itt. Logan nagyon jóarc. Az egyik Camilla nevű csaj barátkozni kezdett velem és egész kedves a ma esti bulira is együtt megyünk, várom már milyen lesz! Remélem jól vagytok hiányoztok mindannyian! :)

Xoxo Holly
 
- Ahh de kivagyok!- törte meg a csendet Daniel aki póló nélkül rontott be az ágyára. Nemrosz gondoltan magamban.
- Ó, szia Holly!- mondta halkan és meglepődve.- mit csinálsz itt?
- Logannel végeztünk, és totál elfáradtam. Gondoltam ledöglök, de mint látom te is hasonlóképpen vagy- mondtam majd felálltam és a szekrényemhez siettem egy  adag tiszta ruháért. Kikaptam egy újatlant meg egy farmershortot és a fürdőbe ballagtam vele.
- Anyám de irritáló, szerintetek nem?- hallottam kintről Anne hangját aki valószínüleg Katehez vagy Danielhez beszél.
- Az, engem zavar, hogy még ilyen lábbal  is simán lever majd mindenkit a hét végi utolsó meccsen.- mormogta Kate.
- Hagyjátok már, inkáb örüljetek annak, hogy valaki nem egoista a tehetségére.- hallottam Daniel hangját, eléggé határozottan csengett.
- Gyere menjünk az ikrek kint várnak!- mondta Kate majd egy ajtócsapódást hallottam, gondoltam leléptek. Gyorsan felkaptam a tiszta holmikat, majd kimentem.
- Hallottad?- kérdezte Daniel
- Igen!- mondtam mosolyogva
- Nem zavar, hogy kibeszélnek?- megfordultam, és az arcán meglepődést láttam.
- Nem, abszolút nem érdekel. Irigykednek, és ez csak jó!- mondtam majd a szekrényem felé fordulva pakoltam el a cuccaimat.  Egyébként Daniel sem olyan rossz, alapvetően helyes és a felsőteste.... Wháááooo nemrosz :)
- Jösz kajálni?- kérdezte.
- Aha, miért ne?- az irányt a menza felé vettük és a kiosztott asztalokhoz telepedtünk le.