Tegnap délután épp az eget bámultam, hogy hol ,honnan dörög az ég, mert egyre közeledett a vihar, hangja és már  szele is érezhető volt.  Mikor is, megszólalt a telefonom. Gábor keresett, azzal az ötlettel, hogy mit szólnák ahhoz, ha késztene egy plakátot, amin mi ketten lennénk rajta és Kati, így reklámozva a szombatot. 

A napokban nekem is eszembe jutott, hogy tavaly két plakáton reklámoztak minket, hogy ott leszünk , és bemutatkozunk. Idén csak a könyvtár által készített plakáton hirdették a programunkat.   Gábor felvázolta, hogyan gondolta el a plakátot.  A felvetett ötlet, az egyre közeledő vihar ellenére, egyre jobban tetszett.  Gábor képről is beszélt, illetve a történeteim felsoroássáról. Megkérdeztem tőle, küldjek e képet? Ó nem kell, lenyúltam egyet a Facebookról. Te jó ég! Gondoltam magamban. Van egy csomó kép fenn, amin szereplek, el nem tudtam képzelni, melyik képemet nyúlta le a közösségi oldalról. 

Ma délelőtt feltárult a titok, melyik képet tett rá a plakátra. Pont erre az egy képemre nem gondoltam, nem is volt az eszembe. 

Szombaton derült ki, hogy csak mi ketten leszünk szombaton a vendégek Gáborral.  A másik két író lemondta. 

Szombaton várunk mindenkit szeretettel.