Egy óra múlva Bogi kiáltása miatt felnéztem.

-Nézzétek! Ott van a hotel!-és igaza volt, valóban ott állt a Balaton parton a hotel. Nagyon jól nézett ki az épület. 5 emeletes volt, krém-és téglaszínű és nagyon nagy erkélyei voltak. Egy rettenetesen nagy udvar terült el mögötte, ami fel volt szerelve teniszpályával, foci-és kosárpályával, a kicsiknek játszótérrel és egy legalább 5 méter hosszú medencével. Bella és én ámulattal néztük, Bogi viszont csak mosolygott, mivel ő és a családja minden évben legalább egyszer eljönnek ide. A hotel előtt már várt ránk Bogi apukája egy nagy csomagszállító kocsival. A két apuka segítségével felpakoltuk a cuccainkat a kocsira és beléptünk a hotel recepciójára. A belseje legalább olyan jól nézett ki a külseje, ha nem jobban. Egyszerre volt elegáns és nagyon modern. Fotocellás ajtók voltak és legnagyobb meglepetésemre a szobakulcs helyett kártyákat kaptunk, amik a szobákat nyitják. A 2. emeleten volt a szobánk és a lifttel felérve kinyitottam az ajtót és Bellával ismét ledöbbentünk. Az első, ami a szemünk elé tárult egy hatalmas plazma TV volt. A szoba akkora volt, mintha a hármunk szobáját összerakták volna, pedig egyikünknek se kicsi a szobája. A szoba közepén a TV előtt két kanapé és egy puff foglalt helyet és egy asztal, amire kis tálakban mogyoró és cukorka volt kirakva. A 3 ágy közel volt egymáshoz, aminek az esti beszélgetések miatt nagyon örültünk. Az ágyak mellett egy beépített szekrény volt, aminek az egyik elhúzhatós ajtaján a legnagyobb örömömre egy ember nagyságú tükör volt. A szobából nyílt a fürdő szoba, aminek a mérete megegyezett a szobám méretével. Márványból volt a fürdőkád és a csap is. A fürdőkád mellett volt egy zuhanyzó is, és még egy mosógép is simán befért a szobába. A szobának volt még egy nagy erkélye, amiről lenézve a teniszpálya tárult a szemeink elé. Miután kigyönyörködtük magunkat, Bogi felé fordultunk.

-Nem mondtad, hogy ennyire király ez a hely!-mondtam Boginak és szorosan megöleltem.

-Hát...apáék figyelnek az igényességre -mondta, és ránk mosolygott.

-Bogi...nem költözhetnénk ide?-kérdezte Bella és levetette magát az ablakhoz legközelebb lévő ágyra. Én a középsőt foglaltam el és Boginak maradt a mellettem lévő. Közben apa az ajtó előtt beszélgetett Bogi apukájával, majd kezet fogtak és apa bejött hozzánk.

-Én lassan indulok-mondta és odajött hozzám. - Érezzétek jól magatokat, de azért ne csináljatok hülyeséget. Fogadj szót Liza Bogi apukájának és minden nap hívj fel minket! Tudod, hogy anyád nagyon aggódós-mondta.

-Hidd el...azt tudom-mondtam neki nevetve.

-Vigyázzatok magatokra és azért este aludjatok is!-mondta, mire én cinkosan összenéztem a lányokkal.

-Nyugi apa, nem lesz semmi gond-mondtam neki és megöleltem, majd adtam két puszit az arcára.

-Mindjárt jövök-intettem a lányoknak és lekísértem apát a bejárathoz. Láttam rajta, hogy nem könnyű neki itt hagynia engem egy egész hónapra. Megnyugtatóan még egyszer szorosan megöleltem, majd addig integettem, amíg el nem tűnt a piros Hondánkkal. Már épp mentem volna be az ajtón, amikor valami (vagy valaki) nagy lendülettel nekem ütközött, én pedig a lendület következtében elterültem a járdán.