2. fejezet
Ziggy szemszöge:
Már egy ideje nem szól senki hozzám szerencsére majd rám jött a szokásos rajzolhatnék de vajon mit meg nincs is kedvem típussal.
-Lányok ugye tudjátok, hogy lassan eléritek tesiből az 50%-ot?!-nézet ránk a tesi tanár miközben a többiek a szokásos 10 hosszt futottak.
-Igen tudjuk de nagyon nem érzem jól magam.-mondtam unottan majd vissza ment a többiekhez.
2 órával később:
Most már tényleg nagyon szarul éreztem magam.
Ha jól tudom akkor most van etika amit az ofő tart szóval szólok neki, hogy nem érzem magam valami fényesen.
-Tanárnő nem érzem magam, kimehetnék a mosdóba?-kérdeztem miután felszólított.
-Rendben de siess vissza.-mondta kedvessen.
-Köszönöm.-mondtam majd futottam a termünk melletti női mosdóba, majd miután becsuktam az ajtót és elő vettem a pengémet ami mindig nálam volt és vágtam egy párat a lábamon mert az a legkevesebb észre vehető.
Miután végeztem a vágásokkal kimostam a sebeket majd bekötöttem azzal a gézzel amit a ruhám ujjába csúsztattam és utána elindultam vissza a terembe pont időben mert éppen pakoltak a többiek el.
-Ziggy kérlek szedd össze a cuccod és menny haza. Mivel látom rajtad, hogy tényleg rosszul vagy.-mondta egy kis aggódással.
-Köszönöm tanárnő.-mondtam majd miután a cuccaimat össze szedtem szóltam az ének tanárnak hogy ne keressen.
Miközben vonszoltam haza magam felhívtam az anyámat hogy szóljak neki.
-Szia anya. Elő jött megint a migrénem ezért haza küldtek.-mondtam neki a szokásosnál is nyúzottabb hangon.
-Rendben majd írj ha haza értél és feküdj be az ágyba aludd ki magadból mert tudod ma megyünk be az unokatesódhoz és a keresztanyádhoz.-mondta az anyám.
-Tudom, szia.-mondtam majd kinyomtam a telefont.
10 perccel később:
-Haza értem!-üvöltöttem el magam mikor beértem a házunkba.
-Hogyhogy ilyen korán?-kérdezte az apám.
-Migrén.-mondtam majd miután leraktam a táskát bementem a szobámba és próbáltam aludni persze csak zenével, de mivel nem ment az alvás ezért kimentem a konyhába teát főzni és után miközben ittam írtam tovább a könyvemet.
4 órával később:
-Haza értem. Fél óra múlva indulunk.-mondta anyám miközben azt a rohadt káposztáját szedte ki valamelyik edényből.
-Szia...-köszöntem neki unottan.
-Jobban vagy már?-kérdeze.
-Kicsit jobban.-mondtam miközben a következő adag teát főztem.
Fél óra múlva: 😒
-Akkor indulunk?-kérdezem unottan.
-Igen.-monda az anyám.
-Akkor kikapcsolom az erősítőt.-mondta az apám.
Az úton végig zenét hallgattam.
-Megérkeztünk! Majd mikor be megyünk akkor ne merj zenét hallgatni!-mondta anyám.
-Jó tudom!-mondtam majd kiszálltam a kocsiból és elindultunk be a kórházba.
410 szó
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro