Ziggy szemszöge:

-Sziasztok!-köszönt a keresztanyám mikor oda értünk.

-Szia.-mondtam majd öleltem meg.

-Hol van Karin?-kérdezte az anyám.

-Ott az üveg mögött mert sajnos nem hozhatom ki.-mondta a keresztanyám.

-És milyen, jól tud aludni, az étvágya az jó?-kezdett kérdezösködni az anyám.

-Csak egyszer riadt fel, az evéssel nincs gond és nagyon kis aranyos.-adta rá a választ egy szuszra.

Én ezidő alatt bekapcsoltam a mobilnetem és elindítottam egy videóhívást a baráti körömhoz. Ami Tsuyuból, Szilviből és Nickből állt de persze, hogy csak Tsuyu vette fel.

-Szia mizu? Jobban vagy már?-kérdezte kedvesen.

-Egy kicsit. Nézd.-mondtam majd megfordítottam a kamerát és megmutattam neki Karint.

-Aranyos.-mondta.

-Kivel beszélsz?-kérdezte az anyám.

-Tsuyu.-mondtam.

-Szia milyen a suli?-kérdezte a keresztanyám.

-Elviselhető.-mondta kicsit félős hangon.

-Majd amiket küldtem azokat majd olvasd el.-mondtam neki mert neki szoktam elküldeni a vázlataimat a könyvekből persze a szaftos részletek nélül mert aroace és undorodik az olyan dolgokért.

-Oks, szia.-mondta majd lerakta majd felhívtam a legjobb barátomat is Vanesszát.

-Szia Ziggy. Sikerült kialudni a migrént? Jobban vagy már? Ahogy látom bent vagy a kórházban gondolom Karint látogatód meg. Milyen a kicsi?-kérdezősködött.

-Hát igazából nem nagyon aludtam de már jobban vagyok és igen bent vagyok a kórházban mert igen meglátogattam Karint nézd.-mondtam majd fordítottam meg a kamerát.

-De aranyos!-mondta.

-Kivel beszélsz?-kérdezte újfent az anyám.

-Vanessza.-mondtam.

-Szia Vanessza. De rég nem láttalak, azóta de sokat nőttél. Hogy vagy?-mondta a keresztanyám.

-Jól és ti?-mondta mosolyogva.

-Mind a ketten jól vagyunk.-mondta a keresztanyám.

-Ja Ziggy majd szólj mikor érsz haza mert akkor úgy küldöm a leckét.-mondta kedvesen.

-Köszi. Amúgy te vagy az első aki monda, hogy majd küldi.-mondtam az őszintét.

-Mi ebben olyan nehéz hiszen csak egy óráról hiányoztál. Én is csak azért nem írtam nehogy felkeltselek.

-Köszi.-mondtam mert tényleg ezalatt a hét év alatt csak ő volt aki mindig küldte a leckét meg Will és Amy.

-Bocsi lekell raknom.-mondta.

-Semmi baj. Szia.-köszöntem el.

-Szia és kitartást.-mondta.

-Köszi szia.-mondtam majd leraktam.

-Ziggy köszönj el a keresztanyádéktól utána majd indultunk.-mondta anyám.

-Szia Hédi.-köszöntem el majd öleltem meg.

-Szia Ziggy.-mondta majd bement a kicsihez mert elkezdett sírni ezért a szüleimnek már csak integetett.

Haza úton ugyanúgy szarul voltam és folytattam a könyvem írását. Majd mikor megérkeztünk kiszálltam a kocsiból, lementem majd fürödtem és bementem az ágyamba hogy aludjak.

De észre vettem, hogy valaki rám írt wattpadon.
Láttam hogy pár perce írt azaz 20:48-kor.
A felhasználó neve Nemtom14 volt.

Nemtudom14:
Szia!! Hogy vagy?

Witch_Girl13:
Betegen : (
Amúgy imádom a könyveidet én ezek miatt kezdtem el írni.

...

Majd miután meguntuk a wattpadon való írogathatást át tértünk Viberre, de persze az én telefon számommal nem találta ezért én írtam be az ő számára és úgy már sikerült is.

Így bele gondolva lehet, hogy olyan jóban leszünk, hogy még ebben a hónapban coming outolok és remélem hogy nem fog elítélni de miért is ítélne el hogyha már folyton egy meleg shippről ír könyveket. :]

Miközben ezeken gondolkoztam és persze zenét hallgattam ami nem más bandától volt mint a The Clash-tól tudom, hogy régi zenekar. (de imádom a '70s '80s '90s és a '00s zenéket de ezt már a LMBTQ+ kihívásomból már tudjátok)

És miközben a szövegén is elkezdtem agyalni egyszer csak arra riadok fel, hogy már hajnali három és nem tudok vissza aludni nem mintha eddig aludtam volna olyan sokat hiszen még egy teljes órát sem sikerült végig aludnom és az, hogy felriadtam az amiatt van, hogy az ember nem tud meghalni az álmában vagyis csak úgy hogyha a halál előtt pár másodperccel felkész mivel az ember nem tudja milyen érzés lehet meghalni. Ezek az álmok azóta kínoznak mióta meghalt az egyik barátom James, de róla most inkább nem beszélnék. Na és ahogy minden este szokott lenni a drága pánik rohamok és amire elmúlik már suliba kell menni de még jó hogy nekem ma nem kell mennem mert az anyám most kivételesen kikért mert végre elhiszi hogy beteg vagyok.
Majd kezdődnek újra és újra az ismétlődő mindennapi életem.

676 szó