- Fiad születik, erős fiú. Erősebb az apjánál, és jobb nála, hiszen te leszel az anyja.

- De hogy lehet, hiszen nem voltam... - aztán bevillant a múlt éjszaka. - Lokinak tudnia kell.

Frigga szétnézett. - Mond el neki. Hol van most?

Lehajtottam a fejem. Ha ezt hamarabb tudom akkor dehogy küldöm el. - Visszamentek Asgardba, de lehet Loki Jottunheimig meg sem áll. Remélem igazat mondott, és tényleg megváltozott. Én nem gondoltam, hogy neki ekkora hatalma van.

A királynő az ablakhoz lépett, és elmerengett. - Láttad volna régen. Ravaszsága vetekedett Odinéval, ereje Thoréval, de míg nagybátyja vakmerő volt, addig Loki előrelátó, és nem bocsátkozott felesleges harcokba. Óvatos volt, és ezért tűnt inkább gyávának, sunyinak, mint bátor harcosnak. Asgardban nem tűrjük a gyávákat. Asgard a harcosok világa, azoké, akik gondolkodás nélkül vetik bele magukat a legvéresebb csatába. Loki inkább mérlegelt előtte, és kereste a biztonságot. Sokszor volt igaza, mi mégis lenéztük ez miatt. Sok ezer harcosunk veszett oda, dicső Einherjarok, csak azért, mert nem hallgattunk rá. Ha úgy dönt, hogy Jottunheimben marad, elfogadjuk, nem tehetünk mást. De nélküle unalmasabb lesz az élet. Nyugodtabb az igaz, de unalmasabb. Tartozom neked leányom. És tudom is, hogy mivel róhatom le a tartozást. - az almát letette az asztalra - Majd én beszélek vele. Ha te is akarod, akkor visszajön hozzád.

Felujjongtam, de csak a lelkem örvendett. A gondolataimban folyton az a kép villant fel, hogy magatehetetlenül fekszem egy ágyban, és összeaszott testemet Loki siratja. De ez még nem most lesz, addig még annyi év el fog telni. - Várom őt, akarom hogy itt legyen.

- Rendben van kedvesem. Ne felejtsd el, a fiad is kecsketejet igyon. Nem mondtam eddig, de ez nem egyszerű kecske ám. Thor Tanngniostr bakjának a fia. Tanngniostr az egyik a két kecske közül, amelyek a szekerét húzzák. Figyelj rá, hogy a fiad, ezt a tejet igya. És a tiédet, hogy a két világ egyesüljön benne. - Frigga elmosolyodott, aztán köddé vált. Anna még mindig aludt, kimerült a rémülettől és én hagytam, hagy pihenjen. Talán el is felejti azt, ami ma történt. Csak Thort és Lokit ne felejtse el, soha.

Kiültem a ház elé, arcom a Napba tartottam és vártam. Nem tudom miért, de úgy gondoltam, hogy Loki nem csak úgy feltűnik majd, hanem megjelenik az út végén, aztán besétál a kapun. Végig engem néz, átgázol a virágaimon, kezét nyújtja felém, és mint a szerelmes filmekben a vágyakozó szerelmes hős, megdöntve megcsókol. Semmi nem történt. Nem jelent meg az úton, nem taposta le a tulipánokat, és nem ragadt meg, hogy szenvedélyes csókban egyesüljünk. A gyomrom jelezte, hogy ideje ebédelni, de most nem tudtam ételre gondolni.

Gyermeket várok ismét, Loki fiát. Egyedül nem fogom bírni, és már Thor sem lesz mellettem hogy segítsen. Anna hamarosan felébredt, megette az ebédjét, és mintha mi sem történt volna, pillanatok múlva kint kergetőzött a kutyával. Amikor megunta, befutott, átkarolta a derekamat. Esküszöm percről percre nőtt. Nálunk nem lett volna értelme az ajtófélfán jelölni a centiket. - Anyukám, úgy szeretlek.

Vártam, mikor kérdez rá Thorra, de nem hozta szóba. Nagyot sétáltunk végig az úton, várva, talán szembejön Loki, de nem találkoztunk vele, és otthon sem várt. Ürességet éreztem. Frigga elfelejtett neki szólni, vagy ami még rosszabb, Loki nem akar már visszajönni. Anna egyre nagyobbakat ásított miközben az esti mesét olvastam. - Gyere jéghercegnőm. Ideje aludni.
Lefektettem az ágyamban, és ő oldalra fordult, aztán felült.

- Anyukám, ki az a bácsi ott azon a képen? - kérdezte, amitől megijedtem. Nem ismeri fel Thort? Vagyis akkor már nem hisz benne. Ezért nem tud visszajönni Loki.

- Nem emlékszel rá? A barátunk, Thor? Ő gyógyította meg a fejed, mert nagyon megütötted. - megsimogattam a homlokát. - Máris elfelejtetted? Ugye nem csillagom.

Anna ásított, aztán már félálomban bólogatott. - Persze hogy nem anyukám. Egyszer elvisz engem tündérországba, azt mondta. Talán holnap lesz, az egyszer. - lehunyta a szemét, és már aludt is. Én lementem a földszintre, és kinyitottam a laptopot.
A hírek szerint világszerte földrengések, és a semmiből kitörő viharok hoztak frászt az emberekre. Sokak szerint elérkezett a világvége, megteltek a templomok, a mecsetek és a zsinagógák. Szökőárak taroltak le több partszakaszt, de szerencsére halálos áldozatokról eddig még nem érkezett jelentés. Eszembe jutottak Frigga szavai. Ha láttam volna ereje teljében Lokit. Így is félelmetes volt, jobb ha inkább nem is gondolok rá. Leoltottam a villanyokat, és lefeküdtem. Annát nem akartam felzavarni, inkább Thor ágyát választottam. Kicsit még olvastam, aztán lekapcsoltam az éjjeli lámpát. Álmomban Loki mellett feküdtem, hozzá bújtam, ő átölelt és álomba ringatott.
Másnap reggel egyedül ébredtem fel, és semmi kedvem nem volt felkelni. Aztán megcsapta az orromat a frissen főzött kávé illata, és azonnal kirepült az álmosság a szememből. Lentről beszélgetés és nevetgélés hallatszott. Riadtan futottam le, és a lépcső közepén megálltam. Olyan erővel szorítottam a korlátot, hogy fájt. Nem akartam hinni a szememnek. A gőzölgő kávé már az asztalon várt, Anna kecsketejet szürcsölt, és amikor meglátott, tejes bajuszos szájával rám mosolygott. - Anya, apa csinált reggelit.

Tehát nem álmodtam. Repültem felé, és a karjaiba zuhantam. Felkapott és megpördült velem. Amikor letett végre megcsókolt. - Visszajöttél hozzám? Itt maradsz? Nem haragszol ugye? Szeretsz még? - lassan lecsillapodtam, és már nem hadartam. Loki átölelt. - Frigga elmondta ugye? Örülsz? Mond, hogy örülsz!

- A királynő itt járt? Mikor? - mélyen a szemembe nézett - Mit kellett volna elmondania? Minek kellene örülnöm? Semmit nem értek Tíra. Kérlek nyugodj meg, és meséld el lassan.

- Tegnap este itt járt, beszélgettünk, és azt mondta, hogy beszél veled. Hogy én kérlek, gyere vissza.

Loki kiöntötte a kávét, tett bele két kanál mézet, és egy kis tejet. - Édesem. Nem kellett visszatérnem, mert el sem mentem igazán.

- De hát láttam... - dehogy láttam, csak megfordultam és ott hagytam az udvar közepén. - Akkor nem is tudod?

Anna felugrott, és a morzsákat összesöpörte. - Kiviszem a tyúkoknak. Biztosan örülni fognak neki. - szólni akartam, de megelőzött - Tudom, nem megyek a kút közelében.

- A te lányod. Gondolatolvasó mint te. - Loki az ölébe vont, és belecsókolt a tenyerembe.

- Nem vagyok gondolatolvasó, sosem voltam, csak nagyon jól ismerem az embereket. Hosszú ideje járok köztetek, és ennyi idő alatt könnyen átlátok rajtuk. De te más vagy. Ezért is szerettem beléd. - a másik tenyerem következett - Mit kellene tudnom?

Babonás sületlenségnek tartottam eddig, ha valaki nem árulta el, hogy babát vár, egészen addig amíg a gyerek meg nem mozdult. Most mégis úgy gondoltam, én is alkalmazom ezt a babonát. Nem árulom el, majd csak ha már biztos. - Thor megígérte Annának, hogy elviszi magával Asgardba. Féltem, hogy soha többé nem látom, és hogy egyedül maradok.

- Valóban ezt akartad elmondani? Mint mondtam, nem vagyok gondolatolvasó, de a füllentést felismerem. Tíra. - felálltam az öléből, és az ablakon át a kislányomat figyeltem. Az állatok imádták, körülvették, csipkedték a tyúkok a csizmája orrát. Anna kacagott, és próbálta megsimogatni őket.

- Milyen gyorsan nő. Meddig nő ilyen gyorsan?

- Jottunheimben mindenki hamar felnőtt lesz. Annyira zord és rideg, hogy csak a legerősebbek maradnak életben. A déróriások nem sokáig gyerekek. Anna egy év múlva olyan idős lesz, mintha húsz éves lenne. Élvezd ki az anyaságot, mert nem sokáig lesz ilyen kicsi.

Elgondolkodtam. Elmondjam? Várjak még? És ha kihallgatta a beszélgetésünket Friggával, és most hazugságon fog? De mi van ha nem, és Frigga tévedett, és mégsem vagyok várandós? Átölelt hátulról, és belecsókolt a nyakamba. Végigfutott rajtam a jóleső bizsergés. Hozzásimultam, és azonnal reagált a teste. Felgyorsult a légzése, és erősebben szorított. - Szeretlek! - suttogta a fülembe, közvetlen közelről. - Menjünk fel, most azonnal.

- Nem lehet, nem hagyhatjuk magára egyedül az udvaron. Az anyaságról jut eszembe. - a csókjai elborították a nyakam, a vállam, a keze sürgetőn elindult a ruhám alatt, és már én sem tudtam sokáig türtőztetni magam. - Loki, mondanom kell valamit.

- Majd elmondod később. - suttogta, és gombolni kezdte az ingemet. - Ne menjünk fel, itt akarlak, most!

Lefogtam a kezét, és szembefordultam vele. A fátyolos tekintete elgyengített, én is akartam őt, de nem most. - Loki, terhes vagyok.

Hirtelen olyan emberi lett, olyan átlagos, olyan imádni való. Ahogy örült, átölelt, felkapott, és megpördített maga körül.

- Tudom, hogy Asgardban már van gyereked, és itt van Anna is, de szeretném, ha most minden tökéletes lenne. Ne szúrjuk el. Rendben?

Elkomorodott. - Bárcsak végig veled lehettem volna. Ne legyenek titkaink egymás előtt, ne legyenek kimondatlan szavak. - megsimogatta az arcom - Én kezdem, elmondom mit érzek most. Határtalan boldogságot, és megkönnyebbülést, de az örömöm nem zavartalan. Sajnálom az unokaöcsémet. Sajátjaként szereti Annát, és tudom, hogy te sem vagy közömbös a számára. De most végre én győztem, végre van valami, amiben jobb vagyok a hatalmas Thornál. Elnyertem a szerelmedet, előle. A teher lekerült rólam, felszabadultam végre, és ezt neked köszönhetem. Lázadok a sorsom ellen, és mindent elkövetek, hogy ez egyszer a Nornák jóslata ne váljon be. Te a jót erősíted bennem, és ez meggyógyít. - megfogta a kezem, és kihúzott az udvarra. - Anna, gyere ide kicsim. Tíra, megbízol bennem?

- Mire készülsz? - megfogtuk a lányunk kezét, és Loki felnézett az égre. Végre megtudtam miért teszik ezt azt asgardiak. Az ég szétnyílt, és egy ragyogó, szivárvány ösvény jelent meg rajta, ami lassan a földig ért. Anna kerek szemekkel bámult, aztán amikor megjelent egy alak az ösvény végén, felnevetett.

- Thor. - sikoltott boldogan, és mi elengedtük a kezét, talán örökre. Thor fényes arccal, ragyogó páncélban jelent meg, és már én is elhittem, hogy valóban ő Odin fia, a mennydörgés istene. Felkapta Annát, és megcsókolta az arcát. A hátuk mögött alakok kezdtek előlépni a homályból. Frigga királynőt már ismertem. Mellette lépdelt egy ősz szakállú és hajú idős férfi, tudtam, hogy ő csakis Odin lehet. Egy hosszú szőke hajú istennőt Freyját a ragyogó szépségéről, míg Sifet, Thor feleségét aranyhajáról ismertem meg. Idun most is a hóna alatt szorongatta a kosarát, tele aranyalmákkal. Áz istenek és istennők lepték el a kertünket, és leghátul, maga az alázat megtestesüléseként megjelent egy halovány arcú asszony, két sápadt fiút vezetve kézen fogva. Lokit meglátva felcsillant a szeme, de nem mert közeledni.

Loki és Thor sorra bemutatott engem és Annát is mindenkinek. Anna szépségén elámultak, hiszen amíg mindketten a kezét fogtuk arca egyik fele emberi volt, míg a másik kékre színeződött jottuni.

Odin előtt meghajoltam, de Friggához hasonlóan köszönte, de nem tartott rá igényt. - Kedvesem, azonnal álljon fel. Ugye nem bánja, hogy így hívatlanul meglátogattuk, és ráadásul ilyen sokan, de kíváncsiak voltunk, hogy ki az a halandó, aki képes volt fivéremet ennyire megváltoztatni. - Odin félrevonta Lokit, aki sápadtan követte fogadott bátyját. Hosszan beszélgettek, és Loki hol elvörösödött, hol holtsápadttá vált. Aztán kezet fogtak, összeérintették a homlokukat. Frigga megölelte Lokit, aki ettől majdnem elsírta magát, és az egésztől olyan érzésem volt, mintha búcsúznának. Azt hittem szétvet a boldogság, tehát akkor marad itt velünk.
De hátra volt az a nő, aki még mindig a háttérben meghúzódva várt türelmesen. Mi lesz, ha ő nem engedi hogy a férje velem éljen tovább. Ő a törvényes felesége, és bár nem ismerem Asgard törvényeit, biztosan tudom, hogy nagyobb joggal rendelkezik, mint én, aki még csak asgardi sem vagyok.

- Ő a hitvesem, Sigyn - Loki meghajolt az asszony előtt. - és a fiaink. Narfi és Váli. Anna, kérlek mutasd meg a fiúknak a kertet. Játszatok szépen, de a kutat kerüljétek.

Hárman maradtunk. Meglepetésemre Sigyn a kezét nyújtotta nekem. - Thor sokat mesélt rólad. Örülök, hogy boldoggá tetted Lokit, áldom a neved, mert megadtad neki azt, amit én sosem tudtam. - A hangja nyugodt volt, de a szája széle remegett ahogy beszélt. - Azt hittem sosem látom viszont. Meggyászoltam, mind meggyászoltuk. Akárcsak Thort. De most itt vagyunk, mert ez a sorsunk.
Loki mereven állt, és Sigynt nézte.
- Én már nem vagyok ugyanaz, megváltoztam, és már nem hajtok fejet a jóslat előtt. A három nővér ezegyszer tévedett.

A nő az eddiginél is sápadtabb lett.
- De mi nem harcolunk a sorsunk ellen Loki. Mi nem... Minden asgardi elfogadja azt, ami meg van írva.

Loki gyengéden megfogta a kezét.
- Én nem vagyok asgardi. Jottunheimben születtem, Asgardban éltem, és Midgardon akarok meghalni. De addig ezzel a nővel az oldalamon akarok élni. Elbocsájtalak, esküd alól pedig felmentelek. A fiainkat neveld tisztességgel, szeresd őket, és mesélj rólam nekik.

Sigyn arca kipirult - Ha te is ezt akarod, elengedlek Loki, élj boldogul. - Az asszony hatalmas önuralommal átölelte a férjét, nekem kezet nyújtott, aztán Odin mellé lépett. A fejét leszegte, és többé nem láttam az arcát. A vállát leengedte, és nyugodtan lélegzett, s mintha halvány mosolyt láttam volna a szája szegletében.

- Én úgy nem tudok boldog lenni, ha más boldogtalan. Ez így nincs jól. - Sif a vállamra tette a kezét. A hajába belekapott a szél, és az aranyhajszálak csengő hanggal követték a szél mozgását.

- Ne aggódj. Sigynt most szabadította fel Loki az esküjétől. Asgardban Sigyn a hitvesét meggyászolta, és már máshoz húz a szíve. - néhány pillanatig hallgatott - És ha már házasságról van szó, Tíra, Thor mindent bevallott kettőtökről.

- Én... - próbáltam védekezni, de a valkűr leintett.

- Semmi baj. Az a lényeg, hogy Thor visszatért hozzám. Ígérj meg nekem valamit. Vigyázz Lokira, és ha egy mód van rá, ne engedd vissza Asgardba. Jó helyen van ő itt, melletted. Bízhatok benned?

Szomorú lettem. - Meg sem látogathat benneteket?

Thor felesége mellé lépett, és átölelte. - Minden rendben? Tíra, én mindent elmeséltem otthon kettőnkről. Nem lehet titkom előtte. Ahogyan neki sincs előttem. Úgyis kiszedné belőlem, és az fájna.

- Loki már soha nem térhet vissza Asgardba? Igaz ez, Thor?

- Ha ezt az utat választja, akkor igen. Tőle függ, és úgy tudom, hogy már döntött is. Viszont Tíra. Kérni szeretnék valamit. Annának megígértem, hogy elviszem Asgardba. Ha ő is jönni akar, akkor velem jöhet?

- És mikor hozod vissza? Ő nem jár úgy, mint Loki, ugye? Vagy ha elmegy veled akkor sosem látom viszont? Tudom, hogy lányodként szereted, de én meg az édesanyja vagyok. Nézd milyen jól kijön a féltestvéreivel. - és valóban. Úgy futkosott a két fiúval a kert végében, mintha mindig is ismerték volna egymást. - Hát legyen. Ha menni akar, akkor menjen, de itteni idő szerint egy hét múlva hozd vissza. Ha akar jönni, ha nem. Ebből nem engedek. Megértettél?

Thor bólintott, aztán intett Annának, aki természetesen alig várta, hogy Thor megmutassa neki tündérországot. - Anyukám, igaz ez? Elmehetek Asgardba? Ígérem jó leszek, és sietek vissza. Váli azt mondta, hogy megmutatja nekem a Nornák forrását. Annyira várom.

A kertem olyan lett, mintha jelmezes kerti partit rendeztünk volna. Beszélgetés és nevetgélés, önfeledt játék hangjait kapta fel a szél, és vitte messzire. Aztán egyszerre csend lett. Odin középre állt, és mindenki körülvette. Lokit maga mellé rendelte, aztán beszélni kezdett.

- Az én fogadott öcsém döntött. A döntését elfogadom, bár nem értek vele egyet. A múltban voltak közöttünk nézeteltérések, de fátylat rájuk. Loki ettől a pillanattól kezdve szabad... - várt egy kicsit, tekintetét körülhordozta az istennőkön és isteneken, aztán befejezte a mondatot - ember. Vállalta az emberi lét minden fáradtságát, minden szenvedését, elfogadta, hogy az emberi élet vége a halál, ami elkerülhetetlen, és aminek az ideje előre nem látható. Ezennel feloldom esküje alól, nem hitvese többé Sigynnek. Nem polgára, így nem léphet be soha többé Asgardba. Én sem vagyok már a királya. Vérszerződésünket felbontani nem tudom, megszegni nem akarom, élete végéig a fogadott testvérem marad, és a bajban számíthat a segítségemre, sőt mindannyiunk segítségére valamint Asgard támogatására. - egyik kezét Loki homlokára, a másikat a szívére helyezte. Loki lehajtotta a fejét. - Ezennel megfosztalak isteni hatalmadtól. - hirtelen vakító fényesség támadt, és Loki letaglózva zuhant a földre. Anna azonnal mellette termett, és aggódva figyelte. Én is megijedtem, de Thor megérintette a vállam, aztán enyhén megszorította. Anna megfogta Loki kezét és néhány pillanat múlva mindketten átváltoztak. - Nem értem. Odin nem vette vissza az erejét? - súgtam Thornak.

- Csak az Ázok erejét. Loki Jottunheimben született, azokon a képességeken Odinnak nincs hatalma. Várj, mindjárt magához tér.
És valóban, ahogy Thor mondta, Loki kinyitotta a szemét, és kíváncsian tekintett körbe. Rajta semmi változás nem volt látható, de hogy belül, a lelkében, a szívében, a gondolataiban mi változott, azt csak ő tudhatta. Anna felugrott, és megragadta Thor kezét.

- Tehát vele mész?

- Nem örökre apa. De látnom kell mi van a Szivárványhíd túl oldalán.

Loki megölelte, egy pillanatra újra átváltozott az arcuk színe. - Ne feledd, te félig Midgardi, félig pedig jottuni vagy, de Asgard is az otthonod. Te vagy a kapocs a három világ között, és egyszer majd eljön az idő, amikor általad kinyílik a kapu, és láthatóvá válik a halandók számára is a másik két világ. Én már azt nem érem meg, de elképzelem.

Anna sírva fakadt, és a sírása lassan dallammá alakult. Elköszöntünk, és Thor kezét megfogva lassan eltűnt a szemünk elől.

Hamarosan ketten maradtuk. Én és a szerelmem, aki a szememben továbbra is isten maradt, egy halandó isten.

Vége.