Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

19.fejezet


A tegnap délután nagyjából eseménytelenül telt. Ebéd után telefonáltam anyáéknak, hogy megnyugodjanak, hogy még élek és válaszolgattam a húgom üzeneteire, aki még mindig bombáz a táboros képeivel. A lányokkal hosszasan kielemeztük Bogiék randiját, majd beszámoltunk neki a városban történtekről. Iszonyú sokat nevettünk és rengeteg pattogatott kukoricát benyomtunk. A fiúk kihasználva a jó időt kimentek focizni, de mi inkább a hűvös szobában maradtunk és megnéztük a Kellékfeleség című filmet. Donáttól szomorú búcsút vettünk, legalábbis mi lányok. A fiúk nem vették olyan komolyra a dolgot, fehér zsepit lengetve búcsúztatták el az idősebb Hegyi fiút. Estefelé csak punnyadtunk, nem igazán volt kedvünk úgy nagyjából semmihez. Talán ez az oka annak, hogy már 11-kor mélyen aludtunk. Reggel arra keltem, hogy Bella ugrál az ágyamon, mint egy félőrült és valami brutál nagy hírről hadovál.

-Mit akarsz?-kérdeztem tőle kissé morcosan.

-Képzeeeeeld mi történt!!-ordítozta önfeledten. Ekkor egy párna csapódott a fejéhez, majd Bogi morcosan kibújt a takarója alól.

-Normális vagy Bella?? 9 óra van! Mi ilyen fontos?-mondta totál kómás fejjel.

-Levi elhívott egy randira!!-kiáltotta és örömében ugrálni kezdett az ágyán. Na erre kipattant a szemünk és rögtön csatlakoztunk mi is az örömugráláshoz.

-De hogy?? És mégis mikor?-kérdeztem.

-5 perce...igazából az egész éjszakát átdumáltuk és most írt, hogy nincs-e kedvem lemenni vele a strandra-válaszolt Bella.

-És ugye igent mondtál?-kérdezte Bogi.

-Még nem írtam vissza.

-Na akkor meg mire vársz?! Válaszol már!-sürgettem Bellát.

-Jól van nyugi, de úgy izgulok-mondta Bella miközben bepötyögte a választ.-Úristen már vissza is írt!

-Mutii-mondta Bogi és kikapta Bella kezéből a telefont.-"Fél óra múlva találkozunk a parton".

-Csak fél óra?? Na húzzál gyorsan fésülködni-mondtam és a fürdő irányába lökdöstem Bellát. Amíg ő bement készülődni, én is kiválasztottam a ruhámat. Felkaptam a sötétkék alapon fehér pöttyös egyberuhámat, felkaptam hozzá egy sarut és a tükör előtt állva kontyba rendeztem a hajamat.

 Bogi egy szoknya-póló összeállítás mellett döntött, hosszú haját pedig szabadon hagyta a vállára omlani. Ekkor Bella lépett ki a fürdőből egy farmersortban és egy amerikai mintájú haspólóban.

-Jó leszek így?-kérdezte tőlünk.

-Tökéletes! Na de indulj, mert el fogsz késni a randidról-mondta neki Bogi, majd miután szorosan megöleltük, szó szerint kilökdöstük az ajtón.

-Jut eszembe, Bencével mi van?-kérdezte tőlem Bogi. Már a neve hallatára is elpirultam.

-Nem sok, tegnap este beszéltünk egy kicsit messengeren, pecázni mentek a haverjaival, csak ma délután jönnek vissza-válaszoltam.

-Mit csináljunk?-kérdezte Bogi tanácstalan arccal. Ahogy a szemébe néztem, rögtön éreztem hogy egyre gondolunk ezért elkezdtünk rohanni a fiúk szobája felé.

-Basszus-mondtam kissé lihegve-,nem tudjuk kivágni az ajtót és felébreszteni őket, mert kívülről nem is nyílik az ajtó.

-Nem baj, ez is megteszi-mondta, majd hangosan dörömbölni kezdett az ajtón. Kb. 10 másodperc elteltével Gabo dühös feje jelent meg az ajtóban, majd beengedett minket a szobába.

-Na mi van, titeket nem keltett fel a gerlepár egyik tagja az ágyatokon ugrálva?-kérdeztem az álmos tekintetű fiúktól.

-Nem igazán, de ez a szerencsétlen addig zörgött valamivel, amíg fel nem keltett. Csak mi úgy gondoltuk, hogy inkább visszaalszunk de valakik megint megzavartak-mondta Kornél a fejével felénk biccentve. Mellékesen megjegyezve, mindkét fiún csak egy boxer volt, ezért tökéletes rálátásom volt kockás hasukra.

-Nem fogtok belehalni-mondta Bogi, majd felkapott az asztalról egy pohár vizet , és nemes egyszerűséggel leöntötte vele a fiúkat. Na én ekkor kezdtem el iszonyatosan röhögni, mert Kornélék döbbent arckifejezését látva nem tudtam mást csinálni. Miután a fiúkat sikeresen rávettük a felkelésre elindultunk következő áldozatunkhoz, Esztihez. Hiába kopogtunk az ajtaján, nem nyitott ajtót, ezért felhívtuk. Két csöngés után fel is vette, majd közölte hogy éppen fut, 1 óra múlva jön, és ránk is rakta a telefont. Így hát Bogival együtt elindultam reggelizni.

-Nyami-mondtam, amikor megláttam a kirakott amerikai palacsintákat.

-Még jó, hogy korlátlan mennyiségű kaját lehet enni-mondta Bogi, és közben jól megpakolta a tányérját tojásos omlettel. Egy bőséges reggelit követően úgy döntöttünk hogy ma sorozatmaratont tartunk, ami abból áll, hogy végignézzük a Hazug csajok társasága jó néhány évadát. Mivel a fiúk valami miatt nem akartak velünk tartani, ezért inkább biciklit béreltek, és leléptek. Így hát bekuckóztuk magunkat a szobánkba, és megcsörgettük Esztit, hogyha már futni ment, szaladjon el a boltba popcornért és chipsért, mert hát úgy az igazi.

-Remélem nem kezdtétek el nélkülem-kiáltott be a szobánkba Eszti.

-Kaja nélkül? Ugyan már-mondtam, és gyorsan kikaptam Eszti kezéből a kajákat, majd rácsaptam az ajtót szegénykére. Bogiból kitört a nevetés, miközben Eszti az ajtón dörömbölt.

-Hát ti tudjátok, de a gumicukor még nálam van-ordította Eszti, ezt követően pedig 5 másodpercen belül bejutott a szobánkba.

-Remélem dinnyéset vettél-mondta Bogi és nyújtotta a kezét a gumicukorért.

-Nem, a kedvencünket vettem-mondta Eszti és előkapta a szatyrából a zöldalmás kedvencünket.

-Ide vele-kiáltom és gyorsan lenyúlom a gumicukrot.

-Naaaa, tedd már középre-mondta Bogi miközben az asztalra helyezte az Eszti által hozott nasikat. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk elkezdtük a maratont. Kb. 2 óra lehetett, amikor megcsörrent a telefonom.

-Szia Bella...milyen a randi?-kérdeztem, miközben kihangosítottam a telefont.

-Nagyon jó, de majd ha visszaérünk elmesélem. Figyi, csak azt akartam mondani, hogy nagyjából vacsiidőre érünk vissza-mondta Bella, miközben a háttérben mintha víz csobogott volna.

-Oké rendben, de figyelj már! Hol vagytok? Mert elég furcsa hangok vannak ott a háttérben-kérdeztem.

-Nem...hallak....rendesen-mondta, majd megszakadt a vonal. 

-Na ez furcsa volt-mondta kérdő tekintettel Bogi.

-Remélem nincs semmi bajuk. Azért megcsörgetem Levit-mondta Eszti és már tárcsázta is Levi számát.-Ki van kapcsolva.

-Ez kezd para lenni-mondtam, és gyorsan megcsörgettem Kornélt, hogy hátha tudnak valamit a gerlepárról.

-Foglalt-mondtuk egyszerre Bogival, mert ő közben Gabot csörgette.

-Most mit csináljunk?-kérdezte Eszti kissé ingerülten.

-Nem tudunk mást csinálni, csak várni, hogy hívjanak. Addig is szerintem menjünk le kajálni, hogy ne ezen kattogjunk-javasoltam.

-Oké-mondta Bogi és elindult a lift felé. A kicsit késői ebédünk elfogyasztása szokatlanul csendesen telt, és még a palacsinta se derített jobb kedvre minket.

-Na jó lányok, én megőrülök ebben a várakozásban-mondta Eszti és elkezdett fel alá sétálgatni a folyosón.

-Nyugi Eszti, minden rendben van velük-nyugtatta őt Bogi, majd felém fordulva suttogva hozzátette,  hogy "remélem". 

-Szerintem menjünk vissza a szobánkba-mondtam, és elindultam az emelet felé. Ekkor megcsördült Bogi telefonja. Azon nyomban köré sereglettünk, Bogi pedig kihangosította a telefont. Gabo volt az.

-Na végre-szólt bele Eszti, miután fogadtuk a hívást.

-Hello lányok, bocsi nem volt térerő-szólt bele Gabo.

-Mégis hol voltatok, hogy nem volt térerő?-kérdeztem kérdő arckifejezéssel, bár a fiúk ezt úgysem látták.

-Erdőben. Otthon mizu? A gerlepár már visszaért?-kérdezte Kornél.

-Nem, még nem. Azt mondta Bella, hogy kb. vacsorára érnek haza, de amikor megkérdeztük hogy hol vannak, akkor megszakadt a hívás-magyarázta a fiúknak Bogi.

-Ti nem tudjátok hogy hova mehettek?-kérdezte Eszti.

-Nem, de tuti jó helyre mentek. Na mi elköszönünk, mert tekerünk haza. Kb. 2 óra múlva ott leszünk. Addig is vigyázzatok magatokra-mondta Kornél, majd bontották a vonalat.

-Na, legalább miattuk nem kell aggódnunk-mondta Bogi, miközben beléptünk a szobánkba.

-Jaja, addig is folytassuk a sorozatot-mondtam, és visszakapcsoltam a műsort. Nagyjából fél óra múlva pittyegett a telóm. Bence írt:

Bence: Szia, hol vagy?

Én:Szia, a szobánkban. Te hazaértél már?

Bence: Igen.

Kicsit rosszul esett, hogy nem írta, hogy találkozzunk, de a következő pillanatban kopogtak az ajtónkon. Az ajtót kinyitva Bencével találtam szembe magam, akinek a kezében egy szál vörös rózsa volt....


Sziasztook, hosszas idő után meghoztam nektek a következő részt. Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnotok rá, csak mostanában összejöttek a dolgok. Remélem tetszeni fog, a véleményetek pedig kommentben fejezzétek ki! +Mindjárt 1K megtekintés!! Köszönöm nektek <3

Ui: Boldog május elsejét mindenkinek!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro