A szoba elképesztően szép volt. Egyszerű letisztult, rendes, mégis hangulatos. A játékos polc meg a szekrény meg az ágy telis tele plüssel, babákkal, és minden félével. Unit a kislány a legjobb helyre akarta rakni de ott volt a kedvenc játéka Maci-Laci.
Elgondolkodott. Mivel már Uni a kedvenc játéka ezért megérdemli hogy az övé legyen a legeslegjobb hely. Így hát hamar elvette onnan Maci-Lacit és az üres párnára helyezte Unit. Amikor Natasa mert történetesen úgy hívták a szoba tulajdonosát, kilépett a szobából mindenki felmászott az ágyra és Unit csodálták. Egy szép Barbie baba megkérdezte hogy hogy hívják Uni szóba elegyedett az új barátaival. Csak egy polcsornyi játék nem foglalkozott vele. Mégpedig az az egy amelyiken ott ült Maci-Laci. Egyszer csak megszólalt.
-Hé te mit tudsz amit én nem?
Erre Barbie szembe szált Lacival
-Miért nem vagy képes egyszer egyszer az életben normálisan köszönteni egy játékot?!
-Szöszi nyugi! Am mit képzelsz magadról hogy idejössz és elfoglalod a helyem a szeretetet amit csak nekem szentelt amiből csak én kaptam?! Szerintem te egy különc vagy! Takarodj el ebből a szobából! Jövő héten a dobozokat se akarom látni!
Hess tünés!
- De hát ezt nem teheted! Natasa mostmár az én gazdám is. Úgyhogy felejtsd el hogy elmenjek! És vigyázz a szádra kis apám!  Szerencsére csak fél órája ismerlek de kiderült hogy egy egománikus hülyével van dolgom!- fakadt ki Uni.
Maci-Laci nagyon meglepődött hisz egy lány hangsúlyozom lány így le oltotta.
- Ebből is nagy balhé lesz- suttogta Barbie.