--Kérlek Shiory!*hüp*Én-én SZERETLEK!!!--mondta mégkönnyesebb, de annál inkább határozott és magabiztos hangal, majd ezek után megcsókolt.
Én nem tudtam megmozdulni a meglepettségtöl.(megpersze Tarou szorításától) Majd miután a levegö hiánytól levált ajkaimról meglátta könnyes arcom. Elengedett. Mindkettönk arca pár másodperc alatt vörösebb lett, mint a paradicsom. Én ezek után csak rohantam, könnyekkel teli szemmel a vonatomra. Hazafele folyamatosan zokogtam. Amikor hazaértem bementem a szobámba, lefeküdtem az ágyra és addig folytattam a sírást, míg végül elaludtam. Reggel sírva ébredtem. Lementem reggelizni. Reggeli után elmentem kiszellöztetni a fejem. Séta közben ezek a dolgok jártak a felyemben:
--Miért én? Miért szeretem ennyire?Miért akkor történik amikor próbálom elfelejteni? Nem akarom megszegni azt amit megfogadtam. (Az a fogadalom késöbb kiderül)
A hétvége átlagosan telt ezután. De mikor vasárnap utaztam vissza a kollégiumba a szívem megtelt félelemmel. Amikor odaértem félve lépkedtem a kollégium felé. Szerencsére Tarou nem koleszos és mivel este volt nem találkoztam vele oda fele. Már Mayu is a szobánkban volt. Elkezdtünk beszélgetni. De magam sem tudom miért, de elkezdtem remegni és folytak a könnyeim. Mayu megkérdezte mi a baj. És én elmeséltem neki azt ami pénteken történt, és beszámoltam neki az érzéseimröl is. Majd Mayu kérdezett:
--De miért nem mondtad neki, hogy te is szereted?
--Mert nem lehetett a fogadalmam miatt.
--Milyen fogadalom?
--még általánoban volt egy ember aki olyannyira megdobogtatta a szívem, hogy menthetetlenül beleszerettem. De amikor megkérdeztem ö mit érez egyszerüen kiröhögött, és ezzel összetörte a szívem. Ez volt életem legelsö szerelme, és akkor megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelmes.
Mayu megértett. Nem kérdezett már semmit csak szorosan magához ölelt és ezt súgta a fülembe:
--Ne feszítsd túl magad, ha nem bírod mond meg neki. És akkor hidd el minden rendben lesz.
Ezeket a szavakat meghallva, melyeket még soha senki nem mondott nekem ilyen kedvesen, én is magamhoz öleltem Mayut és könnyekkel teli arcom pizsoma fölsöjébe temettem.
Mivel a többi szobatársunk megbetegedett egyedül voltunk Mayuval és ezt az egészet senki más nem látta. Reggel sírva ébredtem, és Mayu egyböl odafutott hozzám, hogy megnyugtasson. Nagyon féltem a Tarouval való találkozástól. Mit fog monddani amikor találkozunk? És mit fogok én mondani? Elidultunk az elaö órára. Nem találkoztam még Tarouval. Oda szóltam Mayunak:
--Te menj csak elöre én is megyek mindjárt csak ott hagytam a tolltartóm a teremben.
--Oké.
De a teremböl vissza fele menet valaki berántott az edzö terembe(amit már vagy két éve nem használ senki). Tarou volt az. Sikítani akartam, de befogta a számat. Miutánt megnyugodtam elengedte.
--Miért futottál el pénteken?--szegezte nekem a kérdést.
Én erre elkezdtem könnyezni majd teljesen át vette felettem az uralmat a sok könny.
--Mi a baj?--kérdezte.
--Miért?Miért kellet akkor azt tenned és mondanod?Én ezt nem tehetem. Miért, miért én?--mondtam könnyekkel csurig telt szemekkel.
--Miért nem teheted és mit is?!
--Én-én nem sz-szerethetlek a fogadalmam miatt.
--Milyen fogadalom?!--kérdezte.
Én a-z ig elmondtam neki az egész fogadalmas történetet. Szerencsére ö is megértette valamennyire. De aznap nem tudtam miért azt mondta, hogy suli után találkozzunk. El is mentem a találkozóra.
Ott a találkozón szerelmet vallott nekem rendesen. Majd arra kért, hogy feletsem el a múltat és azt a szemétládát. Én csak annyit válaszoltam, hogy:
--Rendben megpróbálom, de a válaszolásra várnod kell. Ne haragudj.Az látszott rajta, hogy megértette. A koleszba menet, de még a koleszban is azon gondolkoztam, hogyan is tudnám elefelejteni azt a múltbéli szemetet. Mayu folyamatosan bíztatott, hogy felejtsem el. Nem kell tovább szenvednem miatta.
Engem megint elfogott a sírás.
Aznap este nem tudtam aludni. Mayu már aludt, de én még mindig fent voltam és azon ügyködtem, hogy túllépjek a múlton. Amikor reggel felkeltem Mayu már öltözött.
--Jó reggelt Mayu.
--Neked is Shiory.
--Sikerült döntened az este?--kérdezte Mayu.
--Hát én... még nem tudtam elfelejteni azt a szemetet. De én szeretem Tarout. Szóval addig próbálkozok míg teljesen túl nem lépek rajta.
--Helyes.--mondta Mayu majd elkezdtem én is készülödni és mikor kész voltunk át mentünk a suliba.

(Sziasztok Puszedlik itt a legújabb fejezet. Remélem tetszik. És ha tetszett remélem kapok csillagot. Az építö jellegü kritikákat most is szeretettel várom kommentben. És ha valamit megosztanátok velem vagy kérdeznétek azt is megtehetitek kommentben. Hamarosan jön a folytatás. A viszontlátásra Puszedliim!)