Mikor kiskoromban sétáltam
Kézen fogva anyámmal,
Már volt ötletem, hogy mi leszek,
Mi leszek ha nagy leszek:
- Anya! Én bohóc leszek.
- Bohóc? De miért?
- Az emberek nem nevetnek
De majd ha rám néznek,
Mosolyogva mennek tovább
Szemük szélén lesz egy szép ránc
A szájuk felfelé ível,
Így lesz majd ez, hidd el!

- Anya! Én pincér leszek!
Kiszolgálom az embereket,
Görkorcsolyával száguldok,
Finom ételt szállítok.
Ügyes leszek, a legügyesebb
Majd a számokat is megismerem.
De ha nem, az se baj,
Belejövök majd hamar.

- Anya! Én énekes leszek!
Mindig vidám dalt zengek!
Boldog lesz majd minden ember,
Reményt ad egy dal majd ha kell
Segít majd kitartani,
A rossz dolgokat elviselni
Pozitívan álmodozni,
Gyermekeket elringatni.

- Anya! Én nagy festő leszek!
Gyönyörű tájakat festek!
Az emberek, ha megállnak,
Majd jól elcsodálkoznak.
Észreveszik majd a szépet,
Amit olykor ad az élet.
Én azt a jót mind lefestem,
A sok szépet mind megörökítem.

- Anya.... Én nem tudom mi leszek...
Úgy érzem semmihez sem értek.
Gyerek szerettem volna maradni
Szakmát kéne választani...
Bohóc, pincér, énekes, festő...
Ez nem elég hasznos munkaerő!
Ennek a világnak nem kell, csak pénz
Utálom, hogy értéktelennek tartják ami szimplán csak szép!

Szegénység, gazdagság ellenpárok
De hisz mindenki szegény, csak máshogy!
Mindenki gazdag, de ez is különböző!
Az ember élete oly eltérő.....
(2015)