Az újabb írói vallomásom az lesz, említést tegyek arról!  A Ragnarokk-Loki végzete egy sorozat harmadik része, ami befejező, de az a furcsa az egészbe, hogy a második regényem, azért, mert igen, meg kellene írnom a második részét. Amit ötvözök, a germán mitológiát a Keltával, a fejezet beosztása is megvan, csak el kellene kezdeni a piszkozatát leírni, de nincs rá időm, majd egyszer meglesz írva. 

A történetet 2010-be kezdtem írni, a piszkozatot, az utolsó oldala, valamikor 2011 május 15.én lett kész és valami 289 oldal.

A statisztikája itt a wattpadon, olvasható, a mai napi, az az 2017 április 18. - 14 csillaggal rendelkezik, az olvasói listák száma: mindegy hogyan van elnevezve: -  15.

Köszönöm, hogy olvasói listán lehet.

Kezdetben volt a sötétség abban nem volt  semmilyen élőlény, a sötétségben még nagy volt a hőmérséklet, kezdett csökkenni évek múltán, a sötétségben egy titokzatos valaki született meg ő volt az ős káosz még apró volt, majd napok múlva a sötétségben kezdtek kiemelkedni a hegység és más természeti képződmény ez a születés a kezdet, egy nem a mai Föld képe, hanem egy másik dimenzióban történtek.

A csecsemőből évek múlva erőben duzzadó fiúvá vált majd egy erő adott neki ruhát bejárta a földet, vagyis a kezdetleges világot. Hogy fedje meztelen testét, látta, hogy hiányzik még valami, ezért az első teremtményt a fiatal erős serdülővé vált lény, egy napon kapott olyan hatalmat, amely teremtővé válhatott kapott hozzá egy különleges tárgyat, amely különleges ásványból készült, ezért a tárgyat, amit kezdet jogarának nevezett el ez a teremtő lény, amely fekete csuklyában járkált a neve NYDARION volt.

Megkaphatta végre azt a hatalmat, amiben csak arra használhatja, hogy különböző teremtményeket alkothasson, de nem használhatja pusztítás céljára. Különleges jogarnak megfelelő mérete volt, körülbelül egy 60 cm hosszú 4 cm átmérőjű hengerforma, abban bele volt írva egy különleges írással, én vagyok a kezdet. A tárgy a kvarc egyik változatából készült hegyikristályból, amely átlátszó volt kialakítása fenséges volt, az éle egy kicsit hegyes volt, mint a lándzsának, de mégse szúrt. Ebben a világban a varázsló teremtett fát és állatokat a birodalomban, amit kellett azt megalkotta, természeti jelenségek is néha előjöttek megjelentek a sarki fénynek nevezett jelenség, amely csodálatosan játszadozott a légkörben. Épületeket is alkotott az egész birodalomban, majd úgy gondolta készít egy térképet, amelyet egy következő generációnak ad ezzel lehetőséget, hogy be tudják barangolni.

A varázsló létrehozta a saját világát, amely egy másik dimenzióban volt található. Élettel töltötte meg furcsa lényekkel erdei manókkal és más olyan lényekkel, ami csak a képzeletbeli birodalom világában található, minden teremtmény a birodalmát megkapta, hogy ott éljenek békességben. A varázsló úgy gondolta egy olyan helyet is alkot ahol a központ lesz, ott összegyűlhetnek megvitatni a dolgaikat, egy szentélyt, amely a birodalmak határában, építtet, egy kupolásat. Az épület úgy nézett ki, hogy az alap földel volt egy vonalba kör alakú azon oszlopok voltak, azon egy magas szint, lépcsőn lehetett felmenni, az első szinten, a szint közepén egy medence volt nem olyan nagy, a medencétől különleges méretű kövekkel volt kirakva a szinten ugyan úgy oszlopok tartották.

Minden második oszlop között egy nagy virágtartó az oszlopon is, az átfogó gerendák fából készült talapzat volt, a szinten a négy birodalom határán egy kapu volt, ami ívesen volt megalkotva. Az oszlopon virágok voltak benőve az oszlop tetején, a kötőelemeken a kupola volt, amely üvegből volt, egy varázserő kúszónövényeket teremtett az oszlopok és a kupola közé, szépen volt elrendezve. A medencéből, ha felnéztek a kupolára, látták, ahogyan fényét adja a csodálatos sarki fény bizonyos időszakonként, csodásan volt berendezve. Egy másik épület is volt mellette, amelyet másra használtak azt a helyet csak a varázsló használhatta, majd a kiválasztott.

Ez az épület magas volt főleg a teteje mindent be lehetett látni, mondhatnánk ez volt a legmagasabb épület, a tetőről a szabadba lehetett lépni nem olyan nagy tér volt. A téren a vége előtt nem kicsivel két virágtartó volt abban nem virág volt, hanem különböző szirmok voltak, a virágcserép tele volt. A varázsló, akinek a tulajdonában volt az alkotás, bizonyos időszakonként áldozást mutatott, ezzel a szövetséget megerősítve, hogy megkaphatta az alkotási jogot, megköszönve úgy, hogy letérdepelve az egyik lábát és a két kezét felemelve a csillagok felé, ilyenkor különleges ruhát vett fel, hisz megtehette. Amikor a szertartásnak vége volt elhagyta a teret és átment a kupolás terembe. A terembe a medencébe megfürdött, ahogy született, nem láthatta senki, amikor megpihent elővette utána a jogart és olyan könyvet alkotott meg, amely nagyon vastag volt.