Egy novella író versenyre pályáztam egy író oldalán, de nem jutottam tovább. Így közlöm a történetet.

Azt tudnotok kell, hogy igaz történeten alapul, mert valójában is megtörtént.

-----

A történet 1914-ben veszi kezdetét, pontosan a frontvonalból, ott, ahol három nemzet honvédjei néznek farkasszemet, és közöttük található a senki földje, egy semleges terület. A német katonák néznek szembe a francia-brit erőkkel, éppen az állóháborúnak nevezett helyzetben vannak. A várakozás, melyik fél kezdi a támadást, december 25. van, ami már át ment az éjfélbe, az a helyzet is előállt, hogy a német védők váratlanul elkezdenek dalt énekelni, az ellenfeleik, nem értik mi történik, és hírtelen ők is énekelnek, egyszerre énekel a két térfél.
Az ellenfelek egymással szembe ásták ki a védőárkaikat, nagy a távolság a két fél között.
A német védők közöl, az egyiknek egy ötlet jut eszébe, mert éppen egy kis cserepes fát öltöztetett fel, csak gyertya van rajta, és kezébe véve, hírtelen magasra emeli.
A bajtársai csodálattal néznek rá, vajon mit akar tenni, mert ha kilép, akkor akár le is lőhetik, de ő bízik a karácsony szellemébe, nem történik vele semmi. Lassan kezdi a helyét elhagyni, kilép a védelmet nyújtó árokból.

- Bajtársak! Elérkezett ez a szent nap is, a karácsony napja, és a karácsony szelleme, engedjen a csatatereken, ezen a két napon legyen béke, és hallgassanak el a fegyverek.

A védelmet nyújtó helyétől távol áll meg, így céltábla lehet a szövetséges honvédeknek, de ahol meg állt, az a senki földje.
A bajtársain néma csend, aki kilépett már, az tovább mondja a beszédét, meglepetésükre, az ő ellenségének tartott honvéd is kezd énekelni, a Csendes éj címűt. A francia brit szövetségeseknél is kis zavar érezhető, így tüllűk is az egyik, ugyan azt kezdi tenni, de még nem látta az ellenségét. A kezébe ugyan úgy fenyőfa, amin a gyertya meg van gyújtva.
De ő énekelve kezdi elhagyni az őrhelyét, így az ő bajtársai is kíváncsian figyelnek, és csodák csodájára az ellensége ugyan úgy énekli, és tovább haladva a senki földje közepén találkoznak. Az éneklés végén egymásnak átadják a cserepes fenyőt, azt követően egy csoda is kezdetét veszi, egymást átölelik. Akik figyelték a jelenséget ők is kezdik elhagyni a lövészárkot, hogy a Senki földjén találkozhassanak.