AKAR ÖN TISZTESSÉGES MUNKÁVAL
RÖVIDESEN VAGYONOS EMBER LENNI?

JELENTKEZZEN AZ ÚJ AMSZTRDAM R. T.-NÁL.

AZ ELSŐ HOLLANDI TELEPITÉSI ÉS
KITERMELÉSI TÁRSASÁG KÖZPONTJÁBAN
BUITENZORG.

ÚJ HOLLANDIA VALÓSÁGOS PARADICSOM!

GYÖNYÖRŰ VIDÉK! REMEK ÉGHAJLAT!

CSAK TELEPITÉSRE ALKALMASAK JELENTKEZZENEK!
SZAKMUNKÁSOK ELŐNYBEN!

DIJTALAN SZÁLLITÁS!

KEDVEZŐ MUNKAFELTÉTELEK!

Századszor tévedt a pillantása erre a plakátra, amely rikító vörös betűkkel, többszínnyomásos képpel ott lógott az apja feje felett.Marinette nem volt ideges. Inkább a szíve fájt, önmagáért is, az apjáért is, aki megviselten, sápadtan ült vele szemben. Az öreg Dupain magas, jól megtermett, ötven év körüli ember volt. Külsején nem látszott a gazdagság, előkelőség, jólápoltság és az arcán sok komor gond és szenvedés hagyott nyomot. A jó megfigyelő első látásra meg­állapította, hogy Dupain ebben az előkelő, fényes dolgozószobában, hatalmas brilliáns­gyűrűjével, jólmenő vállalatával, gyönyörű leányával együtt nem boldog ember. Társtulajdo­nosa volt az Új Hollandia Telepítési és Termelési Rt.-nak, amelynek India több nagy városá­ban volt fiókja. Társa, az R. T. másik alapítója, Monsieur Bourgeois, egy hollandus volt, minden te­kintetben ellentéte a finom, szomorú Dupainnek. Ez a kövér, nyers ember, régebben állító­lag uzsoraüzletekkel foglalkozott. Egész nap evett, elviselhetetlenül hangosakat kacagott. Egyetlen lánya, Chloe, mindenben utánozta a Jávában felsőbb társadalmat jelentő cukorbárókat, de csak olyanféle pozőrnek hatott, mint valami kiselejtezett vidéki színész, különben mint igazgatónő fontos pozíciót töltött be az Új Hollandia R. T.-nál.

Volt idő, mikor Dupain az ilyen Bourgeois-féle alakokkal szóba sem állt, mikor első osztályú polgára volt Jáva előkelő társadalmának. Azután megkezdte a spekulációt ezzel az Új Hollan­dia telepítéssel. Megvásárolt néhány kisebb szigetet a Csendes Óceánon. Egy angol ügynök beszélte rá. Dupain maga is megtekintette ezeket az ősi vadságukban megmaradt helyeket, néhány próbaültetés gumival és dohánnyal jól sikerült, dúsan volt mindenütt koladió, az egyik szigeten könnyen kiaknázható foszfátra is bukkantak. Dupain megvette a szigeteket és elkezdte a telepítést. Az ilyen üzletek nagy tőke számára általában jó befektetésnek bizonyul­nak. Hogy azután mi történt, hol akadt fenn a szép terv, ezt nem tudják. Dupain máról holnapra megszüntette a munkásszállításokat és egész vagyonával belebukott a spekulációba.

Egy napon azután a klubban megszólította egy rosszhírű uzsorás, Bourgeois. Bourgeoisnak akkor már nagyon sok pénze volt. Dupain szigetei iránt érdeklődött. Megkérte, hogy mondja el a balsikerű telepítés történetét. A finom, udvarias Dupain még ezzel a rosszhírű alakkal sem tudott gőgös lenni és türelmesen elmesélte kálváriáját.

Meulen elgondolkozott mindazon, amit Dupain mondott Végül így szólt:

- Ide hallgasson, Dupain! Én ezekben a szigetekben milliókat látok. Van egy zseniális el­gondolásom, amellyel valóságos aranybányát csinálhatnánk belőle. Belefeküdnék ebbe az üzletbe, ötvenezer Euró reklámmal. Mert ez a legfontosabb. Félmillió Euróval elindítanánk újra a telepítést.

- És mindezért mit kíván?

- Részvénytársaságot csinálunk, amelynek ötvenszázalékos főrészvényese én lennék. A másik ötven százalék a magáé marad. Az üzlet vezetésében korlátlan felhatalmazásom van, mint telj­hatalmú ügyvezető-igazgatónak.

Igy alakult meg újra és indult el diadalútjára az Új Hollandia R. T. És abban a mértékben, ahogy a vállalat hatalmasodott és gazdagodott, Dupain, bár ömlött hozzá a pénz, egyre kevesebbet mosolygott, rosszabbul aludt és kerülte az embereket. Bourgeois és a lánya pedig bent ültek a Buitenzorgi vállalat vezérigazgatói szobáiban és intézték az ügyeket. A Bourgeoisek ha­talma azután annyira a nyakára szorult Dupainnek, hogy a lányát akarták. A fiatal Bourgeois akarta és az öreg egyengette az útját.. Dupain felesége halála óta csak a leányának élt, mindennél a világon többet jelentett neki Marinette és most már napok óta rábeszélte, hogy költözzön oda a fiatal Bourgeoishoz társaságnak. Marinette először nevetett, azután sírt. Egy heti harc után sápad­tan, de elszántan ült az apja irodájában.

- Nem szeretem Chloet, és nem akarok vele barátkozni.

-Marinette - mondta fátyolozott hangon Dupain, - értsd meg, miattam kell. Ki vagyok szolgáltatva Bourgeoisnek... Ha tudnám, hogy van másik barátnőd, nem kérnélek... - Homály futotta el Dupain szemét. Látszott rajta, hogy nagyon szenved. - Ma este... Ma este eljönnek.. és meg­igértem Bourgeoisnek... hogy igent mondasz...

- Te megigérted, hogy én...?

Bradbrock lehajtott fejjel ült és Marinette érezte, hogy az apjának legalább olyan rettenetes ez az egész, mint neki. De végre is mivel tudja Bourgeois kényszeríteni? Odament és megsimogatta Dupaintot. Nagyon, nagyon sajnálta.

- Majd gondolkozom... lehet... talán...

És este lett.

... Már behallatszott hozzá az öreg Bourgeois utálatos, hangos kacagása. Csak őrá várnak. Egye­dül ült a szobájában. Mit csináljon? Látta, hogy az apja nagyon szenved. De mégis... Valamiféle barátnője, vagy társalkodünője lenni annak az elkényeztetett lánynak? Eltűrni, hogy lenézze, együtt lenni vele éjjel, nappal? Megnézte az órát. Még van ideje vacsoráig. Mit tegyen? El innen! Mindegy hová! Azt érezte, hogy az apja ki van szolgáltatva Bourgeoisnak és őmiatta bántják és bántani fogják. Cseléd lesz máshol! Elmegy kisgyerek mellé, vagy akárhová. Kinyitotta az ablakot. A trópus dús, jószagú párája áramlott feléje a szabad mezőkről. És mögötte újra felhangzott Bourgeois jókedvű kacagása. Kiugrott.