Az Apokalipszis Lovasai nevű novella sorozatot 2011 ben találtam ki, így elkezdtem megírni az első részét, ami a 2012 címet viselte, ami a Maja naptárban is szerepel, de nem következett be.

Az első részt 2011 november 3. án kezdtem írni a befejezése 2012 április 8. án volt, több mint 220 oldal, és kézzel írva.

Az Aranymosás nevű pályázatra is elküldtem, de nem sikerült a szűrésen átmenni, így a blogomra feltettem pár fejezetet, itt a wattpadon egészében olvashatjátok, köszönöm hogy sokaknak tetszik, mert van olvasottsága, hiába 2 csillaga van. A statisztikája 2 csillag és 16 olvasói lista.

Hiába olvastátok azért közlöm a Prológust, ami nem olyan hosszú.

-----

A történet valamikor a múltban kezdődött, amikor az egyik lélek vallomást tesz.

ÉnIngrid Sabellicus! Itt állok az idő kapuja előtt, hogy tovább lépjek és egyemlék töredékkel hagyjak a következő életre. Én nem akartam, az lenni ami. Nemtehetek róla, hogy kik voltak a szüleim, hiszen az apám, maga volt amegtestesült Gonosz, az anyám Jezabel, aki egykoron Júdea királynője volt ésegy napon életre kelltette, hogy egyik céljában segíthesse, azt tudom, hogyvalamikor 102-ben születtem Romában. A szüleim először is hírnevet akartakszerezni, hogy később tovább költözhessenek, amikor elértem a tizenhárom éveskort a szüleim, az Alvilágnak bemutattak, hogy apám áldását megkaphassam, de azáldással egy jogot is kaptam, azt a jogot, hogy újjászülethessek, és valamikorén lehessek az Alvilág királynője. Az áldás egy feltétel is volt, mit ér az alány, ha megakadályozzák abban, hogy a barátját maga válassza ki és főleg akkormit ér a lány, ha megfosztják attól, hogy ha eljön az idő igazi nőnek érezhessemagát. Amikor eljött a meghatározott idő visszaszülethettem. Tudtam, hogy én kiis vagyok, de közben fiúkkal is barátkoztam kerestem, azt a valakit, aki segítmajd abban, hogy megszűnjön az áldás, tudtak volna segíteni de, az apámmegtudta a fiúkat meg megbüntette. Minden újjászületés idején, más helyenlaktunk, de valamikor elkövetkezett a hetedik újjászületésem és vele együtt egyköltözés. Romából elköltöztünk Aachenbe, mert az apám ott kapott tanári állást.
A történetem valahogy így vette kezdetét és az Aacheni beköltözéssel, deéreztem, hogy az új hely egy új remény a célom eléréséhez és végre egy újéletet is kaphatok. Így halandóvá válhatok, és ami fontos nagyon igazi nőkéntélhetem, az életemet, hiszen mindig is erre vágytam.