Oda értünk a suliba és egész nap nem találkoztunk Tarouval. Ez egy kicsit fura érzés volt. De akkor épp nem azzal törödtem, hanem azzal, hogy el felejtsem azt a bizonyos valakit a múltból. Egész este azon ügyködtem, hogy túl lépjek rajta. Másnap reggel eldöntöttem, hogy igent mondok Tarounak. Ezt el mondtam Mayunak:
--Mayu döntöttem! Nem engedem, hogy attól a szeméttöl függjön az életem! Ma el mondom Tarounak, hogy én is szeretem!--mondtam.
--Helyes döntés Shiory!--mondja Mayu.
Elindultunk a suliba. Én nem tudom, hogy miért de mint egy általános iskolás elsös, egy levelet raktam Tarou szekrényébe, hogy találkozzunk suli után a kolesz háta mögött.
Eljött a nagy pillanat. Tarou és én pár percig csak álltunk egymással szemben. Majd Tarou törte meg a csöndet:
--Miért hívtál ide?--kérdezte kicsit izgatottan.
--Hát... öhm... izé... ano... sorewa...sono...--tudniillik rólam, hogy ha ideges vagyok elkezdek japánul beszélni. Ezt Tarou jól tudta. Ekkor elkezdett mosolyogni.
--Na Shiory mit is akarsz mondani?--mondta kicsit szélesebbre húzva a száját.
--Öhm... izé... tudod én... szeretlek.--mondtam s a végére egészen elhalkultam annyira, hogy szinte alig lehetett hallani.
--Hmm? Tessék? Nem hallottam jól. Megismételnéd?--mondta kicsit gúnyosan.
--AZT MONDTAM, HOGY szeretlek.--halkultam el megintcsak a végére.
--Mi? Még mindig nem hallom. Ismételd meg kérlek még egyszer.
--Hallottad te azt jól! SZERETLEK! Így már jobban hallod?!--mondtam addigra már könnyekkel telt szemmel.
--Igen. Mostmár hallodtam Shiory. És nagyon örülök neki.--mondta majd átölelt. Én a könnyes szemeimet az ingéhez szorítottam. Ö csak egyre szorsabban ölelt. Egy jó ideig ebben a pózban maradtunk, majd egyszer csak kicsit eltolt magától majd a számhoz hajolt és megcsókolt. Majd a levegöhiánytól el kellett engednie. Én ekkor újra elkezdtem könnyezni. Hozzá bújtam a melkasához majd halkan megszólaltam:
--Köszönom. Köszönöm, hogy szeretsz!--mondtam kicsit nedves szemekkel.
A koleszban mindenröl beszámoltam Mayunak.
Ez az eset olyan december elseje körül történt.
Mikulásra minda hárman meg ajándékoztuk egymást. Én viszont nem csak kettejüknek, hanem Mainak és Yorinak is vettem ajándékot. El küldtem nekik postán. Ök sem voltak lusták rám is gondolni ezért én is kaptam tölük ajándékot. Maitól egy körömlakkot gyöngyökkel, Yoritól egy téli, sapka, sál, kesztyü készletet. Mayutól egy barátság karkötöt kaptam. Taroutól egy szív alakú bonbont. Mai tölem szintén körömlakkot kapott csak ö kapott hozzá smink lemisót is. Yori egy mikulás csokit és egy barátnös képet kapott. Mayu tölem is szintén barátság karkötöt kapott. Tarou pedig bonbont. Mindenki nagyon örült az ajándékoknak. a karácsonyig tartó napok unalmas tanulással teltek. Ám közben Mai és Yori is tudomást szereztek Tarouról. Folyton róla kérdeztek.

Amikor elérkezett a szünet elsö napja és épp az állomásra tartottam Tarou kiabált utánam:
--Várj meg Shiory! Megyek veled.
--Hova? Hozzánk? De még neM is kérdeztem meg meg semmi. Szóval... izé... ez most ... mi?
--Nyugi nem hozzád hanem egy szállodába megyek. Azért megyek,hogy együtt ünnepelhessük a karácsonyt.
Azzal elindultunk a vonatra.
Amikor hazaértünk anyának be akartam mutatni. El is jött velem. Anya persze marasztalni akarta mert szimpi volt neki. De Tarou ellenkezett. Így elment a szállodába. Amikor elindult én kikisértem. Odakint nyomott egy búcsú puszit a homlokomra. Majd elment. Én paradicsomvörös fejjel mentem be a házba. Attól a pillanattól kezdve egészen karácsonyig minden nap találkoztam Tarouval. Töle karácsonyra egy plüss macit kaptam. Én meg egy karácsonyi pulcsit kaptam töle. Karácsony után amikor vissza kellet menni a suliba/koliba a vonaton találkoztunk Maival ès Yorival. Bemutattam nekik Tarout és Tarounak öket. S annyira elment az idö beszélgetés közben, hogy nekik le kellett szálniuk. Elköszöntünk egymástól. Majd mikor mi is megérkeztünk Tarou volt olyan kedves és hozta a böröndöm. Amikor oda értünk a kolesz ajtajához, Tarou adott egy búcsú csókot amit megpróbáltam viszonozni(több kevesebb sikerrel). Amikor elment haza én azonnal felrohantam a szobámba. Mayu már ott várt rám. Elmeséltem neki, hogy mi volt a szünetben. Ö is elmesélte miket kapott, meg, hogy mik történtek vele.

(Sziasztok Puszedlik! Remélem, hogy tetszett ez a fejezet annak aki volt olyan kedves és elolvasta. Az építö kritikákat még mindig szeretettel várom. És bocsássatok meg, hogy ilyen késön jött a fejezet. De túlságosan lefoglalt a tanulás. De ígérem a következöt megpróbálom hamarabb. Szóval addig is: A viszontlátásra Puszedliim!)