Ültem némán Madison ágyán, őriztem őt. Ahogy néha rápillantottam, egyre közelebb éreztem magamhoz őt. Természetfeletti kötelék született közöttünk, és minél inkább gondolkodtam ezen, annál inkább nem értettem. Nagyapám azt mondta, hogy a tábla vonz engem, de most sem a tábla mellett vagyok, csak érzem hogy a környezetemben van. Felálltam ágyáról, és elkezdtem bóklászni a szobájában. Nézegettem a képeket, amik a polcokon díszelegtek. 

-Jack.- Szólított nevemen valaki, én pedig a hátam mögé néztem. Madison apja volt. -Tudod miért Madisonhoz vezetett a tábla?- Közelebb caplatott felém. 

-Nem tudom.- Feleltem. -Miért?-

-Akkor elárulom mit tudtam meg. De nem akarom, hogy ez befolyásolja az ítélőképességedet.- Nézett mélyen szemeimbe, majd hirtelen Madison mellé termett. -Nézd meg ezt.- Mutatott a lánya jobb csuklójára. Pontosan a közepén volt egy érdekes, nap formájú anyajegye. Egy pont, körülötte kiágazó kisebb anyajegyek. Olyan volt, mintha a napot ábrázólná. 

-Ez olyan, mint egy nap.- Jegyeztem meg. 

-Igen.- Bólintott. -Most nézd meg te is a jobb csuklódat.- Mondta, én pedig úgy tettem ahogy kérte.

-Ez meg olyan, mint egy negyed hold.- Néztem rá értetlenül. -Mi olyan nagy dolog ebben?-

-Te még nem voltál a holtak földjén, ha nem tévedek. Nem igaz?- Érzéstelen arccal kérdezte. 

-Hát őszinte leszek, azt sem tudtam, hogy van olyan.- Még mindig értetlenkedve néztem rá, majd hirtelen kihúzódott Madison ágya alól a Ouija táblám. 

-Mit látsz rajta?- Kérdezte. 

-Hát.- Leguggoltam a tárgyhoz, de nem tudtam mit kellene néznem. -Mit kellene látnom?- kérdeztem, de mire felnéztem, Madison apja eltűnt. -Jó vicc.- Jegyeztem meg, majd felálltam, de a tábla mocorogni kezdett, és hirtelen megjelent rajta egy hold, és egy nap. -Mi a fene.- Suttogtam, és leguggoltam a tárgyhoz, ezt követően megjelent rajta egy írás, de egészen kicsi volt. -Nap. Az élők őrzője. Más néven a Fény Angyala.- Felvontam szemöldököm. -Hold. A Holtak őrzője. A holtak földjén, a fényhozó.- Szólni nem tudtam. -Ez mégis mit akar jelenteni?- Meredtem a táblára. Amint Madison ébredezni kezdett, a tábla visszahúzódott az ágya alá. Felálltam, és oda teremtem az ajtóhoz. Néztem őt, ahogy lassan nyitogatta a szemeit. Magához vette a telefonját, valamit nézett rajta, végül vissza rakta az éjjeliszekrényre. Kimászott az ágyából, elindult az ajtó felé. Áthaladt rajtam, majd távozott az említett tárgyon túlra, de egy pillanatra megállt, és a vissza nézett. 

-Éreztél engem?- Kérdeztem, majd mellé teremtem. -Menj reggelizni!- Suttogtam, ő pedig elindult lefelé az emeletről. -Okos kislány!- Mentem utána. Egyszerűen érzem, hogy érez engem. Egyszerűen tudom, hogy tudja hogy valaki van vele. 

Amint leért az emeletről, köszönt a családtagjainak, majd leült a konyha asztalhoz, ahol már várta őt, az édesanyja által egészítette reggeli. Végignéztem rajtuk, végül David mellé teremtem. 

-Vigyázz a nővéredre, amikor én nem tudok!- Suttogtam, próbáltam befolyásolni. Már hittem benne, hogy képes vagyok hatást gyakorolni az élőkre, de legfőképpen Madison-ra. 

-Madison drágám. Olyan csendes vagy, és annyira szomorúnak tűnsz. Minden rendben kincsem?- Aggodalmaskodott édesanyja. 

-Igen anyu. Minden oké. Nincs semmi baj. -Mosolyogott, végül beleharapott a vajas pirítósába 

-Gyerekek.- Szólalt fel az anyuka. 

-Mikor kezdjek el pakolni?- Kérdezte David. 

-Jaj kicsim. Ennyire tudod már, hogy mit akarok mondani?- Kérdezte szomorúan. Leültem Madison mellé, és csak fürkésztem, az arcába lógó kósza hajtincsét. 

-Mindent én csináljak helyetted Jack?- Szólalt meg Mad apja, a nappaliban állva, és bekapcsolta a Tv-t. 

-Friss híreink szerint, Csütörtökön megtalálták Richard Brown fiát, Jack Brown-t, egy Washingtoni elhagyatott lakóépület, második szintjén. A régi ház harmadik szintje, omladozásnak indult, amikor Jack és feltehetően 2 barátja, bent tartózkodtak az épületben. A kétfiú vallomásuk szerint, próbáltak segíteni barátjukon, azonban a ház harmadik szintjének, a tartó gerendái megadták magukat, és Richard fiát is betemették a harmadik szint törmelékei.- Mondta a híradós férfi. 

-A fiam! Egyetlen édes kisfiam.- Sírva ismételgette anyu. 

-Édesanyám!- összeszorult a szívem. 

-A 18 éves Jack Brown, túlélte a balesetet, azonban kómába került, és jelenleg a gépek tartják életben a fiatal férfit.- Nyilatkozta a Washingtoni kórház főorvosa.

-Ez szörnyű! - Jegyezte meg Mad anyukája. -Az ilyen épületeket fel kellene újítani, vagy pedig végleg lerombolni, ha menthetetlen!- 

-Anya hahó!- Integetni kezdett anyja arca előtt David. -Az nem zavar, hogy a Tv magától kapcsolt be?- Faggatózott, és kérdezte hogy ennyire nem feltűnőek-e neki a paranormális jelenségek. 

-Bocsássatok meg!- Szólt közbe Mad, és elviharozott. Felment a szobájába, én pedig mentem utána. -Hallottam, vagy olvastam már valahol ezt a nevet.- Leült az asztalához, és felnyitotta a laptopot, majd beírta a keresőbe a nevemet. 

-Hát még sem vagyok közömbös?- Mosolyodtam el, és leguggoltam a széke mellé. 

-Jack Brown, Jack Brown.. - Fújtatott egyet. -Á nincs róla semmi információ, a balesetén kívül.-

Ekkor megjelent David az ajtóban. -Miért olyan fontos neked ez a Jack?- 

-Istenem David. Ne ijesztgess!- Fordult vissza a laptop felé. -Valahol hallottam már a nevéről, csak nem tudom honnan.-

-Engedj oda egy kicsit.- Utasította. Madison pedig felállt a székről. -Jack Brown, egy híres Youtuber. Maximum tőlem hallhattál róla, amikor pont néztem tőle egy Stream élő adást.- Beírta az oldal nevét a keresőbe. -Jack-nek több milliós nézettsége van a Youtubeon is, és több millióan követik őt.-

-Na látom hatással voltak a videóim.- Büszkén jegyeztem meg. 

-De miért érdekel ő téged?- Mad felé forgott a gurulós széken. 

-Én csak.. - Akadt el a szava. -Mondom csak valahonnan ismerős volt a neve.- Felelte, David pedig visszafordult a laptopot felé. -Hát kár a srácért. Jó videós volt.-

-Hey! Még élek!- Fontam karba kezeimet. 

-David! Úgy beszélsz róla, mintha már halott lenne.- Mondta Mad, én pedig ránéztem.

-Madison. Jack kómában van, és a gépek tartják életben! Mégis hogy kellene róla beszélnem? Nem sok reményt fűznek, az ilyen betegekhez.- Mondta, majd felállt az asztaltól. -Sajnálom Madi. Tényleg nem volt rossz fej srác.- Fejezte be a mondandóját, végül elhagyta a szobát.

-Igaza van a kölyöknek..- Csalódottan leültem az ágy szélére. -Nem sok esélyem van.-

-Ezt nem értem. Nekem nem beszélt David, Jack-ről. De akkor mégis miért olyan ismerős a neve?- Leült a laptophoz ismét, és beírta a YouTube-ra a nevemet. -És tényleg. Milyen sok videója van.- Jegyezte meg, és elkezdett görgetni. 

-Mad!- Felpattantam az ágyról, és mellé teremtem. -Azt a videót nézd meg!- Tehetetlenül álltam mellette, nem tudtam hogyan érjem el, hogy nézze meg. 

- Hogyan használjuk az Ouija táblát helyesen. Ez valami vicc? Lehet innen vette David, a tábla ötletét?- Tovább akart görgetni, de én erősen koncentráltam arra, hogy elinduljon a videó. -Mi a fene..?- Kiakadt. 

-Nagyon fontos, hogy ne egyedül álljunk neki beszélgetni a szellemekkel, mert lehet hogy nem is egy kísértetet hívunk csevegésre, hanem egy sokkal sötétebb lényt.- Mondtam a videóban. 

-Most legszívesebben fejbe vágnám magamat a múltban.- Motyogtam. -Istenem segítenie kell rajtam!- Sóhajtottam, és leguggoltam Mad mellé. 

-Madison..- Suttogtam. 

-Basszus!- Felpattant a székből, én pedig meglepetten néztem rá. 

-Már ezer százalék hogy hallasz!- Felálltam. 

-Ki vagy te? És mit akarsz tőlem?- Kérdezte kicsit haragosan. Vele szembe teremtem.

-Madison. I need you! (Szükségem van rád!)- Suttogtam, ő pedig csak nézett meredten előre. 
Már tudom, hogy néha hall engem!