Azóta, hogy megismerkettem Mayuval és Tarouval már két hónap telt el. Azóta egy csomószor skypeoltam Yorival és Maival. Mind a kettejük nagyon hiányzik. Bár már kéthónapja tart a suli, még mindig nem illeszkedtem be annyira az osztályomba. A napjaim nagy részét Mayuval és Tarouval töltöm.
De egy nap Mayu megbetegedett és elkellett mennem gyógyszerért. Mivel már sötétedett Tarou elkisért. Én nem akartam kettesben maradni vele, de nem volt más választásom. Út közben olyan távol mentem töle amilyen messze csak tudtam, úgy , hogy ne vegye észre, hogy ,,kerülöm" azt, hogy kettesben legyek vele. Végül megszólalt:
--Te kerülsz engem?--mondta, miközben én ledöbbenve, elpirulva néztem rá.
--Ne-nem d-dehogyis.--mondtam kicsit dadogva.
--DEHOGYNEM!--ordított rám.--Már egy ideje észre vettem, hogy sokkal több távolságot tartasz közöttünk, mint azelött. És ha Mayu nem akar jönni valahova, már te sem jössz velem. Nem akarsz velem kettesben maradni vagy mi?!--mondta ordítva, én meg próbáltam tagadni.
--Ne-nem é-én...--és a mondatomat már nem tudtam befejezni, mert majdnem el ütött egy autó. De Tarou magához,rántott gondolkozás nélkül, hogy el ne csapjon az autó. Ekkor inkább le hajtottam a fejem, nehogy meglássa az arcom. Ugyanis az arcom ojan vörös volt, hogy annak a színét megirigyelte volna egy paradicsom. Azután meg azon ügyködtem, hogy ne vegye észre milyen gyorsan ver a szívem. Ezek után nem szóltunk egymáshoz egészen hazáig. A gyógyszert beadtam Mayunak és hagytam elaludni. Én ezek után még inkább próbáltam távol tartani magam Taroutól. Amikor Tarou oda szólt nekem a suliban én úgy tettem mintha nem hallottam volna. De az egyik hétvégén amikor mentem a haza felé vivö vonathoz(egyedül mentem) egyszercsak valaki beránt a sikátorba és oda szorít a falhoz. Elöször nem láttam az arcát,mert a csukjája a fejébe volt húzva. De amikor levette a csukját egyböl felismertem, ugyanis Tarou volt az.
--Mond csak Shiory. Én a barátod vagyok?--kérdezte komoly hanglejtéssel.
--Igen.--mondtam határozottan mégis félve.
--Akkor válaszolj nekem öszintén. Miért kerülsz engem?--kérdezte, miközben egyre jobban szorította a vállam.
Én nem mondtam semmit. Erre ö még jobban megszorította a vállaimat. Ez már kicsit fájt úgyhogy egy egészen fájdalmas nyögés szerüség jött ki a számon. Mire Tarou el engedett. De rögtön ezután én el akartam menni. Tarou ekkor megfogta a csuklóm, és visszarántott. Most is a falhoz nyomott de ezuttal nem a vállamnál, hanem az alkaromnál fogva.
--Shiory kérlek ne kerülj engem!--mondta kicsit könnyes szemmel, de határozottan. Ezek után úgy kábé egy percig síri csend volt. Aztán Tarou megszólalt ugyan olyan könnyes szemmel.
--Kérlek Shiory!*hüp* Én-én SZERETLEK!!!--mondta mégkönnyesebb, de annál inkább határozott, és magabiztos hangon.ajd ezek után megcsókolt.

(Sziasztok Puszedlik!Remélem tetszett ez a fejezet is. És még mindig nagy szeretettel várom a kritikákat commentben. Annak aki elolvasta köszönöm és hamarosan jövök ax új résszel. Azt meg, hogy ez kicsit tovább tartott mint a második, azt pedig sajnálom. De mostmár remélem rendesen jönni fognak a további fejezetek. A viszontlátásra kis Puszedliim!)