Nem törődve semmivel, bementem a Kémia terembe. Leültem leghátra, és elővettem a telefonomat, hogy lenémitsam. Ekkor valaki megfordította az előttem lévő pad székét, és leült velem szembe. 

-Beszélnünk kell!- Motyogta Jack. Bele se néztem a szemébe, csak nyomkodtam tovább a telefonomat. 

-Nekem nincs miről beszélnem veled.- Mondtam, nyugodtságot szimulálta. -Ahogy a kis barátnődnek, úgy neked is megmondom. -Szúrós tekintetem, szemeibe fúrtam. -Takarodj!- Sziszegtem nem túl hangosan, de annál határozottabban. 

-Nem!- Felelte. 

-Nem?- Felvontam szemöldökeimet. -Hát jó!- Felálltam, megfogtam a cuccaimat, és ott hagytam. Kiviharoztam a teremből. -Befejeztem!- Odamentem a szekrényemhez, kivettem a kabátomat, és azzal a lendülettel el is hagytam az iskolát. -Többet nem szórakozol velem Jack! Többet nem!- Sziszegtem magamnak. Már egy ideje sétáltam, amikor az előttem lévő zebrán, megállt egy autó, és kinyitotta az anyósülés felőli ajtót. Ez a kocsi nem másé volt, mint Jack-é. -Na arra várhatsz.- Suttogtam, és kikerültem a járművet. 

-Madison Moore. Azonnal szállj be a kocsiba!- Kiabálta, majd meghallottam, ahogy becsapta maga után az ajtót. Szinte már éreztem hogy majdnem utolért, akkor megfordultam, és löktem rajta egyet, azonban ő nem csupán hátra esett, hanem hátra repült. Ledöbbenve néztem a kezeimre, majd pedig a döbbent fiúra, aki éppen felállt. Csak velem szemben állt, nem szólt semmit, csak fürkészte tekintetem. 

-Maradj tőlem távol Jack!- Utasítottam, de ő nem felelt. Egy idő után, lassan elkezdett felém lépkedni. -Azt mondtam, hogy maradj tőlem távol!- Ismételtem meg, de őt hidegen hagyta. Amint odaért hozzám, a derekamtól fogva magához rántott, megfogta az arcomat, de félig meddig a tarkómat is, ezt követően megcsókolt. A csókja eszméletlenül vad volt. 

*Madison látomása*

Beültek egy közeli kávézóba, és Jack valamilyen megcsalásról beszélt.  

-Sajnálom Amelia.- Adta tudtára. 

-Semmi gond Jack. Sejtettem hogy valakivel kavar a hátam mögött, csak azt nem tudtam, hogy kivel!- Mondta, és csak kevergette a kávéját, majd hirtelen összenéztek. 

-Mondd. Te is arra gondolsz, amire én?- Kérdezte Jack. 

*Látomás vége*

Amint abban maradt a csók, úgy ért véget a látomásom is. 

-Szóval Amelia-t valaki megcsalta.- Suttogtam, csak azzal nem voltam tisztába, hogy ezt Jack is hallotta. 

-Ezt te honnan tudod?- Lepődött meg, én pedig belepillantottam a szemeibe. 

-Te pedig kihasználtad őt.- 

-Miről beszélsz?- Kiakadt. -Közös megegyezéssel feküdtünk le egymással. Én is meglettem csalva a balesetem előtt, és ő is. Amelia barátnője, aki az én barátnőm volt, lefeküdt a volt haverommal. És a volt haverom, Amelia pasija volt. Így jött a bosszú, hogy akkor mi meg lefekszünk egymással.- Magyarázta el. 

-Akkor most miért beszélsz vele?- Vontam fel szemöldökömet. 

-Mert Brian vissza akarta kapni, és jött nekem panaszkodni.- Felelte, én pedig nem szóltam semmit. -Most te jössz!- Mélyen íriszeimbe fúrta tekintetét. -Mi van Oliver és közted?-

-Randiztunk párszor. Ő kapcsolatot akart, de én csak a barátságomat tudtam neki adni. Kénytelen volt ezt elfogadni, azóta barátként áll hozzám.- Feleltem. Némán fürkésztük egymás reakcióját. -Ja és most kapcsolok!- Pofon vágtam, ő pedig érthetetlenűl nézett rám. -Ezt a lopott csókért.- Vágtam rá, ő pedig gyengén elmosolyodott. 

-Gyere velem.- Mondta, és megfogta a kezemet. Elindultunk az autója felé. 

-Hova megyünk?- 

-Majd meglátod!- Vágta rá, és beszálltunk az autóba. 

Már egy órája úton voltunk, amikor bekapcsolta a rádiót, ami igazából pendrive-on lévő zenék szóltak. Meglepetésemre, a Gorillaz-tól, a On Melancholy szám szólalt meg. 

-Imádom ezt a számot.- Jegyezte meg, és elmosolyodott, én pedig rögtön rájöttem, hogy Jack miatt hallottam olyan sokszor ezt a számot. Ő indította el mindenhol. 

-Kísért engem ez a szám.- Vágtam rá. 

-Kísért?- Nevetett fel. 

-Aha, mert volt egy srác, aki kisértett engem, és ezt a számot párszor meghallgattatta velem, de én is szeretem.- 

-A srácot, vagy a számot?- Nevetett fel gúnyosan. 

-Mind kettőt Jack.- Feleltem, az arcáról pedig lefagyott a vigyor. Leparkolt egy erdő mellé, majd rám nézett. 

-Megjöttünk.- Mondta. -Egyébként ki az a szellem srác, akivel szintén harcba kell állnom?- gyenge mosollyal, pillantott szeme sarkából rám. 

-Te vagy az Jack.- Feleltem, és kiszálltam a kocsiból. -Na ezt lehet nem kellett volna mondanom.-

-What?- Kiabálta ki az autóból, és ő is kiszállt. -Tegyük fel, hogy hiszek a szellemekben. Okay?- Elém lépkedett, és karba fonta a kezeit. -De mégis hogy lehettem volna én a szellem?- 

-Hagyjuk Jack. Úgy sem hiszel ilyenekben.- Feleltem, végül elkezdtem az út mentén sétálgatni. 

-Madison!- Szólt utánam. -Ez valami játék?- 

-Ettől féltem.- Suttogtam. -Nem kellett volna ilyeneket mondanom.- Sóhajtottam. 

-Madison.- Utánam kocogott. 

-Figyelj Jack.- Megálltam vele szemben. -Te elhiszel minden hülyeséget?- Nevettem fel gyengén, ő meg csak meredt rám. -Csak vicceltem!-

-A szemed nem ezt mondja.- Vágta rá, közben végig íriszeimbe nézett. 

-Akkor mit mond?- Karba fontam kezeimet, és flegma pillantásokat vetettem rá. 

-Nem tudom, de remélem meg fogom tudni!- Felelte. 

De. 10:26 óra. 

Az erdőben sétáltunk, egymás mellett csendben. Nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy megfogtam ezzel a szellem témával. 

-Gyere erre!- Utasított, és letért egy szűkebb kis ösvényre. Egy darabig még sétáltunk, majd pedig elértünk egy fához, amin egy kis faház volt látható. -Ezt még Oscar apukája, és az én apám építették nekünk.- Mesélte elmerengve. 

-Ide az erdő közepére?- Lepődtem meg. 

-Gyere!- Mondta, és tovább ment, én pedig követtem őt. Nem sok séta után, megpillantottam egy tavat, és ahogy haladtunk egyre közelebb, egy kis faház is társult a tó mellé. -Ide járt le a családunk kempingezni. Emlékszem, volt hogy nyáron egy egész hetet is itt töltöttünk velük.- Mesélte. -De amióta Oscar apja elhunyt, azóta nem jár össze a két család.- 

-Ez szomorú.- Pillantottam a kis tóra. 

-Hát igen.- Sóhajtott, majd elindult a kis ház felé. -Azóta csak én járok ide gondolkozni, vagy ha csak egy kis magányra vágyom.- Elkezdett a zsebében kotorászni, végül elővette a kulcsait. Odalépett az ajtóhoz, és kinyitotta azt. -Gyere csak.- Maga elé engedett. Belépkedtem az említett helyiségbe. Barátságos kis hely volt! Az ajtóval szemben volt egy kis konyha, jobb oldalt pedig egy kis nappali, Tv-vel, kanapéval. Szintén itt volt egy kis lépcső, ami az emeletre vezetett. -Nézz csak körbe.- Mosolygott, én pedig úgy is tettem. Felcaplattam az emeletre, és láttam, hogy fent négy szoba volt, de abból az egyik mosdó volt. Utánam lépkedve Jack, mellém állt. 

-Az volt a mi szobánk Oscar-al.- Mutatott, a legutolsó ajtóra, és utunk arra is vezetett minket. Benyitottunk, Jack-et pedig fogadták gyermekkori emlékei. Mosolyogva nézett lassan körbe, a két ágyas kis szobában. Becaplatott, és a falon lévő posztereket nézegette. -Mint ha csak tegnap ragasztottuk volna fel.- Suttogta. 

Annyira jó volt ezt az oldalát is látni. Jó érzéssel töltött el, hogy ennyire megnyílt előttem. 
Az ajtótól nézve, a jobb oldali ágyra ült le, ami teljesen a fal mellett volt elhelyezve. -Gyere ülj ide.- Mosolyodott el, kezével pedig megpaskolta, a maga mellett lévő kis helyet. Oda lépkedtem, és leültem. -Nem fázol? Befűtsek?-

-Mert meddig leszünk itt?- Felvontam tekintetem. 

-Hát haza nem mehetünk, mert ugye a suliba kellene lennünk.- Felelte. -Szóval egy jó pár órát. Kaja is van, igaz konzerves, de legalább van. Akár enni is tudunk majd, ha megéhezünk.-

-Igazából miért is hoztál ide?- Fordultam jobban felé. 

-Hogy végre elmeséld, amiket nem tudok.- Vágta rá. De mielőtt kiszedem belőled, előtte befűtök.- Mondta, és felállt az ágyról. -Na sietek!- Amint kimondta, el is hagyta a kis szobát. 

-Sejthettem volna!- Sóhajtottam. -Jaj apu. Most mihez kezdjek? Ha elmondom neki az igazat, úgysem hiszi el. Ha meg nem mondom el, akkor meg megharagszik. Pedig tudnia kellene.- Suttogtam.