Bakugo Katsuki:💥

Fáj mindenem...
Ahogy ki nyitottam szemeimet egy teljesen sötét szobában találltam magamat. A sebeim le voltak ragasztva és egy nagy ragtapasz volt a sebemen ami valamikor át szúrta egy vas cső anyámnak hála.
Ahogy fel ültem egyből oldalamba hasított az éles fájdalom az a seb miatt de gyorsan rá is fogtam így már alig fájt. Ahogy le másztam az ágyról nagy nehezen lábra bírtam állni így sikerült is el indulnom valamerre csak pont azt nem tudtam hogy hova megyek. Ahogy mentem hirtelen neki ütköztem egy falnak aminek hála bevertem a fejem és az orromból is el kezdett dőlni a vér.
F*szomat már ebbe a f*sba!-mondta egy szépet majd a fal mentén el is kezdtem menni előre asszem majd meg is találltam a villany kapcsolót és fel is kapcsoltam a villanyt. Az egész szoba világosságba borult amíg én szenvedtem azzal hogy nehogy meg vakuljak a másik szememre is. Ahogy körül néztem meg is találltam a csapot így el is mentem addig majd ittam is nem is keveset. Ezek után el állítottam az orromból folyó vért majd ahogy ezt is sikerült megtennem vissza mentem és le kapcsoltam a villanyt majd az ágyamhoz menve ültem bele és kapcsoltam fel az ott lévő kis lámpát. A lámpa melledt valami könyvek foglaltak helyet így egyet el is vettem és el is kezdtem olvasni. A könyvben 5 darab kis történet szerepelt mind romantikus és vámpíros volt szóval nekem ez valami elérhetetlen vágynak lehetett modnani hogy egy ilyen jó könyvet olvassak. Asszem a címe a Pokoli csók volt.

Írói megjegyzés:ezt a könyvet mindenkinek ajánlom aki szereti a romantikát meg a vámpírokat is meg hasonló érdekes dolgokat! Ahogy már mondtam a könyvben asszem 5 darab kis történet szerepel és 251 oldalas!

Na igen. Kelledt egy kis idő mire el olvastam nagyjából az egészet de addigra már reggel lett és jött valaki.
Jó reggelt!-jött be egy ápolónő.
Reggel-köszöntem én is.
Hogy vagy?-kérdezte boldogan rám mosolyogva.
Lehetnék jobban is ha nem vert volna szét az anyám és nem nyomta volna át a hasamon azt a vascsövet utána pedig ne húzta volna ki és ne vert volna halálra vele!-mondtam vissza rá mosolyogva- de attól függetlenül jól köszönöm!-mondtam amire szó nélkül ki ment és helyette be jött egy férfi.
Jól van testileg?
Ja meg vagyok.
Fáj valamid?
Nem!-csak a lelkem b*zdmeg! Mondtam volna hangosan de hirtelen be jött apa.
Annyira sajnálom fiam!!-rohant hozzám és ölelt magához.
Nem csináltál semmit sem apa-mondtam vissza ölelve amire megint ez az orvos is kiment🥲
De az enyém! Véletlen fel hozzám anyádnak ezt a témát és teljesen ki borult.
Milyen témát?-kérdeztem értetlenül.
Ezt az Endevard fia ügyet hogy nem fizetted ki és ez miatt fel jelentett minket de téged is.
Sajnálom csak...nem mondhatom el...-mondtam sírva amire aggódó tekintettel figyelt tovább.
Tudd fiam történjék bármi is én mindig itt leszek neked és bármit el mondhatsz tudod nem löklek el és nem hagylak magadra.-mondta apa is már sírva és addig öleltük egymást amíg be nem jött Nezu igazgató.
Oh bocsánat a zavarásért de akkor majd máskor zavarok.-mondta majd meg sem várva a válaszunkat ki is ment.
Mi baja van mindenkinek hogy bejön aztán egyből ki megy?!-kérdeztem idegesen amire apa el röhögte magát.-Úgy van röhögj a semmin!-mondtam amire én is el kezdtem nevetni.

Time Skip ✨
1 héttel később🪦

Végre haza meheteeeeeeek!-mondtam a végét álmosan majd szálltam is ki a kocsiból.
Ja végre otthon vagyunk.-mondta apa is kiszállva a kocsiból.
Na menjünk be mert meghalok annyira éhes vagyok!-mondtam amire egyből fel kotdult a hasam így be is mentünk végül enni.