Nevetve az ölelésébe futottam és szorosan megöleltem.

-Na végre! Tegnap este óta nem hallottam rólad-mondtam Donátnak, aki megsimogatta a hajam.

-Nyugi nekem semmi bajom. Bocsi, hogy nem hívtalak titeket, de hihetetlenül kidőltem. 1 órája keltem. Az előbb beszéltem Bogival telefonon, megnyugtatott, hogy minden rendben vele és hogy ti lejöttetek a városba, ezért gondoltam utánatok jövök. Amúgy meg mit csináltatok vele?? Olyan boldog volt a hangja, mint még soha-mondta egy szuszra. A lányokkal cinkosan összenéztünk.

-Előfordulhat, hogy meglátogatta valaki-mondta széles vigyorral az arcán Bella.

-Csak nem a tegnapi srác?-mondta Donát.

-Ó, dehogynem-mondta Gabo és Bogit utánozva csábos (legalábbis szerinte csábos) mosollyal a szempilláit kezdte rebegtetni. Mi természetesen fuldokoltunk a röhögéstől, a járókelők pedig vegyes érzésekkel pillantgattak ránk. Volt aki mosolyogva, volt aki kérdőn és volt aki megrovóan.

-Nem akarom megzavarni a pillanatot, de ha Esztiék is ki akarják próbálni a hintót akkor indulni kéne, mert elég rövid időre kaptuk meg, köszönhetően Lizának-nézett rám Levi tettetett dühvel, de a szája sarka felfelé görbült, látszott rajta, hogy alig bírja visszatartani a nevetést.

-Nem az én hibám-mondtam. Bella, Eszti és Donát csak a fejüket kapkodták köztem és a fiúk közt, akik nem bírták visszatartani, kitört belőlük a röhögés.

-Akarjuk mi tudni, hogy mi történt amíg...-kezdett volna bele Eszti, de én csak egy intéssel elintéztem. Majd később elmondom nekik.

-Na jó, megy az idő, ezt később megbeszéljük. Kornél, húzz a hátsó ülésről most mi jövünk-mondta Bella és kis híján lelökte a fiút a kocsiról.

-Nyugi van már! Mióta ilyen agresszívak a lányok?-fordult kérdésével a fiúkhoz, akiktől mondjuk választ nem kapott, csak egy haveri kiröhögést, miszerint a lányok is lenyomják őt. Vigyorogva figyeltem ezt a jelenetet, majd Donát felé fordultam.

-Meddig maradsz?

-Holnap reggel megyek haza és sajnálom, de már nem fogok tudni visszajönni. Tanulnom kell, meg már Anita is vár-mondta és miközben a lányról beszélt elmosolyodott. Anita a barátnője, már 2 éve. Hihetetlenül jó párost alkotnak, öröm rájuk nézni. Anita bírónak tanul, okos, intelligens és nagyon kedves. Donát mutatott be minket egymásnak kb. 1 éve és azóta nagyon jóba lettünk. Jó dolog, ha van egy olyan barátnőd aki idősebb nálad és tanácsokkal tud ellátni.

-Persze, érthető hogy hiányol-mondtam Donátnak vigyorogva.

-Na de addig is élvezzük ki, hogy még itt vagyok és menjünk el fagyizni-mondta majd rám kacsintott, hiszen tudta, hogy imádom a fagyit. De a megszokott lelkesedésem helyett fancsali képpel néztem rá, ami nem csoda, mert nem kis mennyiségű fagyit fogyasztottam már el ma.

-Azt hiszem ezt most kihagynám-mondtam, és Kornélra néztem aki mellettünk állva nyomkodta a telefonját, mert a többiek elhúztak a bringóhintóval, tenni pár kört,-te kérsz fagyit Kornél?-kérdeztem. Kornél felpillantott a telójából, megnyalta a száját és bólintott.

-Ja, ennék egyet. Rohadt meleg van-mondta és Donátra nézett.-Bátyó ugye te szeretnél fizetni?-nézett "angyali" vigyorral.

-Hát hogyne, pont ez volt az első gondolatom-mondta Donát olyan tipikus "majd álmodban" pillantással, majd megenyhülve sóhajtott egyet és beleegyezően előhúzta a pénztárcáját.

-Jó, legyen, de csak akkor ha Liza is eszik-mondta Donát. Kornél most rám nézett könyörgő kiskutyus tekintettel, szóval megadtam magam és belementem a fagyizásba. 10 perccel később már az egyik fagyizó teraszán eszegettük a fagyinkat. Míg én csak egy gombócot ettem( epres sajttortásat) addig a két testvér előtt egy-egy fagyikehely állt.

-Hogy bírsz ennyit enni Kornél?-kérdeztem tőle döbbenten. Ő csak teli szájjal elvigyorodott és megvonta a vállát.

-Egy ekkora izmos testet jól el kell látni élelemmel-válaszolt.

-Ha így folytatod akkor búcsút mondhatsz az imádott kockáidnak-mondtam neki. Kornél megtörölte a száját, majd lazán felhúzta a pólóját a mellkasáig, így kivillantva mind a 6 kockáját.

-Tényleg? Szerintem még jó vagyok-mondta, majd elégedett vigyorral vette tudomásul, hogy ezt a kört ő nyerte. Donát felé tartotta az öklét, amivel ő tesósan összekoccintotta a sajátját.

-Jó, menőzz csak-mondtam neki és szemforgatva figyeltem a telefonomat, hátha Leviék vagy Bogi valami életjelenet ad magáról.

-Szerintem sokkal inkább Donát miatt kellene aggódnod. A sok tanulás, ülés, lustulás örömmel kedvez az elhízásnak-hülyült Kornél a bátyjával. Donát csak nevetve felhúzta a pólóját, ami alól felbukkant a kockás hasa.

-Ne örülj annyira öcsikém, még edzened kell ahhoz, hogy túlszárnyalj-mondta Kornélra kacsintva.

-Na, most, hogy villogtatok egy kicsit és megörvendeztettétek a  nőnemű vendégeket a testetekkel akár indulhatnánk is-mondtam, mert feltűnt, hogy a teraszon ülők mind a mi asztalunkat nézik nyálcsorgatva. Szóval fogtam a két Hegyi fiút és igazán nőiesen, kiráncigáltam őket a fagyizóból. Kint elővéve a telóm, megcsörgettem Gabo-t, aki közölte velem hogy visszavitték a bringóhintót és hogy 5 percen elül ideérnek.

-A többiek itt vannak 5 percen belül-mondtam a fiúknak, akik ezt bólintva vették tudomásul. Elkezdtünk beszélgetni és kb. 4 percen belül a többiek is befutottak.

-És ekkor Gabo ráhajtott a járdára és Eszti kis híján kivágódott a bringóból-mesélték a többiek nagy lelkesen a sztorijukat. Ezután 2 dolgot beszéltünk meg: 1. Gabo-t se hagyjuk többet vezetni 2. ideje visszamenni. Elbúcsúztunk Donáttól, de előbb megígértettük vele, hogy még nézzen be hozzánk elköszönni, majd a szállás felé vettük az utat. Az épületbe belépve köszöntünk a portásnak, majd elindultunk a szobákhoz.

-10 percet kaptok, addigra készüljetek el, mi összeszedjük Bogit-kiáltott nekünk még egy utolsót Levi. A szobába belépve Bella elsietett a mosdóba én pedig előkaptam egy fésűt, és elkezdtem kifésülni a hőségtől birkagöndörre változott hajamat. Miután Bella kijött a fürdőből én is bementem, majd vigyázva, hogy nehogy kizárjuk magunkat a szobából, bezártuk az ajtót és elindultunk a fiúk szobájához. A többiek már ott voltak, kiegészülve Bogival, szóval indulhattunk is ebédelni. Bellával gyorsan Bogi mellé furakodtunk és rögtön faggatni kezdtük:

-Naaa...milyen volt?

-Mit csináltatok?

-Milyen Marci?

Bogi szóhoz se jutott, mert mi megállás nélkül csak kérdezgettük.

-Nyugi lányok, mindent elmondok majd, csak nem most-mondta és a fejével a fiúk felé intett, amiből leesett, hogy nem előttük akar beszámolni nekünk a "randijáról".

-Szóval nekünk el se akarod mondani??-kérdezte Kornél számon kérően és tettetett sértődöttséggel.

-Nem az, tudod hogy nagyon bírlak titeket, de ez csajos téma-magyarázkodott Bogi.

-Na jól van, megjegyeztünk magunknak Boglárka-mondta Gabo is. Bogi már épp belekezdett volna az újabb magyarázatba, amikor Kornél átölelte a vállát.

-Nyugi már, csak szívatunk-mondta neki, majd odaterelt minket egy 8 személyes asztalhoz.

-Ideje enni-mondta Levi, mondjuk jogosan, mert dél már jócskán elmúlt. Nekiláttunk az ebédnek, amivel nem is volt semmi baj (én hideg gyümölcslevest és mozzarellás csirkemellet ettem sült krumplival) de ezután behozták a desszertet, ami mi más lehetett volna, ha nem fagyi.  :)

Sziasztok! Remélem tetszett nektek az új rész, véleményeteket fejezzétek ki commenben és nyomjatok egy szavazást! Kellemes hosszú hétvégét mindenkinek! <3