Még 2019-ben írta ki az Articity kiadó és média, egy Klíma novellát - Hőség gyermekei címmel.
Nem sikerült, így közlöm a teljes novellát.
---------------

A Föld nevű bolygón egyre nehezebb elviselni a hőséget, így a fejlettebb államok arra gondolnak, meg kellene szervezni egy konferenciát. A témája: A Nap tevékenysége, a bolygó klímája, hogyan lehetne megmenteni. Minden ország beleegyezik, így a helyszínnek az Európai Franciaországot jelölik ki, azon belül Párizst.
A naptár 2040-et mutat.
Azért szervezik meg, mert a műszeres vizsgálatok, ami a Merkúr körül vannak pályán mozogva, készülődik valami a Nap külső részén és a belsejében, ami ha eltávozik, káros lehet a Föld szférájába, akár erős sugárzást is okozhat. Megbeszélik a fontos döntéseket, hogyan menthető meg az emberiség, és esetleg a vészforgató könyv, akár a területi kitelepítésről is.
Ahogy a különböző bázisokon, a műszerek érzékelnek valami furcsát, ami a közeljövőben meg is történhet.
A konferenciával egy időben, egy másik helyen kezdetét veszi egy másik esemény, sok fiatallal kezdetét veheti egy tábor az Alpok lábánál, egy túlélőtábor. Sokan jelentkeztek így megtartható Franciaország területén. A tábor helyszíne Besancon városa, annak közelében, a táborozók felépíthetik sátraikat a táborvezető Robert Burton vezetésével.
Amikor elkészült összehívja a táborozókat egy beszédre.

- Táborozók! Itt lehettek a meghirdetett túlélő táborban, aminek én is örülők, így megtanulhatjátok, egy nagy helyzetet, hogyan tudjátok átvészelni. Azért sürgős, mert a különböző műszerek, azt mutatják, hogy a bolygónak közeledik a végzete, nem tudni mikor? Ez lenne az emberiség katasztrófája, hiszen a védőpajzsúnk sérült, így nem tudni, milyen erősségű a napszél. Így ha ide ér, szó szerint pokol lesz a bolygónak egy részéből. Az itt lét alkalmából megcsodálhatjátok az Alpoknak csodálatos világát.

Azt követően a táborvezető tovább mondja, hol lesz a helyünk a táboron kívül.
Egy barlang is a tábor helyszíne, amelyet nem régen építettek át, kutató bázisnak, és be van építve pár túlélési technikával is. De egy közepes napkitörésnek is ellenáll, ha esetleg lenne egy atomrobbanás.

- Tudjátok a feladatotokat! Így lehetőség lesz a kutatóbázisban a műszereket figyelni, a biztonság kedvéért, de előtte megmutatom, mit kell figyelnetek, mert a közelben mást is fogunk gyakorolni.

Közben figyelem a táborozó tagokat, hiszen azért vagyunk jó páran, majd a szemem megakad egy széplányon. A bemutatkozásnál úgy is megtudom mi a neve. A hírnek örültem, hogy lehet őrködni, ezzel figyelni a vezérlőben a műszereket. Remélem a tábor ideje alatt nem lesz semmi probléma.
----------------------------------
Amit kellett a táborvezetőnk elmondott, így következhet a bemutatkozás, a táborban tíz fiú és tíz lány kapott helyet, amelyiken megakadt a szemem Nina Spencenek hívják, az öccse is a táborozók tagja.
A nevem: Felix Meyer.

- Ha már bemutatkozás megvolt, így lesz olyan névsorolvasás, amelyben párként lesztek beosztva, ez a meghatározott őrködésnél fog számítani.

A hírnek örültem.
Papír a kezében, lehet, már tudja a beosztást, azt követően már mondja is.
Hamar el is mondja Robert Burton, amire meglepődök, azt a lányt tették társamnak, akin a szemem megakadt, a szépsége miatt, Nina Spence. A testvére Thomas a társa Nina barátnője Vivien Hudson. Amikor elmondta a beosztást, így megteszem hozzá azt a pár lépést, hogy együtt lépjünk be, a napsugárzástól megóvó barlangrendszerbe, ami bázis is.
A vezérlőteremben elcsodálkozok, mindenféle műszer van, inkább figyelőrendszer.

- Hölgyeim és uraim! Látjátok, a vezérlőteremben mindenféle műszer van, ami fontos nemcsak a Naphoz, hanem a bolygóhoz is. De a hegyben raktár is található, és sok férőhely is van, esetleges evakuáció esetén.

A hírnek örültem, így sokan meg menekülhetnek a nagy hőség miatt, azután kezdi megmutatni, mire kell ügyelni a figyelés esetén.
De a táborvezetőt is lehet kérdezni, ahogy figyelem a műszereken az adatokat, lesz egy furcsa ötletem.

- Így már tudjuk, mit kell figyelni! A Nap közelébe és a bolygónk közelébe telepített műholdak, és érzékelők, ami figyeli a védőpajzsot. Ha netalán olyan erős lenne a napfény sugárzása, és itt a hegyen gyakorlatozunk, hová tudnánk menni? Van-e védekezése annak, ha esetleg létrejönne egy jelenség? – kérdezem érdeklődve.

A teremben nagy csend, csodálkozva néznek rám.

- Felix Meyer! Nem rossz ötlet, de reméljük nem fog bekövetkezni. Ahhoz, hogy egy természeti katasztrófa bekövetkezzen, nagy napkitörésnek kell bekövetkeznie. Esetleg két hullámban, és a Föld közelébe telepített műhold jelezné a rendszerben. Még nem volt kipróbálva, milyen az az erősség, amit a műhold ki bír, és a barlang milyen erősségűt, még nem volt kipróbálva. – válaszolja Robert.

- Ezek szerint számoljunk ötös skálán egy jó hármast? De bízunk benne, ne következzen be. – mondom.

- A javaslatot megfontolom, akkor legyen most az, hogy abba a hat órába te őrködsz Ninával.

- Én benne vagyok, ha a választott őrtársam igent mond, így elsők lehetnénk. Látom, van étel is, és hűtő, ahogy a sarkot megpillantom. – válaszolom.

Így Nina Spence igent mond.
---------------------------------------
Az lett, hogy így elsőként mi kezdhessük el a megfigyelést, ha elérkezik az idő, időben tudjunk szólni a táborvezetőnek. Van lehetőség a pihenésre is, mert van külön ehhez való hely.

- Szép neved van, és jól áll rajtad ez a ruha, mert kiadja vonzó alakodat, de nem erről szeretnék beszélni. Látom a testvéred is eljött, remélem, jól fogja érezni itt magát a táborban.

- Felix! Köszönöm a bókot, igen az öcsém is itt van, és a barátnőm, így együtt lehetnek figyelőpárként. Amit említettél a Napkitöréssel kapcsolatban, lehet akár sok verziója, hogyan fog bekövetkezni. – válaszolja Nina.

A vezérlőteremben éppen egymás mellett ülünk, a monitort nézzük, ami hatalmas.

- Tudni kellene még, hol lehetnek olyan kamerák, ahol látni lehetne a táborozókat, - kérdezi a lány.

- Igen jó lenne olyan, kamera, megnézem a vezérlőpulton, mert van egy monitor, ami nincs bekapcsolva. – válaszolom.

Ahogy figyelem a gombokat, megpillantok egyet, külső kamera van ráírva, a közelében egy vezérlőkar van.

- Itt van, megtaláltam, be is kapcsolom.

- Megtaláltad? Remélem, kint minden rendben van.

Be is kapcsolom, így már látható a külső kép.

- Nina! Nézd csak a táborozókat! Jól mutatja a környéket, akár teljes körben is forgatható a kamera a kar segítségével.

- Igen látom, nézd csak, a Napról milyen szép képet küld a műhold. – válaszolja.

Oda pillantva, elcsodálkozok.

- Igen gyönyörű, nézd csak, ahogy vizsgálja, és a felszínen játszadozik a hőmérséklet, vagy a másik képernyőn, ahogy a föld védőpajzsát vizsgálja a műhold. Csak ne hogy bekövetkezzen a jelenség, ami meg van jövendölve.

- Ahogy az előrejelzések mutatják, történni fog valami, mert a káros szennyező anyagok felhalmozása károsítja a védőpajzsot. Plusz a sarkoknál olvad a jég, hiszen már alig van a nagy tömegből. Hiszen saját magunk okoztuk a bolygónk felmelegedését. – válaszolja a lány.

- Igen Nina! Sajnos ez az igazság, a katasztrófa egy napon elérkezik, nem kerülhetjük el és jó ötlet ez a túlélő tábor itt a hegyen, és kitűnő a kilátás. – válaszolom.

Ugyan úgy figyeljük a műszereket, Nina a táborozókat figyeli, vajon mi történhet a többiekkel.

- Nina! Nem volt rossz ötlet, hogy ide is telepítettek figyelőállomást, mert az Alpok lábánál sokan laknak, így van óvóhely is ahol elférhetnek, ha bekövetkezik az esemény. Mindenféle műszer van, még rádió is, ahol a környéket is lehet hallani.

- Igen, akár a vészhelyzetet is elrendelhetjük, mert van kapcsolat a környéken található kutatóállomásokkal is. – válaszolja.

Azért figyelem a műszereket, főleg a légrétegváltozást a sugárzási mérőt.
--------------------------------------------------
Nem csak a fontos monitort figyeljük, hanem a táborozókat is.

- Látom, az öcsédet nézed, és persze a többieket. Vajon mit gyakorolhatnak, és a barlangon kívül mit kell felvenni, hogy túlélhessük ezt a kozmikus erős sugárzást? A barátnődnek vagy neked van e barátja? Csak kíváncsiságból kérdezem, de nem kell rá válaszolnod. – kérdezem.

- A bókot köszönöm, még nincs olyan valaki, akivel barátkozhatnék. Majd kiderül a tábor végén.

- Oké. – válaszolom.

A hűtőhöz lépve, kezdem kinyitni, hogy valamilyen vizet vegyek elő. Hiába a teremben hűvös van, de kinn nagyon meleg, azért én is nézem a többieket.

- Nehéz ki bírni ezt a hőséget, a bázisnak két bejárata van, a tábor helyéhez közel, hogy be tudjanak hamarabb jönni. A másik egy kicsivel távol van, lehet, más valamiért lehet ott. Ahogy a térképet vizsgálom, a bejáratok jó helyen vannak, de akkor lesz gáz, ha valakit két bejárat között éri el a katasztrófa. Ha a napszél elkezdi az útját a Föld felé, és más állapot lesz az eredménye, és ha beér a felszínhez, az Isten óvja meg azt, aki időbe nem ér be a védőállás mögé. – mondom csodálkozva.

- Igen, de ne történjen meg! Nem tudni, hogyan fog elérni ide, bármilyen formát felvehet, de a becsapódása vajon hol lesz? – válaszolja, szintén csodálkozva.

- Igen, még nem történt úgy, hogy a napszél másképpen lépett volna be a föld légkörébe. Ahogy a frissített adatokra pillantok, a számokra is, úgy gondolom, be fog következni, csak idők kérdése. – mondom csodálkozva.

Tovább figyeljük a monitorokat, a táborozókat is, de más területek adatait is, ami a Himaláján van, Japánban és az amerikai bázisokat.

- Kedves Nina! Kérsz valamilyen üdítőt, vagy harapnivalót is? – kérdezem érdeklődve.

- Igen, inkább innivalót, gyere csak ide! Mintha kezdene történni valami, mintha az egyik érzékelő a nap körül meg bolondult volna. – mondja.

Hirtelen odapillantok, és hírtelen hangjelzés kezd működni.

- Szólni kellene a táborvezetőnek! Jöjjön be, és nézze meg.

Ninához lépek.

- Kezd történni valami, mert már a Földkörül keringő műhold is jelezni kezd, de hát a műhold nem lehet rossz? Mintha el kezdődött volna egy jelenség, de láthatatlanul. – mondom csodálkozva.

A monitorokat tovább figyeljük, így Nina szólhat a táborvezetőnek. Amire mindenki be is jön, és a monitort nézve csodálkozás ül mindenkin.

- Jó, hogy szóltatok! Ahogy az adatokat nézem, tényleg kezdődött valami, de furcsa is, mintha a műszerek bezavarodtak volna, de a többi bázison is.

Csodálkozva állúnk a jelenség előtt.
------------------------------------------------
Hirtelen a műszerek jeleznek, az Amerikai bázison történni fog valami, mert látható, hogy egy tűzgömb lép a légtérbe, és egyenesen a Kaliforniai bázis felé veszi az irányt.

- Nézzétek, mindjárt el találja.

Ahogy kimondtam volna, a bázist el is találja, ami nagy becsapódást jelez. Csodálkozva bámulunk, mert a bázisból nem marad semmi, egymásra nézünk én Ninára, vajon mire is gondolhat.

- A bázisnak annyi, lehet mi is végezzük? – Kérdezi Edgar érdeklődve.

Körbe nézek, hogy itt van-e mindenki.

- Ketten hiányoznak, ha jól számolom! – mondom csodálkozva.

Meglepődnek, én a kinti kamera képét figyelem, meg is pillantom őket.

- Nézzétek, ott vannak kint, Thomas és Vivien. – mondom csodálkozva.

- Az én kisöcsém és a barátnőm! Vajon miért nem jöttek be?

Hirtelen robbanást hallok, a kamera képeit nézve, nem messze történt a becsapódás.

- Nyissátok ki a kaput, értűk megyek, nem akarom őket elveszíteni, mert fontosak számomra. – mondja Nina kérlelve.

- De Nina! Ez veszélyes, itt biztonságban vagy. – válaszolja a táborvezető csodálkozva.

A többiek is kérlelik.

- Vállalom a kockázatot, hogy kint megkeresem őket, és valahogyan épségbe visszatérünk. Ha kell, akár magamba is kimegyek, ha valamelyikkőtök nem segit.

- Ez veszélyes, amit tenni akarsz, nagy a hőség kint.

A táborvezető nem tudta tovább mondani, mert a monitorra pillantva látjuk, ahogy egy tűzcsóva eltalál egy másik bázist.

- Ezt akarod Nina! Itt biztonságban vagyunk. – válaszolja Pierre Smith kérlelve.

Ahogy a lányokra nézek, a félelem ott van az arcukon.

- Nina! Ha kimész, ide már nem léphetsz be, mert, ahogy kilépsz, a kaput mögötted bezárom, a biztonságúnk miatt. A másik biztonságos hely száz méterre van, ilyen melegben sokat kell gyalogolnod. De kicsi az esélyetek, hogy eléritek a biztonságos helyet túlélve, mert árnyékban van 40 fok. Ha addigra nem perzsel meg a nagy hő. – mondja a táborvezető.

- Vállalom a kockázatot ki tart velem? Ti lányok van-e köztetek olyan bátor valaki, aki elkísér, ha túléljük, a barátnője leszek. – válaszolja kérlelve.

A teremben néma csend, addig teszek egy hátitáskába pár palack vizet és ruhát is.

- Szép kis társaság! Itt van a lehetőség, hogy élesben is megmutatni a bátorságot, de az igaz, most nem szabad hibázni, Nina szépségem, veled tartok. Remélem futni, tudsz! – válaszolom.

- Tényleg szeretnél velem jönni? – válaszolja csodálkozó tekintettel.

- Igen! De előtte a vonzó ajkadat meg szeretném csókolni, a biztonság kedvéért.

A többiek mit is tehetnének, Ninához lépek, a kezét megfogom, közelednék az ajka felé. Amikor hírtelen az enyémet elkapja, már össze is simul.

A csók nem tart sokáig.
---------------------------------------------------

Már a kapunál állunk, védőruhában, a hátitáskával a hátamon, amikor a műszer jelez, újabb bázist veszítünk, így már nincs visszaút.

- Ha elhagyjátok ezt a helyet, már nincs visszaút, a másik bejárathoz száz métert kell mennetek a nagyhőségben. – mondja a táborvezető.

- Igen tudjuk! Nincs visszaút, bízom, benne túléljük. – válaszolom.

Azt követően a kaput nyitó gombot bekezdem nyomni, és kéz a kézben várakozunk.

- Nina és Felix! Tudom, hogy túlélő tábor, de azért nem tudok veletek menni, mert nincs olyan bátorságom amilyen nektek. De imádkozunk, hogy épségbe találd meg a testvéredet és a barátnődet. – mondja az egyik lány.

- Köszönjük a biztatást, mi is reméljük, hogy nem történik semmi, és a másik bejárathoz már négyen léphetünk be. – válaszolja Nina.

Rögtön indulunk, elhagyva a bejáratot mögöttünk becsukódik a kapu.

- Nina, már nincs visszaút.

- Igen Felix! Akkor menjünk.

Újból megcsókolva indulunk is. A biztonságot adó bejáratot kezdjük elhagyni, azért már érezni lehet a hőséget.

- Valahol itt kell lenni a közelben, még a hőséget bírom.

- Van nálam víz, ha kell. – válaszolom.

- Adnál, szomjas vagyok, valamelyik sátorban kell lenniük.

- Igen adok, szívesen.

A vizes palackot át is nyújtom, amikor hírtelen hangra leszünk figyelmesek. Amikor a hang felé nézünk, csodálkozok a látottakon.

- Ez meg hogyan lehetséges, nappali meteoreső ez különleges pedig a napból jönnek, de tűzcsóvaként. – mondom csodálkozva.

- Nem értem én se, hogyan lehet.

- Már látom őket, ott vannak a faépületben.

Azt követően, ahogy kell, sietve megyünk feléjük.

- Mondjátok, miért vagytok itt? A többiek hol vannak? Az épületben voltunk, és ti is halljátok ezt a zajt? – kérdezi Vivien.

- Nézzetek csak oda fel, mert ezért vagyunk itt! A többiek a védelmet nyújtó barlangban vannak. – válaszolja Nina.

- Azt a! Csodás jelenség, menjünk a többiekhez. – mondja Thomas.

Ahogy ki mondja, egy tüzes valami csapódik a barlang oldalába, ami felrobban, és a nyomás ellök.
Percekkel később.
Ébredezni kezdek a lökés után, lassan kezdek is felállni. Körbe pillantok s látom, ahogy a barlangot telibe találta egy csóva. Így a környéke lepusztult, de a ruha jól bírja és a nagy hőmérsékletet. A három társamat megpillantom, de látom, egy helyen vannak, így odafútok hozzájuk.

- Tűnjünk el innen mihamarabb, a másik bejárathoz. – mondom.

Lassan kezdenek magúkhoz térni.

- Mi történt velem? – kérdezi Vivien érdeklődve.

Így elmondhatom mi is történik, amire ő elcsodálkozik. De lassan mindhárman már kezdenek felállni.
---------------------------------------------------------
A tájon elcsodálkozok, hogy néz ki, még a nagy hőmérséklet is nagy pusztítást tett, nem beszélve, a napból jövő csóváról. Ami nekünk meglepetésként ért, ahhoz, hogy túlélhessük, ahhoz meg kellene tenni ebben a nagy melegben 100 métert a másik bejáratig.

- Épségben vagyunk, hamar el kellene jutni a másik barlang bejáratáig, ahol a védőruhát levehetnénk, mert már alig bírom ki. – mondom csodálkozva.

- Igen Felix! Már én sem bírom tovább, már itt nyomba levenném, de nem lehet, mert azon nyomban megégne a bőröm. – válaszolja Vivien.

- Van nálam víz, ha netalán szomjasok vagytok. – mondom.

- Igen jó lenne, de csak árnyékos helyen, ahol a nap nem éget. – válaszolja Nina.

- Menjünk innen, amíg nem csapódik be valami tűzcsóva, a kozmikus sugárzás. – mondja Thomas.

Ahogy megpillantom az utat, törmelékeken kell átmennünk, még az a szerencse, amit adtak védőruházat, bírja a nagy meleget.

- Irány a barlang. – mondtam.

Lassan kezdjük elhagyni a tábornak nevezett helyet, ami még maradt belőle, olyan, mint valami apokalipszis díszlet lenne, de ez a valóság, égő fákkal, és a sziklába nagy mélyedés, mintha egy bomba találta volna el.

- A védőruha, mennyi fokig bírja? – kérdezi Vivien csodálkozva.

- Azt mondták valami 50 C fokig, azután a viselője imádkozhat, ne legyen rajta, ha öngyulladás éri a nagy hő hatására. – válaszolja Thomas.

- Azért kérdeztem, mert a műszerem szerint 48 at mutat. – válaszolja Vivien csodálkozó tekintettel.

- Ezek szerint nagy a baj, azt jelenti, hamar el kellene érni a barlangot. – válaszolom.

Azt követően Vivienhez lépek.

- Milyen gyorsan tudsz futni? A barlang ott van – mutatva a hely felé, ahol nem olyan vészes az út.

- Tudok futni és birok, igazad van, mert most az a legfontosabb. – válaszolja.

Hirtelen furcsa zaj üti meg fülünket.

- Mi lehet ez a zaj? Mintha valami közeledne felénk! – kérdezem érdeklődve.

- Nézzétek csak ott. – válaszolja Nina csodálkozó arccal.

- Az a valami éppen mi felénk tart jobb, ha indulunk, mert ennek nagy nyoma lesz. – válaszolja Thomas.

- Gyerünk innen. – mondtam.

Megfogom Vivien kezét, azt követően futni kezdünk, Nina ugyan azt teszi, de a testvérével. A barlanghoz a legrövidebb utat nézem ki, hogy ne is ütközzünk akadályba. Megteszünk távolságot, amikor a csóva becsapódik éppen ahol álltunk, be a sziklába, a nyomás hatására elesünk. A helyzet úgy hozza, nem messze a másik szikla előtt esünk el, és éppen Ninára esek.

- Nem messze vagyunk a céltól, a védelmet nyújtó barlanghoz, bátor lány vagy, és képes lettél volna egyedül indulnod, hogy a testvéredet és a barátnődet kimentsd. Tegyük meg ezt a távolságot, már együtt, hogy meg meneküljünk a hőtől, főleg a barátnőd. – mondom, kis mosolyt bele adva.

- Igen a védelmet nyújtó barlang, meg köszönöm, hogy elkísértél, és ha segitel felállni, megköszönöm, és azt is, ha meg keressük a barátnőmet és a tesómat.

A lehetőség adva lesz, hogy megcsókolhassam a gyönyörű ajkát, hírtelen elkapja az ajkamat, amire csodálkozok. Az ajkával igazi csókjába lesz részem, amire elképesztő boldogság megy végig testemen.
---------------------------------------------

A csók nem tart sokáig, feláll azután én is, körbenézünk és meg lepődünk, pár lépésre vannak tüllűnk. Így oda is lépünk hozzájuk, még a földön feküsznek.

- Baj van! Karomba veszem Vivient te az öcsédet, a hátitáskámban van víz, ha addigra fel nem forrt, irány a barlang. – mondtam meglepődve.

- Az öcsémet elbírom, hátha kibírja addig.

Vivient a karomba veszem, kis emelkedő visz a barlanghoz, ne ejtsem el, még a táska is rajtam van. Megpróbálok egyensúlyozni. Nehezen, de épségben érjük el a barlang bejáratát, szerencsénkre a nap nagy melege nem éri azt a helyet. Olyan részen fekszik, ahol árnyék van, így kedvező lehet Viviennek, mert a ruhája megfojtsa.

- Az is lehet, hogy a barátnőd ruhája nem volt jó minőségi, így nem birta a nagy hőt. A táskámban van vizes palack, később adok neki, de a tesód is kaphat. A ruhát lelazítom, így is hűljön és a többi is. Remélem az öcséd elájult nincs több baja. – mondtam.

- Remélem nincs nagy baj, itt van egy ajtó vajon hová vezet?

Vivient a hátára fektetem óvatosan, a táskámból veszek elő palackos vizet, meglepetésemre nem melegedett meg, így adok Ninának. Lassan kezdem levenni a felső ruházatát a lányról, hogy az alatta levő szellőzőn, hűljön így csökkenhet a nagy hő.

- Látom, az öcséd már jobban van, hátha a barátnőd is jobban lesz. – mondtam kicsit boldogan.

Ninához lépek, a kezét megfogom.

- Lépjünk ide a barlangszájához, nézzük meg milyen a környék, hiszen nem jó a látkép, pedig gyönyörűnek kellene lenni a kilátásnak. Lehet, hogy ma történt meg a bolygó bosszúja, mert a védelmet nyújtó védőpajzs meg sérült. Remélem ott Párizsban az okosok meg tudják mi történt! Lehetne mondani, hogy a bolygónk bosszúja.

- Igen jól mondod! Ha nem nyúltunk volna bele a természet rendjébe, ez most nem történne meg.

Egymás mellett ülve és fogva egymás kezét, nézzük azt a tájat, amit a Nap sugárzása és a Föld védőpajzsának pusztulása okozott.
Persze az Emberiség ön pusztításának hatalma hozta létre ezt a káoszt, amiért olyan helyre kell menekülni, ahol nem érhet a na éltető ereje, amely most pusztítóvá lett.