Augusztus 30.

Amikor megérkeztünk, csak akkor világosodtam meg, hogy annyira király ez az egész! Először az Abszol Út, aztán az az érdekes látogatás Olliwandernél... most meg ez!!!

Amint megláttam a Roxfortot éreztem hogy nem lesz eseménytelen ez az év...

Mivel már besötétedett mire odaértünk, a kastélyszerű épületet mintha tőbb millió szentjánosbogár lepte volna el. Tátva maradt a szám.

Sonia aranyos volt. Megmutatta hogy hol aludt eddig, és esküszöm az én holmimat is kipakolta volna, ha nem juttatom eszébe hogy nem biztos hogy én is a Hugrabugba kerülök.

- Ó tényleg! - nevette el magát - bocsi, de biztos vagyok benne, néhány óra és elfoglalhatod ezt az ágyat.

Már nyitottam a számat, hogy megkérdezzem mi ez a véletlen egybeesés, de Sonia megelőzött.

- Tavaly még Lena ült itt - biggyesztette le a száját - de a nyáron küldött egy baglyot hogy sajnos magántanuló lesz. Az apukájának külföldre kellett mennie a munkája miatt. De a Roxforthoz ragaszkodott, mert tetszett neki az első év.

Próbáltam együttérző arcot vágni, de nem ismertem Lenát, úgyhogy nem lehetett nagyon élethű.

- Menjünk le a díszterembe! - javasolta új barátnőm - mondjuk arra kíváncsi vagyok téged mikor fognak beosztani. Lehet hogy az elsősökkel! A Mardekárba tuti nem osztanak, a Hollóhátba se, a Griffendélben észre se vennének Harry miatt, de a Hugrabugba kell hogy gyere! Annyira jó lenne!

- Majd megteszem amit tudok - mosolyodtam el.

- Jajj kis butus! Azt nem te döntöd el! A Teszlek Süvegre kell bíznod - ugrándozott mellettem Sonia.

Oké. Azt egyből gondoltam hogy nem én döntöm el, mert akkor nyilván már ennél is jobban magyarázna nekem a legjobb barátnőm az érvekkel bombázva. De nem nagyon volt tiszta ez a Raklak vagymilyen Süveg. Hallom Sonia hangját a fejemben amit kiröhög hogy az Teszlek Süveg.

Amíg megjártuk azt a töménytelen lépcsőt, Sonia fontoskodva megjegyezte, hogy érdemes lenne egy csomó könyvet elolvasnom, többek között a Roxfort történetét. Aztán bevallotta, hogy igazából ő még egy könyvet sem olvasott a könyvtárból, csak gyógynövényen Flora áll mellette, és hallani szokta a tudálékoskodását.

Igen, mint később kiderült engem is az elsősökkel fognak beosztani.

Sonia még a beosztás elő a lelkemre kötötte, hogy ha a Mardekárba kerülök, leszedi a fejemet. Jó érzés tudni, hogy az ember legjobb barátnője ilyen bátorító "sok sikert" mond. Vagyis nem mond.

- Ott fogok ülni - mutatott egy asztalra - amíg téged beosztanak a Hugrabugba, addig arrébb taszigálom Florát hogy legyen helyed.

Na igen, Sonia a hugrabugba jár, vagyis ő egy kedves lány. Amint az előbbi mondatával bebizonyította.

Egy idős hölgy behozott egy rozoga széket, amire egy még öregebb süveget tett.

A Teszlek Süveg elénekelte (???) a dalát, majd (mint később kiderült) McGalagony professzor sorrendben szólította a gyerekeket. Aztán én jöttem...

- Apple, Parker! - rikkantotta.

Éreztem ahogy remeg a lábam. Ahogy felléptem találkozott a tekintetem Dumbledore professzorral. Ő bátorítóan rám mosolygott mielőtt leültem a nyikorgó székre.

"Hmm... igen rengeteg esze van. A tanulásban is jeleskedik. Szelídségből sincs hijján... de bátorságot is látok. Mi legyen?"

- Hugrabug! - kiáltotta a süveg.