Kedd van. Évközi harmadik hét * egy perces harangszó * (régi sulim emlékére). A matekházim készen, de azért beültem korrepetálásra, hátha ragad rám valami a koszon kívül. Hát, nem vittem túlzásba.

Axel volt, aki aznap este nyolckor állt neki az egy oldal matekházinak, amiben egyikünk se jó. "Új" szereplőnk, Réka is lent volt, (akit a gólyatáboros részben még Reikinek hívtam, ezt most vettem észre, publikálás előtt) akivel egyébként jóban vagyok, neki fizika és talán matek problémája volt. Még gólyatáborban jött oda beszélgetni hozzám.

Az előkészítősök, vagyis mi kaptuk a legjobb nevelőt, aki ért a matekhoz, tehát meglepődni nem kell, ha a felsőbb szintekről is csoportosan vonulnak le a diákok. Illetve ő az, akitől sokmindent lehet kérni és sokmindent el is fogad, lehet tőle segítséget kérni tananyagban, bármit meg lehet beszélni vele.

Amikor még matekoztam, ők is ott voltak, ceruzával finoman megütögette a fejem. Réka is mondta, hogy vele is csinálta ezt sokszor.

Ő mondta valamire, hogy olyan vagyok, mint ő. Erre csoportvezetőm megszólal: Belőled egy is bőven elég. (Nem idézem, mert olyan profi memóriával nem rendelkezem.) Aztán én a Rékától: Leszel a fogadott testvérem?  – viccből kérdeztem csak! Megölelgettük egymást és mostmár hivatalosan is testvérek vagyunk!

Szóval hozzájuk ülök, ahányszor meglátjuk egymást, annyiszor ölel meg, még most is, hogy szóltam neki, megfáztam.

Saját felelősségére!

Aztán szobatársaival jóban vagyok, szóval a Fiumétől kaptam matek füzetet nézegetni, ma a kolis tradicionális zacskós levest ettem náluk, ami neki nem ízlett, mert erősnek találta. Megsúgom: Alig éreztem, hogy erős lenne, maximum enyhén pikáns. Ez is csütörtökön volt amúgy.

Ekkor ma (21-én) jön a Réka, hogy szobatársaim keresnek. Már egy órája náluk voltam. Jólvan, leszartuk.

Aztán egyszercsak megszólal a hangosbemondó: Coldrex 19, jöjjön le a portára! – plusz az ismétlések.

Réka lekísért, és a harmadikról rohantam a földszintre, nem tudva, hogy miért hívatnak, mit követhettem el. Vajon a börtön hűvös kövén üldögélve fagyok halálra?

Nem. A szobatársaim szóltak a tanároknak, hogy eltűntem és a fél kollégiumot végignézték, – ami logikus lenne, mert a másik fele a fiúké – de nálunk nem voltak.

Eddig azt hittem, hogyha eret vágok, esetleg leugrunk páran az Eiffel toronyról, akkor se jutnék eszükbe.

És ezért rohangattunk le a harmadikról, mert megijedtek a nevelők és a portás, hogy elraboltak a marslakók XD

Tegnapelőtt mondta a csoportvezető Sensei - akit hívjunk így, mert nálunk ő híres nevelő - , hogy a Marson szeretnék lenni, amikor beszéltem vele. Szóval ez egy random véletlen összefüggés.

És kedd óta, a fenti számot rengetegszer meghallgattam. A "Panna" pont bekapcsolta random, mikor fent voltunk és elkezdtük énekelni.

Grátiszba két kép:
Wattpadon kerestem a fenti zenét és hát ezek nem túl releváns találatok XD
Mutatom is ezeket a csodálatos találatokat: