Thyra a menekülő lakosokat kerülgetve, a velük ellentétes irányba futott. Felesküdött, hogy megvédi a királyságot és az uralkodó párt és most is azért futott olyan gyorsan, mert a kétségbeesett kiáltások közül, kihallotta, ahogy az anyakirályné azt kérdezgeti a Végességes és Végestelen tanulóktól, nem látták-e Agathat. Thyra tudta jól, hogy a leendő királyné valószínűleg a harcban segédkezik valahol, annak ellenére, hogy Tedros megkérte, maradjon a várkastélyban Guinevere anyakirálynéval. A lány már átizzadta a lovagi páncél alatt levő ruháit, homlokán izzadtság gyöngyözött a sisak alatt, ahogy szélsebesen futott abba az irányba, amerre a leendő királynét sejtette. Mikor a város szélére ért, döbbenten állt meg, ugyanis a Kígyót pillantotta meg miközben Agathaval beszélt. Pontosabban a hercegnő a földön ült, vérző oldalát fogva miközben a Kígyó felette állt. Mikor az egyik lándzsaagolna Agatha felé mutatott borotvaéles végével, Thyra ismét futásnak eredt. Nem hagyhatta, hogy Camelot elveszítse leendő királynéját. Pont időben ugrott a lány elé, így a lándzsaangolna őt sebezte meg. A lovagi páncél most mit sem ért. Az angolna simán áthatolt rajta, és keresztül döfte Thyrat. Agatha és a Kígyó meredten nézték őt, de ez is csak egy pillanatig tartott, míg Hester démona tüzet köpve meg nem jelent, és elpusztított egy csomó éles végű lándzsaangolnát. Agatha ujja világolni kezdett, és erejével méterekre repítette a kígyót, majd kúszott oda a lovagi páncélos lányhoz. Először a mellvértet, majd a sisakot vette le róla, hogy jobban kapjon levegőt, de mikor levette a sisakot, nem kicsit döbbent meg.

– Te lány vagy? – Thyranak ideje sem volt válaszolni, ugyanis a király futott be melléjük, és óvón vonta karjai közé királynéját.

– Meg sérültél. – mondta aggódva a lányra nézve, de ő csak a fejét rázta.

– Én jól vagyok, viszont ő... – itt Thyrára nézett, akit Tedros csak akkor vett észre. – A lándzsaangolna elé ugrott. – mondta a lány.

– Vissza kell vinni a várkastély ~

– Menjenek felség. Én jól leszek. – mondta erőtlenül.

– Nem hagyunk itt. – erősködött a királyné.

– Milyen megható. – érkezett mögülük egy gúnyos hang. – Csúfosan elbuktál, Arthur fia. Most pedig meghalsz. – A Kígyó volt. Lándzsaangolna páncélja itt-ott hiányos volt, így látni lehetett fehér bőrét, ami néhol sebből vérzett. ''Ami vérzik, azt meg lehet ölni.'' Gondolta magában a lány. Tedros védelmezően a háta mögé tolta szerelmét, majd kardját kivonva szemezett a galáddal. Thyra nehezen felállt a földről, és kardját kihúzva lépett a pár elé, amit mind döbbenten néztek.

– Felesküdtem Camelot és az uralkodó pár védelmére. Szóval aki itt meghal, az te leszel. – zihálta a lány. Végszóra megérkezett az erősítés is.

Thyra egy szobában feküdt, a sérülését már ellátták, de magas lázzal küzdött. Míg Tedros és a többiek Camelot és az Erdő népének bemutatták a Kígyó holttestét, addig őt lázas álmok gyötörték. Napokig szenvedett így, nem érzékelt semmit a külvilágból, így azt sem tudta, hogy Rhian megkérte Shopie kezét, majd kihúzta az Excaliburt a kőből, így ő lett Camelot királya, Tedrost, Merlint, Dovey dékánt és a többieket bebörtönözte és halálra ítélte, míg Agatha sikeresen megszökött. Miután ezek megtörténtek, Shopie ellenállt neki, nem akart a királynője lenni, ezért Rhian megölte őt mindenki szemeláttára. A napok teltek, és Thyra felébredt. Az egyik szolgáló lány beszámolt neki mindenről, és hogy Rhian király megöl mindenkit, aki Tedrosszal szimpatizál.

Szürke délelőtt volt, az eső úgy szakadt mintha dézsából öntötték volna. Thyra sebét pont átkötötték, mikor Rhian lépett be a szobába.

– Menj ki. – utasította a szolgálót, aki ki is sietett a szobából.

– Most meg fogsz ölni? – kérdezte nyugodtan, közben a király arcát nézte.

– Attól függ. – sétált az ablakhoz. – Hűséges vagy az öcsémhez? – fordult a lány felé.

– Én Camelothoz és az uralkodóhoz vagyok hűséges. Nem számít ki ül a trónon. – felelte.

– Feltételezem tudsz róla, hogy Shopie halott. – indult el az ágyhoz, amin Thyra ült. A lány csupán csak bólintott válaszként. – Viszont Camelotnak és az Erdőnek kell egy királyné.

– Mire akar célozni?

– Valóban hűséges vagy Camelothoz és az uralkodóhoz? – ült az ágy szélére.

– Halálomig. – felelte komolyan. Erre Rhian egy gyűrűt nyújtott a lány felé. – Ez...

– Ha igaz, amit mondtál, elfogadod.

– Én csak egy lovag vagyok. – rázta meg a fejét.

–Tudtommal a hölgyek nem lehetnek lovagok. Viszont ezzel szolgálnád igazán Camelotot. És engem is. – Thyra remegő kezét Rhiannek nyújtotta, mire ő felhúzta az ujjára a gyűrűt. – Helyesen döntöttél. Amint jobban leszel, bejelentjük a népnek. – jelentette ki, azzal felállt az ágyról és kiment a szobából.

A napok ismét teltek, és a lány már felbírt kelni az ágyból. Későre járt már, de ő nem tudott aludni. Az ablak előtt áll csontfehér hálóruhában, és a sötét eget bámulta, amit most felhők takartak. A szobaajtó kinyílt, és árnyék vetődött a lányra. Az illető beljebb ment, majd miután bezárta az ajtót, a lány mögé sétált.

– Holnap bejelentjük az eljegyzést.

– Biztos jó ötlet ez felség?

– Hívj Rhiannek. Furcsán fognak ránk nézni, ha felségnek szólítasz.

– Rendben fel ~ ... Rhian. – javította ki magát a lány. – Viszont biztos jó ötlet ez a házasság? – éppen, hogy elhangzott a kérdés, a király keze lendült, és pofon vágta a lányt, majd a torkára szorított.

– Ne merj kétségbe vonni engem. – szűrte fogai között. Thyra már szinte fuldoklott, mire Rhian elengedte a torkát. A lány zihálva vette a levegőt, miközben a nyakát fogta.

Másnap délelőtt Thyra egy királykék ruhában állt a várkastély egyik kiugróján, ahonnan Camelot népe tökéletesen látta őt. Mellette Rhian állt, fehér, arany és csakugyan királykék öltözetben, fején a királyi korona tökéletes állt.

– Camelot népe! – Rhian hangját varázslat erősítette fel, hogy mindenki hallja őt. – Mint azt ti is tudjátok, Shopie ugyan úgy elárulta Camelotot, ahogy azok is, akik Tedros mellé álltak. – Tedros nevére mindenki fújolni kezdett. – Mindezek ellenére, örömteli bejelentéssel készültem. – tartott egy kis hatásszünetet, míg nem újra meg nem szólalt – Camelot hamarosan új királynét köszönt! – ahogy ez a mondat elhangzott, Thyrat szorosan magához húzta és megcsókolta, míg Camelot népe üdvrivalgásban tört ki. – Az esküvőt 3 hét múlva tartjuk. – az emberek ismét hangot adtak örömüknek, miközben Rhian és Thyra visszamentek a várkastély falai közé.

– Camelot anyagi helyzete ingatag. Valóban jó döntés most egy esküvő? – kérdezte halkan a lány, miközben a folyosón elsétáltak néhány őr mellett. Rhian a királynői lakosztály ajtajában, maga felé fordította a lányt, és egyik kezével erősen megfogta az állát.

– Neked emiatt ne fájjon a fejed. Az ország pénzügyeivel a király foglalkozik, kedvesem. – szűrte ki fogai között idegesen. Néhány szobalány közeledett feléjük, ezért Rhian átkarolta Thyra derekát és megcsókolta. – A te feladatod lesz az esküvő megszervezése. – mondta a fiú miután elvált a lánytól.

– Menni fog ez nekem szűk 3 hét alatt? – kérdezte tétován Thyra.

– Ha harcolni tudsz, ez is menni fog. – mondta, majd ellépett tőle, és a tanácsterem felé indult. Lehet, hogy tud harcolni, de egy esküvő lebonyolítása sokkal nehezebb és bonyolultabb. De már csak azért is megmutatja, hogy igenis képes erre, hiába nem ilyen neveltetést kapott.