Sokat tiprottam, ezen a dologon. Sokszor említettem több velem készített interjúban, mi a fő oka annak ,hogy írásra adtam a fejem. Nem mertem leírni és elmondani mindenkinek,hogy milyen problémával küzdök a születésem óta.
Hetekben az egyik szerzőtársam,ki szintén diszlexiás és kiváló író,valamint egy hallássérült lány , a mai napon felnyitották a szemem, hogy vállalnunk
kell azokat a dologat,amelyet az élet ránk mért.
Gyerekkorm óta tartó lenézésnek, és kiközösítésnek ezennel vége. Büszkén vállalom, hogy igenis diszlexiás és diszgráfiás vagyok, aki írásaival megfogja hódítani a világot.
Miért ne lehetne egy diszlexiás is remek író? Csak egyet ne feledjünk: Agatha Christie is diszlexiás volt, és remek könyveket hagyott az utókor számára.

Ezt fogja már elindult blogbejegyzésem tovább vinni. A bejegyzés a könyvkiadásról szól, s ebben fogom lépésről lépésre leírni,hogyan jutottam el,hogy könyvem jelent meg.