Elérkezett a középsulis évnyitó ideje. Nagyon izgultam az új osztályom miatt. Ez az miatt is volt mert az alakom mostanra sem változott túl sokat. Bár a nyár alatt sokat fogytam még mindig nem tökéletes. Az elsö napom elég jól telt, mivel még senki nem szekált. A második napra már teljesen beköltöztem a kollégiumba. Reggel úgy keltem fel tökre boldog voltam. Viszont ami aznap a suliban fogadott megváltoztatta a hangulatom. Az elsö órák békésen teltek, amíg az ebéd szünet vége felé amikor befekeztem az evést és mentem volna vissza az osztályba, valaki rám kiáltott:
--Na mivan te disznó? Megint zabáltál?--erre én úgy tettem mintha nem hallanám. Majd hirtelen az az ember megfogta a kezem, maga felé fordított és aztán elkezdett ráncigálni és ordítani velem:
--Hozzád beszéltem az elöbb te disznó, és tudom, hogy hallottad!--ezzel elekezdett mégjobban ráncigálni. Pár pillanat múlva azt veszem észre,hogy valaki azt kiabálja,hogy:
--Haggyátok békén azt a lányt! --és hirtelen leveszi a fiú kezeit rólam. Majd elzavarja öket, és utána kellemes lágy hangon szólt hozzám:
--Jól vagy?
--Igen. Köszönöm szépen.
--À semmiség csak nem szeretem az eröszakot. Amúgy hányadikas vagy?
--Elsös. És te?--kérdeztem kicsit félve.
--Én is elsös vagyok. Melyik szakon vagy?
--Édesség iparin.
--Én cukrász vagyok. Szóval fogunk még találkozni szerintem. Oh és amúgy a nevem Tarou Itoka. És a tied?
--Shiory Keishi vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek. --mondtam kicsi hivatalos hangvétellel.
Ez óta az eset óta eltelt 2 hónap. Ezidö alatt szereztem pár barátot, akik között ott volt Tarou is. A szoba társaimmal is sikeresen összebarátkoztam. Viszont az évzáró óta csak cseten tudtam beszélni Maival és Yorival. Mivel alig tudtam beszélni a legjobb barátnöimmel, a napjaim nagyrészét Tarouval és Miyuval töltöttem. Miyu egy kicsit alacsony, kicsit ducibb alkatú lány. Majdnem, hogy ugyan olya testalkatunk van. Mindenhova együtt mentünk. Mayuval egy szobában voltam. Együtt tanultunk, gyakoroltunk, házit írtunk. Volt amikor egymást ápoltuk, ha a másik beteg volt. Amikor kinn találkoztunk Tarouval, mindig beszélgettünk, hogy ki hova akar menni délután. Amit megbeszéltünk azt mindig be is tartottuk. A barátságunk egyre szorosabb lett. Egy kis idö elteltével azt vettem észre, hogy egyre jobban kötödom Tarouhoz, majd egszercsak azon kaptam magam,hogy beleszerettem.

(Sziasztok Puszedlik! Remélem tetszett ez a fejezet. Ha van valami építö jellegü kritikátok azt kérlek írjátok meg commentben. Hamarosan jövök az új fejezetel. A viszont látásra!)