-Köszönöm, hogy vagy nekem!
-------------------3 nap múlva---------------------

Amikor reggel felkeltem, Mayu már fenn volt és öltözött. Elkészültünk és elindultunk.
Az első óra töri volt. Az óra elején bemutattak nekünk egy új diákot. A fiú neve Akami volt. Valamiért Tarou lesokkolt amikor meglátta. Az óra hátralevő részében tanultunk.
Kicsöngőkor mindenki odament Akamihoz, hogy megismerje. Én viszont szokásosan Tarouhoz mentem.
-Miért sokkoltál le hirtelen amikor megláttad Akamit?
-Hát... majd késöbb elmondom.
-Jó nekem úgy is jó. De mindenképp mond el.
-Rendben.
Ezek után beszélgetés közben odajött hozzánk Akami.
-Szia Tarou! Mizu veled mostanában?
-Te senkiházi mit keresel itt? Ha megint ugyanazt csinálod mint 3 évvel ezelött megfogom akadályozni. Nem hagyom, hogy megismételd!!
-Ti ismeritek egymást?!
-Szia. Akami vagyok. És igen ismerem eme uriembert.- mondta mikőzben kezet csókolt nekem. Tarou azonnal el ütötte onnan a kezét dühösen.
-Én előre szólok Akami! Ne menj a közelébe!!!
Tarou elhúzott onnan. Kimentünk az udvarra a suli mögé.
-Tarou ez mi volt? Honnan ismered?
-Nem fontos. De kérlek. Ígérd meg nekem, hogy elkerülöd.
-De miért?
-Csak kérlek ígérd meg.
-De...
-Ígérd meg kérlek.
-Rendben.
Ezután a nyakamba borult és átölelt. Én visszaöleltem és így vártunk és álltunk vagy 5 percig, amíg meg nem jelent elöttünk Akami. Tarou egyből maga mögé állított.
-Tünj innen Akami. Őt nem kapod meg.
-Jaj Tarou. Szerintem ezt majd a kishölgy dönti el.
-Őt nem fogod megkapni! Nem fogom hagyni!
Ezután Tarou és Akami elkezdett verekedni. Amikor már elegem volt elkiáltottam magam.
-ELÉG!ÁLJATOK MÁR LE!!!
Ezután abbahagyták. Odamentem Tarouhoz és próbáltam lenyugtatni.
Akami elment és mi elmentünk a gyengélkedőre, mert a verekedés közben felrepedt a szája.

Ezek után a nap úgy ahogy nyugisan telt.

Másnap a suliban a tanár engem oda ültetett Akami mellé Tarout meg aterem másik végébe.

Az órát végiszenvedtem. Ugyanis Akami folyamatosan a combomat fogdosta.
Szünetben odamentem Tarouhoz és beszélgettem vele. Az Akamis dolgot nem mertem elmondani, mert nem akartam, hogy verekedjenek.

A nap hátralévő részét is végig szenvedtem. Órák végen visszamentem a kolesz szobámba.

(Sziasztok! Ne haragudjatok hogy ilyen sokáig nem volt rész. Egyszerűen nem jött az ihlet. Most ez is csak egy ilyen rövid kis szösszenet lett. Tényleg sajnálom. Remélem nem hiányoztam annyira. Szóval hamarosan hozom a részt. De addig is sziasztok!!!)