Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

2. fejezet

Ziggy szemszöge:

Már egy ideje nem szól senki hozzám szerencsére majd rám jött a szokásos rajzolhatnék de vajon mit meg nincs is kedvem típussal.

-Lányok ugye tudjátok, hogy lassan eléritek tesiből az 50%-ot?!-nézet ránk a tesi tanár miközben a többiek a szokásos 10 hosszt futottak.

-Igen tudjuk de nagyon nem érzem jól magam.-mondtam unottan majd vissza ment a többiekhez.

2 órával később:

Most már tényleg nagyon szarul éreztem magam.
Ha jól tudom akkor most van etika amit az ofő tart szóval szólok neki, hogy nem érzem magam valami fényesen.

-Tanárnő nem érzem magam, kimehetnék a mosdóba?-kérdeztem miután felszólított.

-Rendben de siess vissza.-mondta kedvessen.

-Köszönöm.-mondtam majd futottam a termünk melletti női mosdóba, majd miután becsuktam az ajtót és elő vettem a pengémet ami mindig nálam volt és vágtam egy párat a lábamon mert az a legkevesebb észre vehető.

Miután végeztem a vágásokkal kimostam a sebeket majd bekötöttem azzal a gézzel amit a ruhám ujjába csúsztattam és utána elindultam vissza a terembe pont időben mert éppen pakoltak a többiek el.

-Ziggy kérlek szedd össze a cuccod és menny haza. Mivel látom rajtad, hogy tényleg rosszul vagy.-mondta egy kis aggódással.

-Köszönöm tanárnő.-mondtam majd miután a cuccaimat össze szedtem szóltam az ének tanárnak hogy ne keressen.

Miközben vonszoltam haza magam felhívtam az anyámat hogy szóljak neki.

-Szia anya. Elő jött megint a migrénem ezért haza küldtek.-mondtam neki a szokásosnál is nyúzottabb hangon.

-Rendben majd írj ha haza értél és feküdj be az ágyba aludd ki magadból mert tudod ma megyünk be az unokatesódhoz és a keresztanyádhoz.-mondta az anyám.

-Tudom, szia.-mondtam majd kinyomtam a telefont.

10 perccel később:

-Haza értem!-üvöltöttem el magam mikor beértem a házunkba.

-Hogyhogy ilyen korán?-kérdezte az apám.

-Migrén.-mondtam majd miután leraktam a táskát bementem a szobámba és próbáltam aludni persze csak zenével, de mivel nem ment az alvás ezért kimentem a konyhába teát főzni és után miközben ittam írtam tovább a könyvemet.

4 órával később:

-Haza értem. Fél óra múlva indulunk.-mondta anyám miközben azt a rohadt káposztáját szedte ki valamelyik edényből.

-Szia...-köszöntem neki unottan.

-Jobban vagy már?-kérdeze.

-Kicsit jobban.-mondtam miközben a következő adag teát főztem.

Fél óra múlva: 😒

-Akkor indulunk?-kérdezem unottan.

-Igen.-monda az anyám.

-Akkor kikapcsolom az erősítőt.-mondta az apám.

Az úton végig zenét hallgattam.

-Megérkeztünk! Majd mikor be megyünk akkor ne merj zenét hallgatni!-mondta anyám.

-Jó tudom!-mondtam majd kiszálltam a kocsiból és elindultunk be a kórházba.

410 szó

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro